Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Forró Pál
Fogat fogért
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
7
Bekezdés
514
Mondat
1269
Szó
10295
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VI.
Tar Guidó fásultan ült a szállodai szobában.
Megint kihullott az életből, nem is igen tudta, mi történik körülötte, hogy miért ad neki megint pénzt Lontai és hogy mi lesz mindennek a vége.
Az uzsorás valamiben töri a fejét, csak éppen azt nem tudja kitalálni, hogy mi az?
Valami gazság készül, menekülnie kellene, de mit tegyen?
Mit remélhet még?
Mi célja lehet életének?
Mici!
Beleharangozott a név a szivébe és végtelen keserűség fogta el.
Ha vissza lehetne térni a múltba, odáig, ahol elhibázta az életét.
Ha megint frissen és vidáman nevethetne össze a rajongó kis úrilánnyal, aki úgy csodálkozott fel rá, mint egy férfiistenre!
És most megveti, lenézi, gyűlöli.
A bálvány összedőlt és ő maga rombolta le...
De ha vétkezett is!
Azért mégsem szabadna így büntetni.
Minden bűnre van bocsánat és aki igazán szeret, ennél nagyobb gonoszságokat is megbocsájt!
Kopogtak.
Lontai lépett a szobába.
Az uzsorás sugárzott a jókedvtől.
Az arca piros volt, szinte megfiatalodott.
- Na hogy van, mit csinál báró úr?
Remélem, nem búsul már?
Jó hírt hozok...
Igen !
Most majd megtudja végre, hogy ki az a Lontai.
Hogy, igenis, van annak szive!
Ha nő volna, azt mondanám, hogy boruljon a nyakamba és csókoljon meg, olyan nagy dolgot végeztem el a maga érdekében...
Lontai csak ámult.
Egyre kevésbé értette ezt a különös embert, aki egyedül állt oldala mellett szörnyű bukottságában, aki pénzzel támogatta és akit mégis minden idegszálával gyűlölt.
Lontai gyönyörködve nézte Tar Guidó zavarát.
Élvezte riadtságát, gyámoltalan kiszolgáltatottságát.
- Hát mit szólna báró úr ahhoz, ha azt mondanám: végleg rendezni akarom az életét .
Kiküszöbölök belőle minden nyugtalanságot, gazdaggá teszem és visszaadom szabadságát anélkül, hogy ezért bárkinek is bármivel tartozna!
- Nem értem, Lontai úr! - dadogta Tar.
- Amit mond, álomszerűen hangzik és én nem merek csodákban hinni!
- Nem is csoda.
Mi, pénzemberek matematikával dolgozunk és nem bűvös pálcával!
- És mit mond a matematika?
- Hogy önt, báró úr, tulajdonképen a házassága tette tönkre.
Ez adta meg a kegyelemdöfést.
Rosszul számítottunk mind a ketten.
Mi lehet kérem ilyenkor tenni?
Az ember keresztülhúz mindent és előlről kezd számolni!
- Hogy érti ezt?
- Ez a házasság már csak bajt, kellemetlenséget, idegességet hozhat...
Egyre jobban elmérgesíti a ránk zuhant szerencsétlenséget, akárcsak a genyező fog, amelyet félünk kihúzatni!
- Miért beszél többesszámban?
Ez az én házasságom!
- De az én üzletem!
Én ezt nem szégyenlem és magának sem kell érzelmeskednie.
Ön nem elveszett ember, báró úr.
Ha elválik, előlről kezdheti az életet.
Kellemes, elegáns ember, ért a nők nyelvén beszélni...
- Szóval újra meg akar nősíteni.
Talán már van is jelöltje?
- Nem, báró úr.
Nekem elég volt egyszer belebukni a házasságközvetítés mesterségébe .
Nősül, vagy nőtlen marad, az már az ön gondja lesz.
Én csupán ki akarom szabadítani a jelenlegi csávából, amelyben tesped és ahol végleg elsenyved, ha nem igyekszik kimászni...
- Nem válok!
- Mondja úgy, hogy nem mer válni!
Bocsánatot kérek, de goromba őszinteséggel kell báró úrral beszélnem.
Azért nem válik, mert úgy érzi, hogy ez a házasság az egyetlen fonál, amely még a régi életéhez fűzi, a gazdag és előkelő társasághoz , gondtalansághoz, amely még a szakadék fölött tartja.
De ha ez nem így volna, ha a válás ellenére is gazdag maradna, akkor egészen bizonyos, hogy egy pillanatig sem habozna.
Ismétlem: fél válni.
Úgy fél tőle, mint beteg az operációtól!
De mit tesz az orvos, akinek a műtétet mégis végre kell hajtania?
Ugyebár elaltatja a beteget és úgy operál.
Hát ezt tettem én is.
Mialatt maga itt ábrándozott és szívta az egyiptomi cigarettákat, én szépen végrehajtottam a műtétet!
- Mit beszél? - kiáltotta talpraszökve Tar.
A szeme karikára nyílt a csodálkozástól.
Lontai harsogva nevetett.
- Remek operáció volt.
Képzelje, százötvenezer pengőt találtunk a paciens hasában .
Hát hitte volna, hogy még ennyi pénz van magában?
Persze, a műtét pénzbe kerül .
Százezer pengő az enyém, de ötvenezer pengő levonás nélkül a magáé!...
Tar homloka kivörösödött, a kezét végighúzta izzó fején.
- Nem értem - mondotta az izgalomtól rekedten.
- Beszéljen, kérem, értelmesebben!
Lontai magyarázat helyett tárcájába nyúlt és meglobogtatta a csekklapot.
- Tudja, mi ez? - kérdezte és a mosoly szájától a füléig futott.
- Egy csekk .
Százötvenezer pengőről szól.
Az ön felesége adta.
Beváltható a házasság felbontásának napján!
- Hogy jut ön ehhez a csekkhez? - ordította Tar.
- No-no! - mondotta meglepetten az uzsorás - mit kiabál?
Nem loptam!
Ellenkezőleg, én szereztem.
Nekem támadt az a remek ötletem, hogy megmentem magát.
Felkerestem a méltóságos asszonyt és azt mondtam, hogy százötvenezerért válunk!
Mondhatom, nem volt könnyű dolog, amíg ideadta a pénzt...
Nem folytathatta.
Tar ökle úgy sujtott le rá, mint egy vaspöröly.
Összerogyott és csak hápogott.
Tiltakozni akart, de szájából vér buggyant, amint egy metsző fogát kiköpte.
További szóra, mozdulatra már nem kerülhetett sor.
Tar kitépte kezéből a csekket.
Olyan volt mint egy fenevad.
És kirohant a szobából.
Lontai kétségbeesetten jajveszékelt:
- Gazember!
Rabló!
Haramia!
Elrabolta a pénzemet!
Feljelentem...
Kitántorgott a folyosóra és autóba vetette magát.
Egyenesen a főkapitányságra hajtatott.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE