Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
T_Tajnali szolgálatom volt a Keleti-pályaudvaron.
A x Sötét reggelen indultam el hazulról.
Az eső szitált.
A gyér lámpák alatt az elhanyagolt, lucskos aszfalt olyan volt, mint egy óriás állatnak lenyúzott, rücskös bőre.
A kapuk még zárva voltak és az alvó házak előtt ládákban, kosarakban állt a szemét.
Az utcák homályán elvétve kullogott át egy- egy koránkelő.
A villamoson munkások ültek .
Szemközt, egy nehéz, durva arcból két rosszindulatú szem meredt reám.
Koronás vöröskeresztes jelvényemet nézte a kabátomon.
Ne hordja azt, most már nincs korona.
Nekem van és én ez alatt a jelvény alatt dolgoztam egész háború idején.
— Az ember morgott, de nem szólt hozzám többet.
Később hallottam meg, hogy az irgalomnak ezért a jelvényéért egy hölgynek a képébe ütöttek az utcán.
Kinn a pályaudvaron ijesztő, sűrű zűrzavar höm- pölygőtt.
Visszhangozva, zsúfolt vonatok futottak be az üvegezett boltozat alá.
A kocsik olyanok voltak, mint a romok, falaikon lövések nyomai látszottak.
Nyílt pályán rablóbandák lövik a vonatokat.Az ablakokat bezúzták, a megmaradt lépcsők leszakadoztak.A befutó vonatok tetején, a lépcsők hágóján, még az ütközőkön is emberek álltak a csípős hidegben.
Ordí- tozás hallatszott .
Rendetlen bomlásban tódultak a hazatérő katonák ezrei.
A perron betonozott padlóján, a tenyérnyi vastag behordott sárban temérdek aprózott lépés csámcsogott a tolongásban.
Az alig megürült kocsikat rohamban lepték el az orosz foglyok, oláhok, szerbek.
Hazamennek.
Haza...
Lökdösték egymást, káromkodtak.
A kocsiablakokon másztak be, mert az ajtókon át már nem fértek.
Egy állomási alkalmazott mondta, hogy a háborúban 30.000 ember volt a pályaudvarnak a napiforgalma.
Most egy nap alatt 200.000 ember jön és megy.
És a vonatok, amelyek 1500 utas befogadására képesek, most 9000 embert szállítanak.
Életveszélyes az utazás.
A vasúti személyzet kidűl a kimerültségtől.
A tengelyek nem bírják a túlterheltséget.
És a fejvesztett káoszból minduntalan rettenetes szerencsétlenségek híre jön.
Az olasz frontról visszaözönlő katonák százait lesöpörte a vagonok tetejéről az alagutak torka .
Hullák feküsznek a hazatérők útján.
Fújtatva megint egy vonat érkezett.
Menekülteket és katonákat hozott a védtelen határokról.
A menekültek nyomán hírek terjedtek.
Cseh bandák, itt-ott reguláris katonaság tört be a Felvidékre!
Minden úgy hat, mint egy-egy vészkiáltás !
Trencsénben megszállták a csehek a határ mén tét!
Pozsony előtt vannak!
Amerre mennek, útjukban elkergetik a magyar hivatalnokokat, túszokat szednek...
Egy nagybecskereki asszony jajgatott.
Olyan panaszosan, elnyújtva, mint mikor a szél siránkozik a kéményben: — Jaj... jaj... már a szerbek kezén vana város .
Újvidéken is rabolnak.
Verscc is az övék és senki sem áll ellent...
Csak a német katonák szedik fel a síneket.
— És az oláhok... az oláhok!...
Szívszaggatón felzokogott egy székely asszony.
— A kormány pedig megtiltja a fegyveres védekezést.
Miért, de hát miért ?...
Ki tudna ilyesmit megérteni ?
Egy galíciai lövészárokért, meg a Karszton egy szikláért ezer meg ezer magyar halt meg!
A hazai földet nem védi senki!
Ahol megkísérelték a védekezést, oda fenyegető parancs ment le Budapestről.
A kormány olyan utasítást ad a vidékre, hogy az idegen csapatokkal szemben nem szabad ellenállást kifejteni.
Érjék be a hatóságok az elvi tilatkozással, a lakosság pedig maradjon szépen nyugton a helységekben.
Ne helyezkedjék szembe a megszállókkal!...
És oda, ahol ez a parancs nem használ, Budapestről tengerészkülönítmény érkezik.
Szökött fegyencek és rablók és ezek lefogják a hazafias ellenállás szervezőit.
A védelemre szervezkedő nép közé pedig agitátorok lopakodnak: pesti zsidók, akik lázítanak és fosztogatásra izgatnak .
Szegény, elbolondított fejével csődül köréjük a nép.
Aztán hamar megy, az agitátorok azt mondják nekik, béke van és minden a tietek.
A tömeg megbódul.
Nem törődik többé se hazával, se ellenséggel.
Nincs többé ellenállás és minden harag a hatóságok és urak ellen fordul.
A csőcselék rabolni kezd.
Zűrzavar támad és a felfordulásban mindig akad valaki a kormány hívei közül, aki a rend helyreállításának az orvé alatt behívja az ellenséget.
Egy idegen fegyveres járőr bevonul.
Nyolc-tíz ember és kitűzik a zászlójukat és leverik a magyar címert.
A mieink pedig csak nézik, nézik, mintha alvajáró őrültek lennének...
így mondják el, akárhonnan jöjjenek, mindannyian.
És ellenséges kézre kerül egyik magyar város a másik után.
Amit ezer éve tartunk, elvész egyetlen óra alatt és az idegen megszállások, mint a hullafoltok terjednek Magyarország testén ; sokasodik a veszendő falvak és városok neve ^.
Vad, kétségbeesett segélykiáltás fuldoklik szüntelenül a mellemben: Hát nincs senki, aki megmentsen bennünket!
Menekültek hömpölyögtek el mellettem.
Kifosztották a házunkat!
Felgyújtották a kunyhónkat...
Két férfiember félmeztelen aggastyánt emelt ki egy marhaszállító kocsiból.
Szép, előkelő vágású, ősz feje ide-oda lóbálódott, amint vitték.
És az arca olyan volt, mint a viasz.
Honnan jönnek?
Már senki sem kérdi.
— Mindenünnen, köröskörül!...
És a szállodákba, fűtetlen szükséglakásokba, hideg iskolatermekbe zsúfolódnak a menekültek.
A pályaudvarokon pedig poggyászhegyek nőnek a szabad perrono- kon .
Egymásra dobált rettentő halmok, családok, emberek megmaradt vagyona.
Abroszba kötött batyuk, ruháskosarak, teletömött gyerekkocsik, angol bőröndök, tyúkólak , kofferek, tarisznyák.
Szédülés fogja el az embert és a siralmas hegyek nőnek óráról-órára, vad rendetlenségben...
A bejárat felől megint oroszok jöttek.
A mi katonáink puskatussal tuszkolták az embereket.
— Előre ruszki!...
Nehéz állati bűz kavarodott mögöttük.
A halomra hányt ládák körül kétségbeesett férfiak tolongtak.
Egy ökölnyi fiú nagy, régi bőrtáskát vonszolt.
Egy feltört koffer előtt öreg dáma térdelt a piszokban .
Cobolyprémes bársonykabát volt rajta és egy paraszti kendővel volt bekötve a feje, úgy ahogy hirtelen menekülhetett.
Hangosan sírt és tördelte kétsovány kezét.
Mindenét ellopták az úton.
Senki se figyelt rá.
Gyerekek sikítoztak és nem tudták megmondani, honnan lőttek.
Az anyjukat keresték, elvesztették menekülés közben.
Az egyik vagonban agyonnyomtak egy kis leányt a zsúfoltságban .
Holtan vitték katonák egy hordágyon.
A túlsó oldalról, a síneken át, egy asszony jött futva: furcsán ugrott és a haja lobogott őrült szeme előtt.
Felsikított .
Még nem ért oda, de látta és mégis tudta: Az övé volt, az övé...
Ezalatt a fal mellett ólálkodó lengyel zsidók alkudoztak...
Rávetették magukat a hazatérő frontkatonákra, olasz pénzt vásároltak tőlük.
A kijáratnál fegyveres tengerészek lármáztak és elszedték a bátyus parasztasszonyoktól a tojást meg a zsírt.
Vörös karszalagos agitátorok, a katonatanács emberei, lázító cédulákat osztogattak, az egyik beszédet mondott.
A katonák körülállták, figyeltek is , nevettek is, a fejüket vakarták és mire odébb mentek, már nem tisztelegtek a fellebbvalóiknak.
Egy vonat fütyült és úgy jött, mintha menekülő lett volna maga is, nagy futás után rongyosan, lihegve jött és megint ömlött az ember.
Sebesült katonák vonszolták szegény testüket az üdítőállomásra.
Egyiknek újságpapírba volt csavarva a lába.
Lehúzták a bakancsát a vörös gárdisták az osztrák határon .
Menekültek jöttek.
Volt tűzhelyük és volt hazájuk...
Minden elveszett!
Kitágult szemükben az éhség kö- nyörgött és úgy nyújtották ki a kezüket egy darab kenyérért, mintha koldulnának.
Károlyi mit tettél ?...
Bódult fejjel mentem hazafelé.
Az utcai gázlámpákat már régen kioltotta a reggel .
A szürke nappali világosul
Fogságban szinte mániákusan néztem az elhaladó szürke arcokat.
Vájjon menekültek-e ezek is?
Körülöttem lerongyolódott és piszkos volt a város.
A házakon szomorú, kormos zászlók fityegtek a hideg levegőben.
Még mindig ott voltak és szörnyű hazugságokat mondtak.
Elvesztettük a háborút.
Magyarországba idegen csapatok törnek be, tízezernyi menekült tántorog az utcákon és Budapest ünnepli árulóit és lobogódíszben áll összeomló országa közepén.
November 8.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE