Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Forró Pál
Fogat fogért
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
7
Bekezdés
514
Mondat
1269
Szó
10295
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
- Most már vértanuja is vagyok magának! - mondotta a Gáts-villa hangulatos kis kék szalonjában Müller Hans Micinek.
- A férje véresre vert.
Remélem, örül, hogy rövidesen megszabadul ettől a fenevadtól.
Majd meglátja, milyen gyengéd leszek magához.
Lesni fogom a gondolatait.
Külön kifliket fogok süttetni magának az én speciális receptem szerint, amelyet még apámtól örököltem, aki Ferenc József udvari pékmestere volt...
- Maga a legdrágább fiú a világon.
Hans.
- És mégsem szeret.
- Hogy mondhat ilyent?
- Nem szeret!
Sohasem csókol meg és ha én csókolom, akkor elhúzódik!
- Ne felejtse el, még törvényes felesége vagyok Tar Guidónak.
- De viszont az én menyasszonyom!
Csak már vége lenne a válóperüknek.
Ugy-e egészen bizonyos, hogy az ügyvédje elküldte a bontóper megindítását közlő levelet a férjének?
- Igen, telefonon is sürgettem...
- Köszönöm Mici...
Nagyon hálás vagyok és nagyon imádom!
Elragadtatva tárta karját Mici felé és meg akarta ölelni.
A fiatalasszony azonban olyan heves mozdulattal húzódott vissza, hogy Müller sértődötten bocsátotta le kezét.
- Bocsánat - mondotta megbántva - nem tudtam, hogy megsértem ezzel!
- Ne haragudjon, hogy ennyire ideges vagyok! - mondotta Mici.
- Meg kell értenie a dolgokat Hans!
Én szerettem a férjemet és túlságosan idegeimre mentek az események .
Asszony vagyok, akinek a legcsúnyábban sértették meg a hiúságát.
Ezt nem lehet elfelejteni és nem lehet felette könnyen napirendre térni!
Másnap reggelre megérkezett Guidó levele, amelyben bejelentette, hogy nem válik.
Szerencse, hogy Hans Müller nem látta Micit, hogyan csillant meg diadalmasan a szeme , milyen ujjongó elégtétel muzsikált fel benne.
Hát mégis szereti Guidó!
Szenved.
Igy helyes ez!
Hadd vergődjön, hadd kinlódjon ő is !
Most már kezdenek egyenlő fegyverekkel vívni.
A telefonhoz ment és felhívta ügyvédjét.
- Mindent el kell követnie ügyvéd úr, hogy a válópert keresztülhajszolja.
Ha kell, a legkíméletlenebb fegyverekkel.
Szükség esetén jelentse fel házasságszédelgésért , csalásért... meg kell törni.
Kényszeríteni kell a válásra!
- Ennyire gyűlöli az urát?
- Ennyire!
Letette a kagylót és a szobájába bújt.
Parancsot adott, Müllernek mondják azt, hogy nincs itthon.
Majd csak délután jön meg...
Egyedül akar maradni a gondolataival és az érzésekkel, amelyek megrohanták.
Oh, hiszen olyan nehéz volt hetek óta játszani a gyilkos komédiát, amelyben valósággal felőrlődött.
Nem volt szabad senkinek sem mutatnia, hogy szenved, hogy legyőzték.
Erősnek kellett mutatkoznia.
Őt ne sajnálják , ne kárörvendezzenek rajta a barátnői.
Ezért is hívta sürgősen Budapestre Müllert.
Ha nem is ilyennek képzelte jövendőbelijét, valóságos áldás, ha az élet ilyen kényes pillanatokban gyorsan egy másik férfit állít a nő mellé...
Az ügyvéd újra írt, telefonált Tar Guidónak.
A válasz makacsul mindig az volt: nem válok!
Hiába volt minden fenyegetés.
Tar azt válaszolta, hogy állja a harcot.
Mici szívdobogva leste ezt a párbajt.
Szórakozott és komor lett.
Müller kétségbe volt esve.
Elkeseredve fenyegetődzött, hogy megöli Tart, mert egészen bizonyos, hogy megint ő rejtőzik a kulisszák mögött, miatta idegeskedik Mici.
Igen, egészen érthetetlen volt, hogy Mici egyre hidegebb és szeszélyesebb lett.
Müller bejelentette, hogy ezt nem tudja elviselni.
Ha tovább is így viselkedik , visszautazik Bécsbe.
És Mici még erre a fenyegetésre sem változott meg, nem igyekezett visszatartani.
Ellenkezőleg, azt mondta:
- Csakugyan Hans, nagyon idegesek vagyunk mind a ketten.
Magam is azt hiszem, az lesz a legjobb, ha rövid időre elválunk!
Erre azonban Müller úgy megrémült, hogy nyomban telefonon értesítette Bécset, hogy egyelőre szó sem lehet hazautazásáról.
A legnagyobb esztelenség lenne ilyen lelki állapotban magára hagyni menyasszonyát.
Még valami bolondot követne el...
Vagy két hete folyt az izgalmas harc az ügyvéd és Tar között.
A második hét végén Mici váratlan látogatót kapott.
- Lontai úr keresi a méltóságos asszonyt! - jelentette az inas.
Mici elsápadt.
Nagyon jól emlékezett erre a névre.
Lontai állt annak a gyalázatos társaságnak az élén, amely kitervezte és pénzelte Tar Guidó házasságát.
Mit akarhat tőle ez az ember?
Hidegen és ellenségesen fogadta a belépő Lontait, hellyel sem kínálta meg.
- Csodálom, hogy ide merészelt jönni, holott nagyon jól tudja, tisztában vagyok azzal a rút szereppel, melyet házasságommal kapcsolatban játszott.
Lontai nem az az ember volt, aki könnyen sértődött.
Sunyin és alázatosan mosolygott , hajlongott.
- Nincsen igaza, méltóságos asszony... egyáltalában nem érzem magamat bűnösnek.
Annak idején úgy tudtam, hogy a méltóságos asszony bizonyos rokonszenvvel viseltetik a báró úr iránt és azért csak nem érdemlek szemrehányást, hogy ezt a méltóságod által is kívánt házasságot előmozdítottam...
- Komisz, előre megtervezett pénzügyi manipuláció volt!
- Engedelmet, de hiszen nem én kértem meg méltóságod kezét, hanem Tar Guidó báró .
Hogy üzleti érdekeim kapcsolódtak a házassághoz és ezért azt előmozdítani igyekeztem , szintén nem inkorrekt dolog...
- A báró csak az ön kényszerítésére vett feleségül...
- Honnan tudhattam ezt?
Én nem kutathattam a báró úr érzéseit.
A báró úr egy szóval sem ellenkezett, mikor figyelmébe ajánlottam ezt a ragyogó házasságot.
Egy olyan szép és tökéletes nőt, mint a méltóságos asszony, bárki boldogan venne el szerelemből is .
Azt hittem, ez a báró úr esete is.
- Akkor nem várta volna meg, amíg maga kényszeríti a házasságra!
- Tévedés, kérem.
Igen sok ember megy el vakon a boldogsága mellett és csak akkor nyílik ki a szeme, ha mások figyelmeztetik.
A báró úr makacs agglegény volt.
Más hölgyek iránt sem érdeklődött házassági célzattal.
De abban a pillanatban, mikor megkomolyodott és belátta, hogy szakítani kell a léha élettel, nyomban önhöz sietett...
- Igen, szanálni az adósságait!
Hagyjuk ezt a túlságosan átlátszó ravaszkodást , Lontai úr, amely inkább vád- mint védbeszéd.
Remélem, nem azért jött, hogy békét közvetítsen köztem és a báró között?
- Azért jöttem, hogy kiengeszteljem önt!
- Engem? - kérdezte határtalan meglepetéssel a bárónő.
- Igen.
Sokat gondolkoztam a dolgon és beláttam, hogy némileg én is hibás vagyok mindabban, ami történt!
- No végre!
- Ez a házasság nem sikerült.
Most már magam is mondom, hogy önök nem illenek össze .
Sajnos, rossz volt a start, ahogyan mondani szokták.
Megértem azt, hogy a méltóságos asszony kiábrándult és válni akar.
- Úgy?
Tehát ezt is tudja?
Talán arról is értesült, hogy a férjem hallani sem akar a válásról?
- Ezt is tudom!
- Remek.
Szóval ön még mindig bizalmi embere a bárónak?
- Nem hagyhatom el súlyos helyzetében.
Elvégre, amint mondtam, némi felelőséget érzek vele szemben.
- Hagyjuk a hazug érzelmeskedést, Lontai úr.
Ez nagyon rosszul áll önnek.
Mondja meg végre, hogy mért jött és mit akar!
- Teljesíteni méltóságod kívánságát!
- Miféle kívánságomat?
- A válást.
Vállalkozom arra, hogy a báró úr beleegyezik a válásba.
A bárónő megrezzent.
Érezte, hogy a vér kiszalad a szívéből.
Minden erejére szüksége volt, hogy megőrizze önuralmát.
- Nem egészen értem, amit mond.
Ön mint magánszemély keresett fel, vagy a férjem megbízásából jött?
Lontai ravaszul hunyorgatott és a vállát vonta.
- Nem fontos kérem.
Diszkréció.
Az a lényeg, hogy amit javasolni fogok, azt a báró úr feltétlenül megteszi.
Természetesen nagyon meg kell gondolnom, hogy mit fogok neki javasolni.
Hiszen egy kicsit gyámja és gondnoka vagyok ennek a mindenkitől elhagyott , szerencsétlen embernek.
Szerintem persze az volna a helyes, ha a házasság épségben maradna.
Gáts kormányfőtanácsos vejének lenni még akkor is értéket jelent, ha a házasfelek külön élnek.
Viszont nem akarunk méltánytalan ellenfelek lenni.
Be kell látnunk, hogy a méltóságos asszony álláspontja is tiszteletreméltó.
Valami áthidalást, megegyezést kellene keresnünk, ami lehetővé tenné a kibontakozást.
A bárónő szíve hevesen vert.
Rémülten várta, hogy mi fog következni?
Fel akart sikoltani, torkára forrasztani Lontainak a szót, hogy ki ne mondja a szörnyűséget.
De volt ereje, hogy visszafojtsa indulatát és megkérdezze:
- Hogy érti ezt?
Lontai kezét dörzsölgette.
- Istenem... ez egy rossz üzlet volt, melyre valamennyi érdekelt fél ráfizet.
De a kellemetlenség megvan és bizonyos áldozatokat kell hozni, hogy abból menekülhessünk...
Legyünk kérem igazságosak, a báró úr is áldozat.
Ő abban a hitben kötötte meg a házasságot, hogy a méltóságos asszony mellette fog maradni.
És mi történt, kérem?
Kiderült, hogy a méltóságos asszony csak bosszúból ment a báró úrhoz .
Hát ezt mégsem lehet, kérem, ilyen szeszélyesen elintézni.
Házasságot kötni és nyomban válni.
Nem lehet valakinek az egszisztenciáját hideg megfontolással tönkre tenni...
Válni akar méltóságod?
Rendben van.
De akkor tessék kiegyezni!
Mondjuk, ön fizet a válásért háromszázezer pengőt.
Ez a fele a megígért hozománynak.
Üzletileg ezt kényszeregyezségnek nevezik...
Mici a lelke mélyéig fel volt háborodva.
Úgy érezte, hogy egy világ dől össze.
Ez volt a végső, a jóvátehetetlen csalódás.
Hogy a pénzéért akarta feleségül venni, azt még el lehetett volna felejteni.
És sok mindent megszépített a vonakodása.
Hogy úgy tüntette fel a dolgot, mintha szerelemből nem akarna válni.
De most kiderül, hogy ez is csak számítás, a leghitványabb üzleti számítás volt.
Ez az aljasságok betetőzése .
Mikor a férj pénzt kér a válásért.
A kitartott férfiak leghitványabbjai tesznek így.
Megvetés és utálat tükröződött az arcán.
- Ez legalább őszinte beszéd Lontai!
Tehát pénzt kérnek.
Zsarolnak.
Egy kicsit mindenesetre szemtelenül.
Azt hiszem, elég lesz százezer is...
Lontai tiltakozva emelte fel kezét.
- Lehetetlen.
Én ezen a házasságon amúgy is teljesen tönkrementem.
A harmadát sem kapom meg a követelésemnek.
És a báró úrnak is kell valamit adni.
Legalább kétszázezer pengőt kérek... ezen alul nincsen válás!
Mici végtelen gúnyosan biggyesztette ajkát.
- Hát mondjuk, százötvenezer.
Egy fillérrel sem több.
Ne is próbáljon alkudni.
Az összeg természetesen csak a válás kimondása után áll rendelkezésére.
- Rendben van.
A méltóságos asszony csekket ad az összegről, én viszont kötelezvényt adok arról, hogy a csekk ellenértékét csupán a jogerős bontó ítélet meghozatala után vehetem fel.
Legyen nyugodt, méltóságos asszonyom.
Minden úgy fog menni, mint a karikacsapás.
Kölcsönös megegyezés.... a pert három-négy hét alatt le lehet folytatni...
Mici úgy érezte, hogy megfullad, ha még sokáig Lontai társaságában marad.
- Kérem, essünk túl a dolgokon! - mondotta.
Kiállította a csekket és átvette Lontai nyilatkozatát.
Alig várta, hogy az uzsorás kitegye a lábát.
Vad kétségbeeséssel vetette magát a kerevetre és keservesen sírt.
Azt hitte, megszakad a szíve.
Maga sem tudta, hogy meddig tartott ez a borzalmas indulatkitörése.
De elviharzott az is.
Temető, pusztaság maradt a nyomában.
Sápadtan, de szilárd léptekkel ment a telefonhoz és felhívta a Dunapalotát.
Müller Hansot kérte a telefonhoz.
- Drága! - kiáltotta elragadtatva Müller, mikor megismerte Mici hangját - már tűkön ülök egy órája és várom a jelentkezését!
Mi ujság?
- Nagy hírem van, Hans.
A férjem beleegyezett a válásba!
- Hurráh!
Müller akkorát ordított örömében, hogy Micinek majdnem megszakadt a dobhártyája.
Ennek az örömkiáltásnak az őszinteségében igazán nem lehetett kételkedni.
Mici összeszorította ajkát, nagyon erőlködött, hogy hangosan el ne sírja magát.
Jó volt, hogy az a másik ember a telefon túlsó oldalán mindenféle indiánüvöltést hallatott boldogságában.
Volt ideje, hogy egy kissé összeszedje magát és remegés nélküli hangon folytassa:
- Azt hiszem, négy-öt hét alatt lefolytatjuk a válópert és akkor megtarthatjuk az esküvőnket!
- Hurráh! - kiáltotta mégegyszer Hans.
- Jövök, röpülök, mindjárt a villában leszek .
Drága, gyönyörű, imádott kis menyasszonyom!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE