Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Kont-eset : fantasztikus regény a XXI. századból
Keletkezés ideje
1911
Fejezet
18
Bekezdés
2187
Mondat
4319
Szó
49712
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
V.
Az erősen elharapódzott s már némi hatalomra szert tett spiritiszta szekta szuggesztiv erejű fanatizmusának és agilitásának volt tulajdonítható, hogy a közvélemény nem merte elvetni a Kont-esetet, mint olyat, a mely nem méltó arra, hogy az emberi intellektus a fejtegetésébe belebocsátkozzék, sőt bizonyos föntartással belement annak társadalomrendőri és tudományos megvizsgálásába is.
A meteor (bár annak eredetét, illetve bemondott szereplését a vitéz egy hatalmas, embergúnyoló tréfájának minősítették a szakmabeliek is ), mondom, a meteor bemondása és fölmutatása egy argumentum volt a spiritisták kezében, a mely felett nem lehetett napirendre térni még a legmegátalkodottabb szkeptikusnak sem.
Annyival kevésbé, hogy a szakértők által felvett látlelet értelmében teljesen ki volt zárva, miszerint az égitest titokban és csalási szándékkal csempésztetett a Rákos mezejére.
A kő fekvése s az azt körülvevő földrétegek konzisztencziájából minden kétségen kívül meg lehetett állapítani, hogy az maga vájta meg a gödrét, következésképen közvetlenül oda hullott, a hol találtatott.
Még pedig, tekintve a meteor feletti földréteg frisseségét és lazaságát, csak pár napja eshetett oda.
Egy meteor lehullása rendes viszonyok között kápráztató s száz mértföldnyi területen is szembeszökő égi tünemény , adott esetben azonban leeshetik szinte észrevétlenül is: egy közönséges hullócsillag jelenségét mutatja.
A Kont-féle meteornál az utóbbi esetnek kellett fenforognia , különben látta volna az egész főváros, midőn a földre zuhant.
Holott senkise vette észre.
Ilyenformán Kont sem égi tünemény útján szerezhetett róla tudomást.
Hogyan hát?
Rendes emberi úton semmi esetre sem.
Tehát egy isteni kijelentés, vagy valamely emberileg nem érzékelhető lelki áttétel útján: mondották a tudósok.
Ettől a tételtől már csak egy lépés választja el a spiritiszták reinkarnálási elméletét.
S ezt a lépést is áthidalta lassacskán azoknak a titokzatos körülményeknek (még bűvészi szakvélemények szerint is) fizikai megfejthetetlensége , a melyek között Kont ükunokájának megjelent; támogatta azt a vitéz ősi zamatú magatartása, tájékozatlansága a kor viszonyaival szemben.
Mert szinte hihetetlennek tetszett, hogy egy szélhámos, legyen bármily eszes és fegyelmezett , soha csak egy pillanatra se jöjjön ki egy oly szerepből, a melynek megjátszása emberfeletti éberségen kívül még tudományos készültséget is föltételez.
Mindezekhez hozzájárult végül a Kont természetellenes ereje és étvágya.
Eredetisége , páratlansága minden korabeli tipusok között.
Később az a tény, hogy bár milliónyi ember járt a csudájára, egyetlen lélek sem akadt, a ki valaha hasonló emberre csak emlékezett is volna.
Last, but not least, a vitéz megdöbbentő hasonlatossága a Héderi-képtárban őrzött családi képekhez...
Mindeme körülményeknek összetalálkozását bizonyára csökönyösség lett volna a véletlen számlájára irni.
Azt nem is tette a közvélemény, tárgyilagos kivánt lenni.
Érveket és bizonyítékokat kivánt, s azoknak megvilágítását, elbirálását s a döntést első sorban azokra bizta, a kiket arra legilletékesebbeknek itélt: a hatóságokra, a vitéz környezetére és a tudósokra.
A világ utánuk, az ő döntésük után szándékozta megformálni a maga végső itéletét...
A hatóság!
A környezet!
A tudósok!
Valóban ez a három faktor karolta fel első sorban , hogy megvilágítsa a Kont-ügyet.
A hatóság (azon a jogczímen, hogy a vitéz legendás nimbusza valóságos lázba ejtette Budapest közönségét s ezzel állítólag erkölcsi károkat tett a lelkekben, azonkívül forgalmi torlódásoknak, csoportosulásoknak lőn az okozója ) személyazonosságának igazolására szólította fel Kontot.
Az eljárás teljesen korrekt volt s mégis nevetett rajta az egész főváros.
Illetve azon a válaszon, a mit Kont a rendőrkapitánynak adott.
- Sajnálom, hajdu barátom, de tanukért az égbe kell mennie, mert itt a földön rég kidűlt mellőlem valamennyi korombeli czimborám.
Mit tehetett a rendőrség?
Az csak gyanús keresetforrás nélkül szükölködő egyénekkel szemben alkalmazhatja a törvény szigorát.
El nem csukathatta Kont vitézt, mikor semmit sem vétett.
Mindössze megbüntethette volna húsz korona erejéig, mert útlevél nélkül mászkált a hazában, de ettől ugyancsak őrizkedett.
Egész bölcsen, mert abból lett volna csak az igazi hahota...
Ezen az úton tehát nem sikerült a Kont vitéz személyazonosságát megállapítani.
A rendőrség fényt nem hozott a homályba...
A második faktor: a környezet, a spiritisták javára billentette a Kont ügye mérlegét.
Mindenekelőtt a vitéz első megjelenésének körülményeit tisztázta Gábris, az ükunoka .
Az esetet szóról-szóra a következőképen beszélte el vagy húsz tudós, hetven ujságiró s ugyanannyi spiritiszta füle hallatára:
- Én ükapámmal már régen összeköttetésben állottam, körülbelől tiz éve.
Igen érdekelt az egyénisége, valósággal megszerettem az idők folyamán.
Nem állott velem mindig szóba, de ha jó hangulatban volt, igen okos, mondhatnám frappáns feleleteket adott .
És konstatálom, hogy szellem korában is szakasztott olyan volt a stilusa, mint ma ...
Valahányszor magamra maradtam a palotámban, - folytatta Gábris gróf, - ellenállhatatlanul elfogott a vágy, hogy keressem vele az összeköttetést.
Ez a vágyam mind intenzivebbé lett, míg végre transzba estem...
Ükapám kétféle módon érintkezett velem.
Irásban és szóval.
Néha sajátkezűleg irt, néha csak a mediális asztalkámnak diktált...
Ime az irása szellem korában, és ime a mai irása...
Gábor gróf két gondosan összehajtott papirlapot vett ki tárczájából és mintha a világon mi se lett volna természetesebb, a következő szavakkal tette a szavait feszült érdeklődéssel leső hallgatóság elé:
- Teljesen egyezik.
A papirlapok kézről-kézre jártak az ámulat merő csöndjében.
Csakugyan.
A kinek valamire való szeme volt, konstatálhatta, hogy a két kézirat, úgy stiljét, mint ortografiáját és a vonásokat tekintve teljesen hasonlít egymáshoz...
- Egy alkalommal (az emlékezetes estén ), - folytatta Gábris, - a mai zavaros politikai viszonyokról referáltam ükapámnak...
Megharagudott reánk és azt üzente le, hogy azért állunk ilyen csehül, mert nem vagyunk férfiak: se gerinczünk, se akaratunk.
Majd megmutatná ő, ha tehetné, mint kell elbánni a némettel...
Ekkor egy vakmerő ötletre vetemedtem.
A hazaszeretetem sugallta az ötletemet.
Azt mondtam ükapámnak, hogy hiszen ha akarná, visszajöhetne közénk.
Nem ez lenne az első eset a szellemek történetében, visszatértek a földre sokkal csekélyebb okból, mint egy ország megmentése, más szellemek is.
És elmondtam neki az ismert reinkarnálási eseteket.
Ükapám nem válaszolt mindjárt, nyilván gondolkozott a feleleten.
Habozott .
Tépelődött.
Én könyörgésre fogtam a dolgot.
Át voltam szellemülve.
Reszkettem a saját vakmerőségemtől, de az a rejtélyes, ellenállhatatlan erő váltig tuszkolt, ösztökélt .
Térdre vetettem magamat, úgy könyörögtem: Óh jer, jer, mentsd meg a hazát.
És erre már megkaptam a feleletet: Készíts valami gunyát, mindjárt lent leszek.
A gróf szünetet tartott.
Nagyot fújt, megtörölte verejtékes homlokát.
Nyilván izgalomba hozta a visszaemlékezés.
Kitetszett ez a további szavaiból is.
- Képzelhetik az urak akkori lelkiállapotomat.
Azaz nem képzelhetik el...
Azt szóval el se lehet mondani, mit éreztem én akkor.
Nem is tudom: félelem volt -e, vagy mennyei kéj.
Talán mind a kettő.
Csak annyi bizonyos, hogy érzelmeim súlya alatt elvesztettem eszméletemet...
A hallgatóság kidülledt szemmel, sápadtan figyelt.
- Mire magamhoz tértem, - végezte előadását Gábris gróf, - már ott állott ükapám előttem.
Teljesen meztelenül.
És kérte a ruhát.
Összeszedtem minden erőmet : felöltöztettem az épen kikészített frakk-öltönyömbe, de annyira reszkettem, hogy a mellényt már be se tudtam gombolni.
Összeestem újra.
A komornyikom keltett eszméletre.
Akkor már nem volt ükapám sehol...
Kirohantam az utczára, mint egy őrült...
Kérdezősködtem, míg végre egy hordár nyomra vezetett.
A többit tudják az urak.
A kaszinóban akadtam rá ükapámra...
Ime a gróf előadása.
Egy általánosan ismert és tisztelt, talpig gavallér úr szavai .
Olyan úré, a kit a gáncs sem vádolhat roszhiszeműséggel, a kit soha senki még tréfából sem hallott hazudni.
Csuda -e, ha a hallottak után erősen megingott még azoknak a szkepszise is, a kik jégen tartott érzésekkel, sőt bizonyos ellenséges animozitással léptek a palotába , hogy meghallgassák Hédery grófnak a nagyközönség felvilágosítására szánt nyilatkozatát!
Az se volt csuda, hogy a gróf szavai nyomán a rendkívüli eset izgalmai úgy ránehezedtek a lelkekre, hogy jó ideig tartott, mig az általános elfogódás csak annyira is apadt, miszerint egyáltalában szóhoz engedte a gyülekezetet.
Mindössze egy ember akadt a társaságban, a ki hidegvérét és itélőképességét egy pillanatra sem vesztette el.
Egy öreg fehérhajú tudós: Gerenday Ádám, a tudományos akadémia akkori elnöke.
Csakugyan ő volt az, a ki először szóba kapott.
Egy kérdést intézett a grófhoz:
- Sziveskedjék a gróf úr megmondani, vajjon megeshetik -e, hogy idegen ember valamikép besurranhasson a palotájába?
- Az teljesen lehetetlen, - válaszolt a gróf.
- Portás a kapuban, inas az előszobában, előcsarnokban.
S valamennyi cselédem megbizható, hű emberem.
Azonfelül bezárkózom, valahányszor a szellemekkel társalgok.
Mikor ükapám megjelent, szintén zárva volt a séance-szoba mind a három ajtaja.
Földerült az öreg tudós ránczos fehér arcza.
( Most megfogtalak !)
- Akkor hogy van az, - kérdezte finom éllel, mint a nyomra jött vizsgálóbiró, - hogy Kont úr mégis ki tudott jönni a palotából, mialatt ön önkivületi állapotban volt?
Nem az ajtón ment ki?
- De igen, - válaszolt Gábris gróf szárazon, - betörte az ajtót s fellökött mindenkit, a ki útját állotta.
Cselédeim üldözőbe vették, de az utczán nyoma veszett .
Erre rögtön fölszaladt a komornyik a szobámba, hogy az esetről jelentést tegyen nekem.
Akkor ébredtem fel ájulásomból.
Még két kérdést koczkáztatott meg a tudós.
- Teljesen megbizható ember az ön komornyikja?
Gábris gróf legyintett a kezével.
- Még az apámat szolgálta, csupa sziv és jellem, az ölében ringatott.
- És hisz a spiritizmusban?
- Nem hisz benne.
Ez az egyedüli hibája.
A tudós mosolygott.
- A jelen esetben, - mondta, - a tények megvilágítása szempontjából a legfőbb erénye...
Köszönöm gróf úr.
Ezzel meghajtotta magát s hiábavaló volt minden könyörgés, a mivel véleményadásra akarták birni, szó nélkül távozott.
A társaság lelkében azonban azt a benyomást hagyta hátra, hogy meg van győzve, csak restelli bevallani.
S ez nagy szó volt!
Mert az európai hirű, hidegen számító tudós tekintélyével senki az országban nem mert szembehelyezkedni...
A spiritiszták most már félig-meddig nyert ügyüknek tekintették a Kont-esetet.
A szaktudósok úgyszólván teljesen leszereltek.
Az egyéb közönség körében sem maradt senki, a ki meg ne lett volna győzve arról, hogy reinkarnálási esettel áll szemben.
A tudomány azonban ezzel még nem érte be.
Az szárnyra kapta a Kont-esetet és szétvitte a szélrózsa minden irányában, valóságos agylázt idézve elő.
Felkavarta az emberiség gondolatvilágát, devalválta a pozitív tudományok értékét, egyszóval forradalmat csinált.
Az irodalmat Árkai Simon, akadémikus, a természetbölcselet egyetemi tanára indította meg.
Rendszeres jelentésbe foglalta össze az eset jelenségeit, okmányokkal , jegyzőkönyvi vallomásokkal, illusztrácziókkal támogatva a látleletek, helyszini szemlék minden egyes tételét és mozzanatát.
Egyszóval a megejtett vizsgálat eredményeit.
És tisztán a tények szigorúan objektiv leirását tartotta szem előtt .
Okfejtésekbe nem bocsátkozott bele.
A világtudomány döntésének nem akart elébe vágni s épen ezáltal érte el azt, hogy a tudományos világ az ő munkáját fogadta el kutatási alapul, mint a melynek hitele és megbizhatósága kétségen felül áll.
Az elméleti disszertácziók abból indultak ki, mint alapvető munkából, s az új tudomány, a mely a Kont-esetből kicsirázni kezdett, annak perspektivájából nyert formát és tartalmat...
Nem több, mint egy félév leforgása alatt egy egész könyvtárra való német, franczia , angol, olasz, orosz, magyar értekezés, essay, rendszeres tudományos munka torlódott össze az emberiség szellemi kincstára számára a Kont-eset körül.
Megállapodásra persze nem jutottak a tudósok, (az emberiség nagy kérdései évszázadok , sőt évezredek alatt intéződnek el ), de a közvélemény végleges megformálását már nem akadályozhatták meg.
Az bizony kialakult már a tudományos vitatkozások legelején, azoknak hatása alatt.
Az utolsó döntő impulzust ebben az irányban a Gerenday várva-várt s végre nagynehezen kipattant szakvéleménye adta meg.
A gyarló földi ember legfőbb gyengesége, - irta egyebek között a hirneves tudós, - az emberi nem világforgalmi értékének, a Mindenségben kiosztott szerepének a túlbecsülése.
Mihelyt egy rendkívüliséggel jutunk szembe, azonnal megkap eme arrogancziánk s nem is bocsátkozunk bele egy nagy, természetfelettinek látszó jelenség vagy tünemény mélyebb elbirálásába, mihelyest az a természetnek az ember által önkényüleg elképzelt örök rendjével összefüggésbe nem hozható.
Holott - és itt a bökkenő - a természet összes titkait emberi elme sohase lesz képes kiszondirozni, mert hiányzanak az ahhoz való eszközei.
Minden agymunka relativ értékű, mert az az öt érzék, a mely rendelkezésünkre áll, csak igen csekély számú természeti jelenség és valóság felfogására képes.
Még száz érzékre lenne szükségünk, hogy belelássunk a csillagokba, meghallhassuk a flóra növését , lerajzolhassuk a sejtek képződési folyamatát, beletekinthessünk a jövőbe, egyszóval eljussunk az örök törvények egyetemes kodexéhez.
De az emberi észszerűség mértékével mérve a tételt, sem lehet jogunk ahhoz, hogy pálczát törjünk egy jelenség felett azért, mert annak genezisét öt érzékünkkel megérzékelni s gyenge elménkkel megfejteni képesek nem vagyunk.
A mi van, azt épen nem lehet letagadni.
Nem szabad.
Mert olyan dolgok is vannak, a melyek számunkra nincsenek.
Millió és millió ilyen dolog van.
Kont van .
Inkarnált szellem -e, vagy a természet egyéb kivétele a mindenség örök szabálya alól , nyilt kérdés marad.
A tudomány származását illetőleg merev álláspontra ép úgy nem helyezkedhetik, valamint nem vállalkozhatik az isteni kijelentések csudáinak természettani alap hijján való megtagadására: Krisztus művének széjjelrombolására...
Ezzel a saját hitelét tenné tönkre...
Egy szó mint száz, a tudomány a Kont-ügy elbirálásánál szabad teret engedett a hitnek: az érzések fórumába utalta az esetet.
Itt meleg fogadtatásra talált az.
Az emberek megfakult érzésvilága, a mely Istenhez való közeledést sejtetett a csudában, új fényt nyert, a misztikumra mindenha szomjas, nyughatatlan emberi lélek felfrissült benne.
Egyszóval a közvélemény hitelt adott Kontnak.
A Zsigmond király által lefejezett összeesküvő főúr reinkarnált szellemét tisztelte és csodálta benne.
Ezzel egy új korszak nyilt meg az emberiség előtt s a perspektiva végpontján felbugygyant egy új hit forrása.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE