Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXIV. Athénében.
Romban a kikötő, romban a város, romban a vár: a várossal szemben levő Akrokorinthus.Semmi, ami vonzotta, érdekelte volna.
Ismert utcai képek és jelenetek, melyeket már az eddig látottakban tapasztalt: dologtalan , rongyos alakok s dolgos emberek, hasonlókép rongyokban.
És rongyos gyerekek sokasága , melyek ott hancúroztak az ódon bástyák omladékai között.
A gyerekhad tarka foszlányain még csak a virágzó narancsfák s az útszéli rózsabokrok tettek túl színességben.
Itt rövid volt a »Pelikán « mulatása.
Kevés volt a kirakodni való; a szegény lakosság itt keveset fogyasztott.
De épp oly kevéssé termelt is , mert a rakodás sem sok idejébe tellett a hajó legénységének.
Hamarosan is szedelőzködtek s élve az emelkedő szél kedvezésével, indultak tovább.
Másnap feltűnt előttük Megara.
Vasárnap lévén, a messze parton egybegyűlt a népség, hogy csöndes lustálkodásban ünnepelje meg a szent napot.
Csak a fiatalja nem pihent, hanem csimpolyaszóra lejtett festői táncot, mely még máig is szakasztott olyan, mint amilyet lejtettek a mai lakosság ősei ezelőtt kétezer esztendővel.
De csakis a jól mutató távcsövön nézhette Pali a vonzó jelenetet, mert a parancsnok nem engedte meg itt a kevés haszonnal biztató és fölötte körülményes kikötést.
Igy érték el Eleusist, a görög hajdankornak ezt a titokzatos szent telepét, melyben a természetet példázó Ceres istenasszonytól raboltatta el Pluto , a mythológiai monda szerint, az ő szeretett leányát, Perzefonét.
Itt adták elő táltosok és az eleuzisbeliek a Hádes (pokol) és a megváltó paradicsomi boldogság misztériumát.
Innen pillantották meg a világtörténet érclapjába örök betükkel bevésett másik csatateret, Szalamisznak rovátkos sziklaszigetét, színhelyét Temisztoklész görög nagy hadvezér fényes győzelmének a perzsa hajóraj fölött.
Erre a szigetre és jelentőségére persze szintén a hajó tanult kapitánya emlékeztette Palit, aki nagy lelki gyönyörűséggel merült alá a görög hajdankornak csodás emlékeibe.
» Jaj !« kiálta föl.
» Ha az egész világtörténetet s a földrajzot ilyen szemléltető, gyakorlati módon lehetne megtanulni, de pompás volna !«
Végre a negyedik napon feltűnt előttük a világ csodálatra legméltóbb építészeti remekének, az Akropolisznak a kelő hajnal aranyos pírjában rezgő ködképe.
Közel érték tehát Piräust, ami Athént jelenti, mert ennek egyik külvárosa, melyben a kikötő fogadja kőkarjaiba az egész föld tengerei felől ide igyekvő hajókat.
Érthető, hogy Pali égett a vágytól betenni lábát az emberi művelődés legdúsabban buzgó forrásának színhelyére, a fényes multú Athénébe, a ragyogó Periklész városába, mely nem fegyverrel, hanem előkelő nemes fiainak tudásával, művészetével, fenkölt lelkével hódította meg a világot.
Jóságos kapitánya, ha már eddig is, ezentúl még bővebben mérte Palinak a szabadságidőt.
Alig várta, hogy parancsnoka társaságában bejárhassa a város tereit és utcáit.
Persze, hogy azt az Athént, melyről a fiú álmodozott, másmilyennek találta a valóságban.
A hajdani Athént az ő művészi remekeivel elpusztította a barbár ellenségek vad serege, főképen a török.
De ehhez még hozzájárultak elemi csapások is ; földrengés, tűzvész stb.
Az Akropoliszon Pali mélyen megilletődött.
Omlófélben levő épülete, mely palotául is , templomul is szolgált, szinte megrendítő hatással volt derék főnökének vezetése alatt mind finomabbra fejlett ifjúi lelkére.
Mesterének oktatásából értette meg, mit jelentett ez a halhatatlan alkotás a görög népnek.
Pazar fénnyel volt az megrakva .
Oszlopainak felső végét arany, márvány s elefántcsont ékesítette s el volt hintve mesteri szobrokkal.
Tündöklő csarnokaiban hangzott el Periklésznek gyujtó szónoklata , mellyel népét hazaszeretetre buzdította.
A Krematoriumban ( temetőben) elejébe is járultak az ő síremlékének, mely, igazi csodakép , sértetlen állapotban áll fenn maiglan.
Leszállottak a magaslatról, hogy fölkeressék a Stadiont, azt a hatalmas küzdőteret, melyen a görög ifjak a bajvívásban, birkózásban, kocsi- és gyalogversenyben, szóval az úgynevezett olimpiai játékokban vetélkedtek.
Aztán közéje keveredtek a zajos, mozgalmas utcai életnek.
Sátrak s boltok előtt nézelődtek, midőn az utca egy fordulóján... szent Kleofás, mely karaván!
Ez nem lehet más, mint oláh cigány! - kiálthatott volna fel Petőfivel a mi Pál barátunk.
Az a!
Az volt biz'a, a mi morénk az országútját rovó, ismeretes vándorló cigányunk!
Hová el nem származik ez a füstös atyafiság!
Egy szabados téren vagy öt kocsi szorult össze táborrá.
Rajkók és purdék vígan hempergőztek a szekér farában, vagy dulakodtak a gyöpön, persze körülrajongva az arra haladó vagy ott ácsorgó kiváncsi nézőket; kunyorálva tőlük a pendarit, amely pénzdarab egy drachmának 20-ad része.
( Mai pénzünk szerint körülbelül 1 korona 1 drachmát ér.)
Tehát amolyan görög »krájcsárka« az a pendari.
A férfiak úgy látszik, oda jártak »faluzni «, mert csak a némbere tanyázott a kocsi-sátorok ponyvái alatt: boglyasfejű, őszhajú vén asszonyok, a kialudt pipa szárát a »boldog« végével dugván fogatlan szájokba; és fiatal anyák, csecsemőiket táplálva s egy roskatag, elöregedett aggastyán, akit pálcájának ezüstbunkója a tábor vajdájának mutatott be.
Midőn a kapitány az ő matróz legényével állott meg előttük, az egyik vén cigányasszony elkapta a parancsnok kezét, hogy, mint jelekkel magyarázta, jövendőt mondjon neki a tenyeréből; Palinak meg a gyepre kirakott kártyákból akart jósolni.
Palit különösen érintette a jelenet.
Mintha egyszerre csak otthon volt volna, akár a szilasberényi vásáron, ahol ennek mását nem egyszer látta, vagy más valamely sokadalmon, ahol mindig jelen van a more, még pedig ennek két osztálya: a muzsikáló és a kóbor, vagy oláh cigány, aki nem ért a zenéhez és merő gyeplőzhetetlen vadság , de amannál festőibb, érdekesebb.
Bizonnyal vándoroltak már ezek Magyarországon is , mert a zsivajból, melyet apraja-nagyja Paliék körül támasztott, ki-kinyilalt egy-egy magyar szó, melyet megértett a kapitány is.
De nem csupán ismerős szó, de ismerős név is.
Ez hogy - Hazdrubaldo!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE