Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXII. Ujabb találkozás.
Pali még elmerengve tartotta kezében a Ferke barátja levelét s gondolatait messze röpülésre bocsátotta az Ioni-tenger mellől a Balaton partja felé.
A honvágy oly erősen ébredezett benne, mint eddig egyszer sem.
Mostan tért rá voltaképen az ő sorsára, hogy öt évig fogja még szolgálni a hajót, ami elég súlyos.
De fogja járni a tengereket is, fog látni idegen népeket, városokat és megismeri távol világrészek természeti csodáit.
Ebben a jövőben volt ugyan sok biztató, de most neki drágábbnak tetszett a szürke mult, mint a tündöklő jövendő.
Még ott lebegtette kezében az esti szellő a levelet, mely mód felett korbácsolta fel szívében a viszontlátásnak sorvasztó kívánságát; és nem is kellett valami nagyon felköltenie képzelőerejét, hogy az úszó felhők között s a rengő vízi síkon ráismerjen a terennyei puszta rónájának hullámzó zöld tengerére s a föléje boruló alkonyatos égben a kedves ódon falusi kastélyra s mindazokra az alakokra, melyek udvarát s melléképületeit népesítik.
Még mind szívta a hazulról érkezett levélnek dohát, mintha a pusztának fűszeres levegője volt volna: midőn egyszerre trombitaszó harsant feléje s közbe-közbe nagyokat puffogott az öreg dob, mintha csak a saját szíve dobbanásait hallotta volna.
A nép, főkép a gyerekség, mind egy pont irányába futott.
Pali megfordult.
S mit látott?
Akár csak magát a művésztársait pillantotta volna meg , midőn ott vonultak fel a fiumei nagy téren, vagy amidőn a brindisi főtemplom előtt a régi hívekkel esett volna bánatosan örvendetes találkozása.
Odarohant maga is... de sem signore Hazdrubáldót, sem Pistát, sem a jó pojácát nem ismerte föl a társaságban, de különösen nem látta meg a primadonnát, Rózsikát se.
Hát a versengő sátor népei voltak, akiket Paliék olyan diadalmasan győztek le a fiumei sokadalomban.
Nyomban a padrone (gazda) felől tudakozódott.
A nyalka matrózlegényt mély bókkal fogadta a csapat igazgatója, signore Bobinetti.
- Fiuméból jönnek? - kérdé Pali.
- Onnan, igenis.
- Láttam önöket a tengerparti sátrukban.
Signore Bobinettinek ez fölöttébb hízelgett.
- És meg volt velünk elégedve a fiatal signore (úr )? - kérdezé az igazgató.
- Előadásukat nem kísérhettem figyelemmel, mert én a másik sátorban... működtem.
Signore Bobinetti a száját tátotta.
- Csak nem? - kérdé.
- Hát a fiatal úr nem tengerész?
- Most az vagyok, de akkor még a művészi pályán voltam, - nevetett Pali.
- Hah! - kiált fel Bobinetti igazgató úr és a homlokára ütött.
Hah!
- Nem ön az az ifjú artista, aki az előadás éjjelén hirtelen eltűnt?
Kezd derengeni az emlékezetemben.
Ugyanaz, akit egy úr azután halálra keresett?
A másik fia volt vele .
Az eltünés akkora zajt okozott, hogy a hírére seregestül tódult ki sátramból a közönség...
- Nyilván én voltam - mosolygott Pali.
- Nos?
Mert a piacon az összeverődött emberek azt beszélték, hogy a tengerbe fúlt uraságod.
És most ez a nagy változás?
Hát nem tetszett belefúlni?
- Bizony kevésbe mult, - felelé Pali - hogy a víz alá nem merültem.
Ha egyébként érdekli történetem, inkább elmondom, de majd csak azután, ha az én kiváncsiságomat elégítette ki.
Emlékezik padrone a Hazdrubáldo társaságának egyes tagjaira?
- Valamennyire nem, de tán...
- A kis primadonnára?
- Ah, a szép kis fürtös szöszkére?
Hogyne emlékezném rája?
Meg is irígyeltem Hazdrubaldóéktól ezt a vonzó erőt s gondoltam is rá, hogy elcsábítom az én társaságomhoz.
Mert észrevettük ám, hogy az a kedves gyermek szomorú rabságot szenved annál a szívtelen asszonynál, a direktornénál.
De az úrfi eltűnése óta kettős éberséget fejtettek ki Hazdrubaldóék.
Még meg sem lehetett közelíteni a kis leányt.
- Oh bár rabolta volna ön el őt s hozta volna magával! - sóhajtott szinte önkénytelenül Pali.
- Akkor legalább most itt láthatnám szegénykét, beszélhetnék vele s tán megválthatnám rabságából!
Mit gondol, igazgató úr, - kérdé signore Bobinettit - Hazdrubaldóék merre vonultak?
- Jaj, fiatal úr, ezt a mi kóbor életünknél nem lehet ám egykönnyen meghatározni.
Az a kis primadonna makacskodott s beteget jelentett; de úgy is látszott a kicsikén , hogy szenved, mert egyre sírt s nem lehetett megnyugtatni.
Az én vetélkedő társam mindjárt másnap föl is szedelőzködött s vonult tovább.
A sátora, nem lévén primadonnája, üresen állott, míg a mienk mind jobban kezdett megtelni, s emiatt időn túl két nappal toldottuk meg előadásainkat.
De nem lehetetlen, hogy Hazdrubaldóék szintén errefelé tartanak.
Mintha fülheggyel hallottam is volna erről a szándékáról az én vetélytársamnak.
Talán be is tetszik várni, míg ideérkeznek?
- Erről a reménységről le köll tennem.
A mi hajónk, a »Pelikán «, négy nap mulva fölszedi horgonyait s vitorlázunk innen Korinthusba .
Nincs kizárva, hogy Patrászban több napot töltenek igazgató úrék s lehet az is, hogy a másik művésztársasággal itten találkoznak.
Ebben az esetben tegyen, kérem, rólam említést Rózsika primadonna s az én artista társam és földim előtt, akit csak Pista néven tessék szólítani.
Annak a szegény fiunak se lehet valami jó dolga amellett a kegyetlen asszony mellett.
Nyilván rég ott is hagyta volna az egész művészbandát, ha el bírt volna válni Rózsikától.
Mert a Pista távozásával teljes árvaságra jut a kis primadonna.
Erre pedig az a jó fiú dehogy volt volna képes.
Ő is tán valami kedvező alkalomra les, hogy megszabadulhasson a nyűgből.
- Már azzal, hogy szóljak Hazdrubáldo kollégámmal, nem merem biztatni a matróz úrfit , mert ahol ő jár korábban, ott learatja előlem a termést.
Elejébe ha vághatok : szívesen vállalkozom híradásra.
Mert utána megjelenni valahol, kész veszteség.
A kis primadonna mind elhódítja előlünk a sikert.
- De hát már avégett is lépjen fel ő utána, hogy hátha lel rá módot mégis elszerezni Rózsikát?
Aztán az ujabb találkozást bízzuk Istenre.
Talán akkor együttes erővel érünk el sikert.
A siker pedig az lesz, ha zsarnokaitól megmenthetjük a kis primadonnát.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE