Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXXI. Hazdrubaldóék lépre kerülnek.
Két zaptieh (rendőr) vezérlete mellett Pali és öreg társa, a pojáca, a messze Kavak városrész felé indultak, abban a föltevésben, hogy közel a veszteglő hajók állomásához huzódhattak a megriadt Hazdrubaldóék: az igazgató és felesége.
Konstantinápoly számos temetőjének egyike ide szögellik éppen.
A forgalom csekély s inkább halászok tanyáznak erre, foltozva hálóikat vagy üres bárkáikkal teherszállításra vállalkozva.
Pali leszállt a lórul.
A pojáca odakötötte egy sudár cédrusfához, mely ott bólogatott az esti szélben.
A két zaptieh jól ismerte a rengeteg városnak ezt a legszélén álmadozó kunyhó-csoportját, melyből mint valami büszke kastély emelkedett a kócos tetők fölé az alacsony vámszedő-hivatal.
Az egyik zaptieh bement a házba s ott a vám-őrrel beszédbe bocsátkozott.
- Láttam erre bandukolni egy termetes, hosszúhajú idegen embert az asszonyával - felelé a rendőr kérdésére a vám-őr.
- Vitorláshajó után tudakozódott, mely Várnába igyekezik: vinné -e magával.
Azt hiszem, talált is, csak még teljesen meg nem rakodott, amibe néhány nap telik bele.
- Hát a szállásukat tudnád -e, pajtás? - folytatá tudakolását a rendőr.
- Nem tudnám, errefelé hol találtak födelet, - válaszolá a vám-katona.
- De tán nincs is nekik.
Itt annyi a kidőlt-bedőlt kripta, hogy abban bátran ellehetnek.
Jobbára cigányok tanyáznak azokban az üregekben, főképen így meleg nyár idején.
De ni, milyen kapóra!
Úgy sejtem, hogy amott jön a svába (német ).
Csakugyan, Hazdrubaldót ismerte föl Pali a közeledő hatalmas alakban.
De felesége nélkül jött.
Ugy látszik, az úr halászni volt, mert a rövid kézi hálójában többféle hal ficánkolt.
Épp a temetőnek tartott, melynek egyik síri odvából egy termetes női alak közeledett az érkező felé.
Pali ráismert: szinyóra Mambrilla volt, a Hazdrubáldo igazgató felesége.
A fiatal hajóstiszt szíve erősen megdobbant.
Oly közel éri a rejtély megoldását.
Most vagy soha!
- Hogy már ennyire vagyunk - mondá a zaptieh - legott cselekednünk is kell!
Mért hogy épp e pillanatban nincs mellette az ő nyugodt, okos, bátor parancsnoka!
Annál erősebben érezte szükségét, hogy csak a saját sugallatát követve, óvatosan indítsa meg a kibonyolítás nehéz munkáját.
Egy ágas-bogas, terebélyes tölgyfa mögött állt lesbe Pali, mialatt a rendőr a düledező kripta felé közeledett, meghagyva neki, hogy a süvítő jelre azonnal lépjen elő és csatlakozzék.
A zaptieh útközben megállítá az igazgató-komédiást.
- Honnan jösz? - kérdé a rendőr.
- Halászni voltam.
Itt a kézi hálómban láthatod a zsákmányomat.
Nesze ez a kövér tengeri süllő, neked adom.
Eközben a tégla-törmelék mögül kibujt a nőalak: Mambrilla igazgatóné, aki olasz nyelven intette férjét, valahogy el ne árulja, mi okból hagyták el oly hirtelen a bulgurlui hant (szállót) Szkutari külvárosban.
Ekkor végigsivított a temetőn a jeladó fütty s Pali, aki Mambrilla asszonynak minden szavát megértette, előugrott a sűrü lombozatú fa árnyékából.
Az igazgatóné nagyot sikított ijedtében, midőn egy kis tétova után megismerte Palit , míg Hazdrubáldo széjjelterjesztve karjait s eltátva száját, szinte örvendezve kiáltá:
- Ecco Paolo!
( Ihol ni Pali !)
Oh, hogy megváltozott a három év óta!
Valósággal egész ember lett belőle.
Ugy szerette volna mondani, hogy: belőled.
De már a nekiférfiasodott és külön még díszben levő Palit nem merte ily bizalmasan megszólítani.
Pali ügyet sem vetve az ő régi igazgatójának bámészkodásaira s szigorú arcot öltve , tette rá kezét a Hazdrubáldo vállára, míg az asszony vinnyogva tördelte kezét.
- Ön, igazgató úr és az ön felesége fölvilágosítással tartoznak nekem Rózsika sorsa felől.
Nekem, aki régóta gyanakszom, hogy Rózsika nem az önök gyermeke s hogy nem igaz úton került az önök hatalmába, már most, a helyzet változtával, jogom van követelni a valót, a teljes valót!
A rendőr jelenvolta külön súlyt kölcsönzött a Pali határozott beszédjének.
- Figyelmeztetem, - folytatá Pali - hogy ne csak valljanak, de nyomra is vezessenek .
Ezzel csak megenyhítik a büntetést, mely önöket várja.
Az igazgatóné görcsös zokogásra fakadt, pedig úgy kezdte az elejét, hogy neki állott följebb.
De midőn egy szavával közbe mordult a zaptieh is, lohadt meg az asszony hevedelme s alázkodva szólt:
- Hiszen, kérem hódolattal, minket, engem és az uramat, nem érhet semmilyen vád.
Mink csak megkönyörültünk az árva csöppségen, akit a vajdának, már inkább annak a vén satrafa cigányasszonynak a karmaiból mentettünk meg.
- De azt csak tudhatták, hogy nem a saját gyermekét adta el a cigányasszony .
Tudhatták, hogy nem igaz úton szerezték.
A többi a bíró dolga.
- A tiszt úr miért is bánik velünk ily kegyetlenül? - fordult Palihoz keserű szemrehányással Hazdrubáldo igazgató.
- Hiszen mi azt az anyátlan-apátlan gyermeket gondoztuk, neveltük, ápoltuk, tápláltuk, tanítottuk.
Most is a császári udvar előtt mutatta be művészetét és tudom, hogy dicséretet aratott.
Ha előkerül, maga is fogja bizonyítani.
- Csakhogy, - felelé Pali - nem igen hiszem, hogy előkerüljön, legalább az önök társaságában nem.
Most pedig az ügy teljes tisztázása végett, gyerünk a kádi, a bíró elé!
Ekkor ügetett a csoport felé a pojáca.
Csuklások között rákezdé Mambrilla asszony:
- Hiszen itt van a Beppo pojáca!
Tegyen tanuságot ő, hogy mi mindig emberségesen bántunk azzal az édes gyermekkel.
- A padrone s mi igenis, - viszonzá a pojáca nekibátorodva s boldogan, hogy végre szemébe vághatja az igazgatónénak, amit oly régóta tartogatott magában: az ő elkeseredését a signora bánásmódja fölött, mellyel a szelid Rózsikát gyötörgette.
- Igenis, a signora szívtelen módon bánt a kis lánnyal.
Amire az igazgatóné a két tenyerével elborította a széles arcát.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE