Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXVI. A nyomozás folyik.
Feleli a vajda:
- Mit tudhássunk bele mink?
Hát vitte mágával a Házsdrubáldo felesíge, áki mohó pillántásokat vetett a kis babára.
Ázstán elkesentünk egymástul.
Ők mentek a tenger partjára, áhunnad mink gyüttünk.
Semmi egyebet nem hállottunk tebbet felőlük.
Á Ribék lyányom, pedig néki is van gyéréke, sírva bocsájtotta útnák á kicsikét.
Úgy elsiráttá, hogy ázstát ázs elválást már sokát megbántuk.
A kapitány nem szólt.
Mélyen elgondolkozott.
Erős gyanuja volt, hogy a cigányok nem a rekettyésben találták azt a gyermeket, hanem, régi gonosz szokásuk szerint , elrabolták.
A kapitány megindult Palival, akivel gyanuját közölte.
Az ifjút nem elégítette ki a vallatás.
Többet szeretett volna megtudni, amire nézve csakis Hazdrubaldóék adhattak felvilágosítást.
Gyermekrablás és gyermekvásár - itt csak hatósági közbenjárás vezethet célhoz.
Míg Pali az osztrák követség egyik előtermében várakozott, addig Morlakovics Dusán, a » Pelikán « parancsnoka tisztelgett a kegyelmes úrnál.
A kihallgatás alatt, a hivatalos jelentés után, egyéb közönbös dolgokra is került a sor, mely alkalommal a kapitány a Pali ügyét is szóvá tette, amire a követ megjegyzé, hogy jó lesz haladéktalanul értesíteni a rendőrségi főnököt, nehogy, élve a gyanupörrel, a cigánytábor egyszerre csak eltűnjön.
Igy is történt.
Midőn a kapitány a rendőrfőnöknél megjelentette, mi végett jár nála, a késedelmeskedő rendőrök már hült helyét lelték a tábornak.
Ekkor a hajóskapitány maga vállalkozott a cigányság üldözésére.
Mindenek előtt afféle zaptiékat, lovas rendőröket; tehát, a nálunk járatos elnevezés szerint, csendőröket szerzett, mint amilyenek mindenütt a Balkánban szolgálják a törvényt.
Egy lóra maga is felkapott, egy másikat Pali alá tolt, aki, hála régi gyakorlottságának, huszáros rátermettséggel ülte meg a lovat .
Fogyatékos utasításokon elindulva s inkább szimatjában bízva: a kapitány, ki a várost és vidékét már évek óta ismerte, a tengertől elfordulva a szárazföldi útnak eredt a dafnei ősi kolostor felé, mely mögött borostyán- és rozmaringbokrok sűrüsége nyujt biztos éjjeli tanyát.
Útjuk terjedelmes olajfa-erdő mellett vezetett el.
Ügetés közben is alkalmat vett a kapitány, felhívni Pali figyelmét az olajfa sűrüségére.
- Úgy nézd ezt az erdőt, hogy ennek árnyékában gyüjtötte maga köré tanítványait a görög hajdankor egyik nagy bölcselője: Plato (v. Platon ), aki andalgás közben avatta híveit az ő bölcselésébe , melynek mélységét s nemes lendületét egy görög bölcselői iskola sem multa felül.
Pali szeretett volna leszállni a lováról, hogy ő is andalogna itt.
Hadd léphetett volna évezrek után a nagy görög filozófusnak valóságos nyomdokaiba, - de sürgetett az idő.
Midőn elérték az ódon kolostort, a kapitány szünetet parancsolt.
Lovát egyik csendőrre bízta, s tarsolyából kivonta messzelátóját, melyet a tengeren használt .
Ketten Palival megmásztak egy közeli sziklafalat, mely egy régi márványbányából maradt meg.
Pali ezt az ő hadiműveletét azzal tetézte, hogy a szikla gerincéből kihajtott, magasra nőtt százados tölgynek kúszott a sudarába, még pedig oly biztossággal, mintha csak kötélhágcsó volt volna ott a hajója födélzetén.
- Látsz -e valamit? - kérdé a kapitány.
- Még nem, parancsnok úr - felelé Pali.
A kapitány az égnek mind a négy tájékán hordozta körül távcsövét, de nem vett észre semmit.
Ekkor Pali a klastrom egy elomló, külső fala mögül felbodorodó füstfelhőcskét pillantott meg.
Lefelé hajolva, a kapitánynak suttogvást tőn jelentést fölfedezéséről.
A zsandárok is figyelni kezdettek.
A kapitány intésére az erdőszélen maradtak s kéznél fogva Palit, óvatosan léptek előbbre a rom felé.
Ott mély csönd.
Csak egy rigó füttye hallszott a szomszéd bokorból.
Pali óvatosan, macskamód csúszott a törmelékhalmon fölfelé.
Egy rés mögül kandikált ki s hátrafordulva, biccentett fejével a parancsnok felé.
- Itt van az egész banda - sugá.
Jelt adva a két zsandárnak, maga a résen átkukucsált.
Előtte az egész cigánytábor, csak hogy szűk térre szorulva.
A gyermekek szemei a kocsik párnáiból villogtak elő, míg kócos fejök a párnák fölött lebegett.
És meg se mukkantak.
Semmi nesz.
A fegyelem még az ilyen hadban is csodát művel.
Az asszonyok fejökre húzva viganójukat, szintén hallgattak.
A vajda pedig ezüstbunkós botjára támaszkodott s mélyen elgondolkozva ült egy nagy kődarabon.
A romfalat megkerülve , elibéjük toppantott a kapitány, aki biztosság kedvéért revolverét kihúzta az övből.
Az egész tábor úgy tett, mintha meg se lepődött volna.
- Mért szöktetek meg? - szólt rá a vajdára a kapitány.
- Nem sektünk mink meg! - viszonzá a vajda.
- Hunnad is sektünk volná meg?
Hisen be se vótunk zsárva!
Ezen ellenvetés meggyőző igazságát be kellett látnia a kapitánynak.
- No, ha nem voltatok, nyilván lesztek - vélé a kapitány.
- Usgye!
Készülődjetek !
Jösztök a bíró elibe!
Közben a két zsandár is odasorakozott.
- Az egész rajt közbefogjátok és kíséritek a rendőrségre! - vezénylé a kapitány.
Erre nagy bődület támadt a táborban, mely a tartós csend után csak annál erősebben hatott.
Sírás-rívás, szitkozódás.
Néhány cigánylegény megkísérelte az elillanást.
De a szemes Pali idejekorán vette észre a csínyt.
- Elejükbe! - kiáltá.
Lovára kapott, előre vágtatott.
A két lovas zsandár utána.
Gyorsan kerítették be a megfutamodókat.
Kettejének guzsba is kellett kötni a kezét .
Igy vonult az egész karaván a rendőri kapitányság elé.
Bár folyton sivalkodtak s átkozódtak, feltűnést alig okoztak, mert az ilyen jelenetekhez az athéni közönség , főleg abban az időben, hozzá volt szokva.
- Mi is a vád? - kérdé a rendőrfőnök.
A kapitány előadta az esetet röviden és világosan.
- És mikor történt az eset?
- Hiszen épp ezt szeretnők kideríteni.
- Nehéz dolog, - vélte a rendőrfőnök.
- Három országon keresztül folytatni vizsgálatot ennyi idő után és tanubizonyság nélkül, jóformán lehetetlen a mi elégtelen eszközeink s a gyanusítottak agyafúrtsága miatt.
Hetekig itt foghatjuk őket, s a kívánt eredményre nem jutunk.
És ne tessék elfelejteni: szegény állam vagyunk, az ilyen csavargó nép élelmezése s kényszer-utaztatása amúgy is szűken mért segélyünket fölöttébb megterheli.
Sikerrel tehát nem merem biztatni.
De teszünk, amit tehetünk.
Egy vén anyóka őrizetére bízva a purdékat és rajkókat, tehát a cigányság apraját: a többit vajdástul, asszonyostul mind belezsúfolták a bűzhödt, nyirkos börtönbe.
Pali és az ő kapitánya elgondolkoztak: mitévők legyenek?
Az adatok oly hiányosak, az ő idejük is fogytán van...
Az ilyesmit gyökerén kell megfogni, s még akkor is kétes a siker.
De tán derül még világosság ebbe a titokzatos esetbe máskor és másutt.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE