Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Kont-eset : fantasztikus regény a XXI. századból
Keletkezés ideje
1911
Fejezet
18
Bekezdés
2187
Mondat
4319
Szó
49712
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
XVII.
A bankkonzorczium (némi csekély módosítással) elfogadta a Kont feltételeit.
A parczellázási munka befejezése, illetve a telekkönyvi állapotok rendezése után hajlandó volt 400 millió koronát a régi birtokos érdekeltség javára s ugyanannyit a Kont kezéhez folyósíttatni, azzal a feltétellel természetesen, hogy az uradalmak részvevői az egész összeg erejéig, úgy birtokukra vezetendő zálogjogi biztosítással , mint személyi hitelükkel is szolidárisan jótállanak.
A pénzügyi rész rendezésével egyidejűleg kezdetét vette az uradalmak felosztásának temérdek körültekintést és részlet-munkát igénylő művelete is.
Alig két hét lepergése után több mint háromszázezer ajánlat adatott be.
Való, hogy a megállapított fizetési feltételek igen kedvezőek voltak.
A szerződés megkötése napján a vételár 10%-át kellett a vevő félnek lefizetnie, a hátralékot tetszésszerinti, negyven évre felosztható rátákban törleszthette.
A sokszoros túljegyzés folytán szükségessé vált ajánlattevőknek bizonyos osztályokba való sorozása.
A klasszifikálásnál irányadó szempontok voltak: a pályázó egyéni tisztessége (személyhitele ), családi állapota és nemzetisége.
Az első osztályba a többgyermekes apák lettek föl véve, a másodikba az egygyermekesek, a többi osztály összeállítása a parczellázó bizottság részéről inkább statisztikai munka volt, az azokba sorozottak ajánlata, a családos jelentkezők fölös számánál fogva tárgyalás alá sem bocsáttatott.
A nem magyar nemzetiségű pályázók pályázatai azonban bizonyos arányszám szerint figyelembe vétettek.
Minden egyes magyar telepítvénynek 20-30 százaléka, svábnak, szerbnek, horvátnak, tótnak jutott.
Hadd asszimilálódjanak!
Valameddig ajánlattevő fél alá nem irta azokat a kikötéseket, a melyekkel Kont a föld észszerű művelését szinte ráoktroyálta vevőire: a bizottság szóba sem állott vele .
De kevés ilyen ember akadt.
A Kincses skrupulusai hiábavalók voltak.
A nép fölszabadítóját látta Kontban s vakon elfogadta minden javaslatát, parancsát, abban a meggyőződésben, hogy az csak javára válhatik...
Hónapokig tartott, míg a régi dominiumokon tervezett új telepek végleges rendezése befejeződött, de Kont addig se pihent.
Mindenekelőtt egy 4000 magyar hold kiterjedésű kertészetet alapított, hogy a telepeseket s majdan az egész ország népét , ingyen nemes alanyokkal láthassa el; a nagyobb községekben vegyészeti állomásokat szervezett, a melyeknek a föld elemzése volt a feladata; az e czélra kirendelt vándorgazdák azok munkálata, szakértői véleménye alapján rendelték el a telepeseknek, hogy mint műveljék földjüket s mit vessenek belé; minden vegyészeti állomás műtrágyatelep is volt egyszersmind, a hol telepesek minimális áron szerezhették be a rájuk diktált földjavító anyagot.
« Egy szem mag se hulljon haszontalan földbe és haszontalanul », véste Kont emberei eszébe a jelszót, a melynek betartása fölött zsarnoki szigorral őrködött.
Aztán egy óriási épület alapját vetette meg a nagyúr.
- Ez lesz - mondta Kincsesnek, - az összes általam kreált nemzeti intézmények központi szervezetének a székhelye.
Az államot az Országházából dirigálják, annak anyagát, a társadalmat, innen a Nemzetházából fogjuk ápolni, irányítani.
Lázas sietséggel folyt az építkezés.
Négy hónap lefolyása alatt tető alá került az ország leghatalmasabb s legterjedelmesebb épülete.
Akkorára már elkészült Kont a hivatalos szervezetek tervezetével is: a kinevezett, előkészített s beoktatott hivatalnokok elfoglalhatták helyeiket.
A hatalmas, százfelé terjeszkedő igazgatásnak főbb ágazatai szerint tiz osztály hatáskörébe lett beosztva a nagystilű nemzeti munka fölötti igazgatási és felügyeleti hatalom.
Ezek: I. A népesedési mozgalmat vezető , II. A filantrópiai, III. Az adóreform, IV. A földmivelési, V. Az ipari, VI. A kereskedelmi, VII. A vizszabályozási és vizerő, VIII. Új termelési ágakat meghonosító s új találmányokat segítő, szabadalmazó s végre IX. A bányászati osztályba.
A X-ik (elnöki) osztálynak Kont volt a feje.
Minden osztály mellé tanácsadó, szakértő testületek rendeltettek, a melyeknek tagjai a világ minden tájáról meghivott világhirű szakemberek lettek; az előmunkálatokat végző, a magyar föld becslésével megbizott amerikai urak valamennyien itt maradtak a Kont szolgálatában.
De volt ezeknek egyéb fontosabb teendőjük is a szakértői tanácsadásnál: az amerikai pénztőke meghódítása.
A magyar föld gazdagságát kimutató becslési munkájuk s jelentésükhöz fűzött szakvéleményeik tudományos feldolgozása után Kont egy rendszeres művé tömöríttette az általuk összeállított értékes anyagot, s kinyomatván azt , elküldte az összes számottevő amerikai pénz-emporiumokba.
S az újvilág pénz-embereinek figyelme egyszeribe Magyarország felé fordult.
Rövid idő alatt tuczatjával keresték fel Kontot Amerika milliárdosai s az általuk ismert s nagyratartott szakértőik véleménye alapján konzorcziumot kötöttek egymás között a magyar föld ki nem aknázott kincseinek mozgósítására.
A konzorczium feje Kont lett, a ki tizszázalékos hozzájárulással vett részt az érdekeltségben.
Az igazgatótanács felerészben magyarokból, másik felerészben amerikaiakból volt összeállítva.
A magyarok között szerepeltek a Kont-massza régi birtokosai közül a legtöbben, egyebek között Gábris, Gyimóthy, Kanut is.
Kincses a felügyelő-bizottság elnökévé s Lombos annak tagjává választatott.
A három milliárd tőkével megalakult részvénytársaság a « Magyar Föld Értékeit Feldolgozó és Értékesítő Ipar- és Kereskedelmi-Részvénytársaság» czimet kapta.
Angolul rövidesen: Americo-Hungarian Exploiting Company.
Mire elkészült a Nemzet-háza, megkezdhette működését a Részvénytársaság is.
Meg is kezdte (mert az amerikainál a percz is drága) azonnal.
Valahol törvényeink tervbe vett alkotásaiknak nem állottak útjában, perczet sem késtek, hozzáláttak a munkához.
Fölszaggatták a földet mindenütt, a hol aranyat, ezüstöt, kobaltot , antimont, rezet, vasat, márványt, drágakövet, szenet, tőzeget jelzett a szakértők jelentése.
Gépgyárakat emeltek amerikai mintára, a melyek a bányászati kultura legújabb és legtökéletesebb gépmintáinak előállításával foglalkoztak.
Tuczatjával nőttek ki a földből, a föld méhéből kivájt nyersterményeket feldolgozó hatalmas iparművek.
Az üzemhez szükséges vizenergiának kihasználásához szükséges gátak , zsilipek, akkumulátorok s egyéb erőgyűjtő berendezések építéséhez, a mennyiben vizjogi törvényeink értelmében nem ütköztek bele mások szerzett jogaiba, szintén hozzáláttak s megigértették Konttal, hogy az amúgy is elavult vizjogi törvények revizióját keresztülhajtja az országgyűlésen, hogy az általuk tervezett nagystilű, az egész országot behálózó vizszabályozás és vizierő-megosztás kolosszális és egységes művét akadály nélkül keresztülvihessék minden vonalon.
Kont nemcsak ennek a revizióját vállalta magára, de valamennyi oly törvényét, a mely a nagy nemzeti munkát hátráltathatta volna, amellett javaslatokat dolgozott ki új törvények, iparvédő és kereskedelmet fejlesztő törvények előkészítésére.
A Nemzet Házában égett a munka, a folyó ügyeken kivül valamennyi osztály törvényjavaslatok előkészítésével volt elfoglalva.
Ezekre majd rátérünk később .
Akkor, a mikor a javaslatok tárgyalásáról lesz szó…
De az előmunkálatok részletei se igen érdekelhetik a regényolvasót.
Az új, hatalmas , gazdag Nagy-Magyarország vajudásánál mindenesetre érdekesebb lesz a befejezett , megszületett s életereje teljességében lévő államorganizmust működése közben látni .
Akkor, a mikor a szem elé terülő kép nem szorul bővebb magyarázatra; hatásának közvetlenségét nem alterálja a befejezetlenség körül ólálkodó emberi kishitűség és kételkedés: hogy vajjon milyen lesz az utolsó ecsetvonás után, nem romlik -e el addig , beválnak -e rajta alkotójának összes inspirácziói és reményei ?...
… Addig is számoljunk be a Kont esküvőjéről.
Mert megtörtént rövidesen, hat héttel az eljegyzés után.
De nem azzal a tüntető, megejtő fénynyel, a melyet Kont egyéb körülmények között a közélet terén kifejteni szokott.
Házasságának szent intimitásait nem akarta nimbusza czéljaira kihasználni azzal, hogy az ország piaczára állítsa be látványosságnak azt , a mi egyedül a templom áhítatára való.
Szük körben tartották meg esküvőjüket Kont és Emerenczia herczegnő.
Az anyakönyvvezető István de genere Kont néven vezette be a matrikulába a férjet, miután az felmutatta neki a kötelező okmányok bemutatása alól való dispenzáczióját.
Az esküvő tanui Gábris és Kincses voltak.
Az eskető pap egy szegény káplán (a kit Kont később püspöki rangra emeltetett ).
Kont természetesen várkastélyába vezette a herczegnőt.
A női lakosztály küszöbén letérdelt előtte:
- Kisérje áldás minden lépésedet a szeretetedért és a hitedért, - mondta s felállván , keblére zárta a boldogságtól szinte elalélt hitestársát…
Kont még egy napi pihenést sem engedett meg magának esküvője alkalmából.
Vitte , ragadta a tüze: alkotni, gyarapítani.
Reggeltől estig járt kelt, buzdított, tüzelt .
Referáltatott magának mindenről, a legkisebb mulasztás sem kerülte ki figyelmét, az ő szankcziója nélkül elintézést nem nyert semmiféle ügy.
Különösen paraszt-telepítvényesei sora feküdt a szivén.
A legnagyobb szigorúsággal ellenőriztette, hogy végrehajtják -e szakközegeinek nevében kiadott utasításait , főképen a kiültetni kötelezett gyümölcsfákat illetőleg.
Minden vonalon kedvező jelentéseket kapott.
A telepesek megszerették a fát, (a mit különben nem igen sokra becsült eddig a magyar ), mert ő tőle jött.
Legtöbb fejcsóválást meg a föld vegyelemzési kényszere provokálta, - mert azt már még Kontnak magának sem igen hitték el az atyafiak, hogy egy darab rögből akkurátusan ki lehessen sütni, hogy mivel kell legczélszerübben bevetni a táblát, - de azért ettől sem igen ódozkodtak.
- Hagy mulassanak a tudósok, - mondták, - mert alighanem nekik kell a miskulanczia , hogy legyen miről könyvet irniok...
Miután Kont egymaga mégsem győzte minden vonalon az irányítás és ellenőrzés munkáját , annak jogi részében megosztozkodott Kincses mesterrel.
A törvényeket előkészítő bizottságok működésének főfelügyeletével fiskális uramat bizta meg.
Lombos a kiadóhivatalt kormányozta s tartott is ott oly pedáns rendet, hogy még a légy röpüléséért is felelőssé tette alantos közegeit.
Őszig úgy beleszokott új munkakörébe a Nemzet-házának valamennyi tisztviselője , mintha évtizedekkel ezelőtt kitaposott nyomokon való haladásról lenne szó.
Pedig úgyszólván még ki sem alakulhatott a feldolgozandó anyag kezeik között.
Újabb és újabb invencziókra volt szükség, hogy simán mehessen az ügyek ellátása.
Mindenki gondolkozott, önálló konczepcziókon törte fejét.
Egy eleven organizmus szive volt a Nemzet-háza, az állam organizmusának rugóihoz, fűtőkazánjához semmiben sem hasonlított.
Itt élt, fejlődött, vért szivott magába minden intézmény, ott kereken járt, mint a taliga.
Kont nem egyszer hangoztatta: a társadalom, a nemzet önző munkája az igazi produktiv munka, az állam nem produkál, csak szortiroz és rendez.
A politikától lehetőleg távol is tartotta magát Kont vitéz.
Pártonkívül maradt, nem vett részt semmiféle alakulásban, csak akkor lépett az aktivitás terére, midőn egy áldatlan obstrukczió után, a melyet egy nagykövetnek tapintatlan bambasága provokált , kénytelen volt az uralkodó feloszlatni a Házat.
Kont akkor egy újabb kiáltványt bocsátott ki, a melyben az ő zászlaja alá való sorakozásra hivta fel a nemzetet.
A párt hivatalos neve «Országos Párt» volt, de mindenki csak Kont-pártnak nevezte.
A nyár végén megejtett általános választásokon túlnyomó többséget nyertek a Kont jelöltjei.
Közöttük volt Kincses és Lombos is.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE