Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIX. Pali hibázott.
Kezében hosszúcsövű messzelátóval, szívében hullámzó érzetekkel ült az árboc kosarában Pali, ahová a kapitány parancsa rendelte.
A hajónak ez a szellős, magas pontja arra szolgál, hogy a távol szemhatáron felmerülő vitorlás vagy egyéb váratlan tárgyat a tengerész fölismerje s legott jelentse.
Azonban meg kell vallani, hogy Pali a látócsövet nem távol vitorlák, hanem inkább a közeli kikötőváros, Brindisi felé fordította, valj' meglelhetné -e az őt mód fölött érdeklő művészcsapatot, amely felől egy-egy trombita-harsonás nyilalt el a hajóig , meg a nagy dobnak egy-egy puffanása döngött el.
A kedvező szél ezalatt mind erősebben nyomta előre a vásznakat, úgy hogy ezek, mint roppant szárnyak, gyorsan röpítették a »Pelikánt «.
Hovatovább el-elmaradoztak a karcsú világítótornyok, a Traján császár oszlopa s mind a kimagasló templomok s keskeny házak.
Pali szinte vágyva nézett az előtte voltaképen még teljesen idegen város felé, midőn hátulról hirtelen tompa üvöltés riasztotta föl merengéséből.
Pali megfordul kosarában s ámulatára megpillant egy roppant gőzöst - abban az időben az első ilyen alkotmányok egyikét - mely búgva s teljes gőzerővel túrta maga előtt az Ádria hullámait.
A »Pelikán « kormányosa, az öreg és tapasztalt Níko, azonban már puszta szemmel régen fölismerte a közeledő gőzhajót s balra, kitérőre csavarta a kormány rúdját, nehogy a fűtött géppel hajtott »Kormorán« - ez volt a gőzös neve - elgázolja őket.
Alig váltották ki egymással a találkozás alkalmával szokásos üdvözlő jeleket, midőn az álmélkodó Palit a parancsnok szigorú szava leszólította, aki szégyenkezve inkább , mint remegve állott meg a kapitánya előtt.
- A messzelátót nem azért adtam a kezedbe, hogy hátra nézelődj, amire semmi szükség , hanem hogy előre tekints! - mordult rá a parancsnok összeráncolt homlokkal.
- Nem a te érdemed, hogy a »Kormorán« nem ment keresztül rajtunk , hanem igenis: a Níko kormányosé.
Próbára akartam tenni éberségedet - dorgálta a parancsnok immár enyhébb hangon Palit - s íme, csalódtam benned!
Erre megfordult a kapitány s a kajütjébe lépett.
Pali mélyen röstelkedve állt ott s föl se merte vetni a szemét.
Szinte megkívánta a feddésnél is erősebb, kemény büntetést.
Bevárta, amíg ismét kilép szobájából a kapitány s ekkor eléje állott Pali, töredelmes, szánó-bánó arccal.
- Parancsnok úrnak jelentem alásan, nagyot vétettem.
Kérem is, tessék engem méltóan megfenyíteni.
Nem bánom, ha a kilencfarkú macskával is.
A »kilencfarkú macska «, ez az a kilencágú korbács, sok tengerészetnél még ma is fennálló büntetés.
A macskával megejtett fenyítést azonban csak a lázadó matrózra méri, a vizen még fontosabb fegyelem.
Palinak arra a kívánságára, hogy húzzanak rá a kilencágú macskával, kissé elmosolyodott a kapitány, de azért szigorúan folytatá:
- Az ilyen mulasztáson, mint a tied, némelykor országok sorsa fordul meg.
Hogy megemlegesd ezt a napot s büntetlen ne maradj, kötélen fogsz hálni!
Ami azt jelenti, hogy a hajó fenekén vállmagasságig vastag kötelek vannak kifeszítve .
Ezek hurokjába hónaljjal akaszkodik rá a hajóslegény s ha nagyon elfáradt, mégis mélyen alszik rajta.
Nem is olyan kegyetlen ez a fenyítés, mint gondolná az ember .
Csakhogy az ilyen nyoszolya kissé szokatlan.
Palinak szinte jólesett, hogy, mint vélte, szigorú büntetést szabott rá az ő parancsnoka.
Meg akart vezekelni s jóformán bántotta, hogy, az előző éjjeli virrasztástól ki lévén merülve, jóízűet bírt aludni.
Amint láttuk: eddigi útjában Pali nem ért meg valami különös kalandokat.
Kivéve azt , hogy segített ő is megejteni a cápát, s hogy Rózsikáékkal találkozott, amely találkozást, kevésben múlt, hogy meg nem sinylette.
Más parancsnok bizony elverte volna rajta a port, de a jólelkű Morlakovics kapitány enyhén vette a dolgot, pedig végzetessé válhatott volna a fiúnak ábrándozása, ha a »Kormorán« gőzös jókor nem veszi észre a »Pelikán « -t.
Pali valójában nagy, igazi veszedelemre áhítozott.
Példának okáért viharra, midőn ide-oda dobálja a szélvész ereje a hajót; igazi, kétlábú tengeri rablókra: afféle rettentő kalózokra, mint a minőkről olvasott is, idősebb matróz pajtásai beszéltek is.
No meg, ha megláthatná a való Robinzon-szigetét, amely bizony másmilyen, mint amilyet egykor játékos gyerek-ésszel ott alkotott magának a Cigánytó közepén , másodmagával.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE