Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
x A szél befütyült a kéményekbe.
A budai utcák ásítva dideregtek a házak között .
A hűvösvölgyi villamos jóformán néptelen volt.
Odakinnről régen beköltözött mindenki és árván álltak a házak.
Az erdőből fejszecsapások reccsentek ki.
Az út mentén fát loptak, vacogó városi emberek.
Lerongyolódott hivatalnokok, tanítók , asszonyok szedtek rozsét az avarban.
A hegyekben időnkint lövések dördültek.
Az elszéledő katonaság ezrei magukkal vitték a fegyvert és most szabadon vadásznak szerteszét az országban.
Vadorzóktól népesek az erdők.
Vérnyomok látszanak .
Dög rothad.
Magyarország híres vadállománya kipusztul nemsokára.
A villánkhoz értem.
Körüljártam a magára hagyott házat.
Még nem törtek be.
Az utakon ostort csavart a szél az őszi levélből.
Száraz csörgés hallatszott mindenütt és a csupasz fák gallyai összeverődtek a mozgó levegőben.
Egy öreg asszony haladt lefelé az úton, vékony selyemszoknyáját fújta a szél .
Valamikorjobb időket élhetett* most rőzsét vitt a hátán: — Nem kapni fát odabenn.
Mi lesz e télen ?
Megfagyunk . . .
Visszajövet újságot vettem a villamos ablakából.
Sok kéz nyúlt ki az ablakon .
Szemben egy fiatal tiszthelyettes is vett magának lapot.
A letépett rangjelzés látszott a gallérján.
A jóérzésű tisztek most már nem viselik az egyenruhát .
Szinte szégyen lett belőle, csak az hordja még, akinek nincs más egyebe.
És ez olyannak látszott.
Különben csupán a háború egykori bujkálói, szökött katonák és nemkatonák járnak uniformisban.
Olvasni kezdtem a déli lapot.
Belgrád . . .
Eltűnt körülöttem minden.
És az újság nyomtatott betűin túl előjött messze emlékezetemből a szerb város.
Újra láttam a délvidéki Duna hömpölygését , a hajóállomást, a fellegvárat, Hunyadi egykori dacos magyar erődjét; a konakot , a fák között és túl a városon a kis kolostort, melyben olajfestékkel mázolt hajópadló alatt jeltelenül fekszik összekasza- boiva az utolsó Obrenovics, a megcsonkított szerb asszony, Drága királyné mellett.
Aztán a Topcsider kertje jutott eszembe és egy keleties piszkos kioszk, amely előtt szerb cigányok hegedültek és énekeltek hozzá.
Ragyogó oroszos egyenruhában kis asztaloknál tisztek uzsonnáztak.
Fokhagymát ettek kenyérrel.
Egyik-másiknak érdemrend volt a mellén.
Egy szerb ember nagyon büszkén magyarázta, hogy ezt a kitüntetést csak azok viselhetik, akik részesei voltak Obre- novits Sándor meggyilkolásának ...
Rosszul kövezett utcákon állatcsordák ügettek.
Trágya, piszok, poloskák , ételhulladékok és legyek, kékfényű, nagy legyek.
A Skupstina . ..
Mialatt ott jártam, a magyar Országházra kellett gondolnom.
A két épület a két nép múltjának és kultúrájának a vallómása.
A mienk egy gótikus kővirágzás, mely oda ereszti le gyökereit a Duna medrébe, ahol zsongó fejedelmi ágyban első honfoglaló ősünk , az az Attila alussza ezerötszáz esztendős nagy álmát, akinek adót fizetett Róma és Bizánc.
A szerb parlament, mikoriban láttam, istállószerű pajta volt.
Padok álltak benne és vörcs- fehér-kék zászlószövetek kapaszkodtak a falon.
Levegője birkaszagú és fokhagymabűzös volt, légypiszoktól voltak homályosak az ablakok.
Azóta, hogy ott voltam, sokat szenvedett a kis balkáni rezidencia.
Mackensen és Kövess katonái jártak győzelemben a romok között.
Most koldulva jár ott Károlyi és Jászi, a munkás- és katonatanács kiküldötteivel.
Miért mentek oda?
Miért éppen oda?
A villamos kerekei zakatolva ismételték tovább, miért, de hát miért ?
A hivatalos híradás szerint a francia tábornok fenhéjázó volt és kíméletlen .
Átvette Károlyi memorandumát, hátat fordított és becsapta maga mögött az ajtót...
Felderengő, piszkos világosság az a memorandum, mely elpanaszolja, hogy Károlyi kormánya hivatalba lépésének első huszonnégy órájában felajánlotta az entente-hatalmaknak az azonnali fegyverletételt, de ajánlatát a közös Armee-Oberkommando nem továbbította.
Elzárta Magyarországot a hatalmakkal való érintkezéstől, szétszakította a telefonvonalakat.
És Weber tábornokot bízta meg , hogy Diazzal, az olasz hadak főparancsnokával a régi Monarchia nevében tárgyaljon.
Károlyi memoranduma tiltakozik ez ellen, mert szerinte: "a független Magyarország nevében senki más nincs jogosítva tárgyalni, mint a magyar nép követei".
— "Ez az oka mai megjelenésünknek" — mondja végszavában a szégyenletes emlékirat.
Tehát senki se küldte, senki se hívta azokat, akik a magyar nép követeinek merték nevezni magukat.
A kártyás Károlyi Mihály kártyázik Belgrádban.
Bűnös játékot játszik.
A maga hasznára csal, az országnak veszít.
Kezemben furcsán táncolt az újság, mialatt a memorandum szövegét olvastam .
Hasonló okmányt emberek saját országukról még nem írtak soha.
Fegyverszünetet mentek kérni a számunkra és ugyanegy lélek- zetben vádat emeltek ellenünk az ellenség előtt: "Elnyomtuk a nemzetiségeket, zsarnokai voltunk a szabadságnak . .
Olyan érzésem támadt, mintha hirtelen öntöttek volna valamit a torkomba , amit nem bírtam bevenni.
Egy darabig sebesen kellett nyelnem és a halántékom lüktetett.
Aki ezt az iratot megírta, az gyűlölve hazudott, akik pedig átadták , azok vagy hülyék vagy gonosztevők.
A francia tábornok a memorandumra adott válaszában rettentően sértő és lenéző volt.
Gyalá:^^^! őket alázzák meg és mi viseljük a szégyent.
Franchet d'Esperay minden szavával arculütötte Károlyit és kíséretét.
Milyen mérhetetlen megvetést érezhetett d'Esperay a régi comtéi nemes, a hazaszerető katona a hazaáruló Károlyival és bolsevista, internacionalista társaival szemben.
Munkástanács .. .
Katonatanács ...
Vájjon Jászi sémita fején és Hatvány faunszerűen zsidó arcán jártatta-e tekintetét, mikor azt mondta:
— Önök csak a fajmagyarságot képviselhetik, nem pedig Magyarország népét...
Aztán felelt a delegáció emlékiratának arra a zsurnaliszta-fantáziával kigondolt ravaszkodó mondatára, hogy: "Magyarország november elseje óta nem ellenséges ország többé, hanem semleges fold ..
A magyarok együtt mentek a németekkel, együtt fognak meglakolni és fizetni.
— És felelt azoknak is, akik a magyar Parlamentből a haldokló Magyarország felett azt kiáltották: "mi entente-barátok vagyunk" és felelt Károlyinak is, aki hatalma érdekében Prágával, Bukaresttel és Belgráddal csinált politikát.
Magyarországnak ellenségei a csehek, tótok, oláhok, jugoszlávok, — mondotta a tábornok.
— Csak intenem kell nekik és önök elpusztulnak.
Szinte kényszeríteni kellett a tekintetemet, hogy szégyenben és haragban tovább olvasson.
A fegyverszüneti feltételek szövege következett...
Feltételek?
Nem feltételek , hanem bosszútól és gyűlölettől lihegő parancsok, melyeket egy felfegyverzett haderő vezére megvetően diktált a fegyvertelen állam nevében önhatalmúan odatolakodó küldöttségnek.
Képtelen agyrém...
A magyar kormánynak az ország keleti és déli vidékein nagy területet kell kiürítenie.
Magyar földet kell kiszolgáltatnunk a balkáni haderőknek.
Oda kell adnunk a Szamostól a Maros- Tisza vonaláig, a Duna folyásától a horvát-szlavón határig azt, ami ezer év óta a mienk.
Tizennyolc pont... tizennyolc ökölcsapás egy nemzet arcába.
Ezek után Magyarország nem ország többé, csak préda, amelyre rátipornak.
Szegény hazám és szegények mi valamennyien ...
Egyszerre nem láttam többé világosan a betűket, mintha valami elömlött volna felettük, olyanok lettek, mint a kövek a patak medrén, lenn, mélyen a víz alatt.
Megtöröltem a szememet és hirtelen felpillantottam.Látta-e más is ?
A kis tiszthelyettes nem látta, ö is sírt.
Lehorgasztott fejjel ült és az újságot marokra gyűrte a térdén .
Körülnéztem.
Az arcok megváltoztak, mialatt az újságot olvastam.
A többiek is elolvasták.
Izgatottan, idegenek kezdtek beszélni egymással: — Mindig azt mondták nekünk, csak Károlyi tud jó békét hozm.
Meghozza két nap alatt.
Azt mondták, csak ő menthet meg . ..
Az elbolondított emberek, mintha egy pillanatig eszméletre tértek volna.
Ijedt csalódás, panaszkodó elkeseredés zsibongott a villamos kocsiban.
Legtöbben dühösen szidták a francia tábornokot, újszerű megjegyzések hangzottak el Károlyiról is.
Valami felderengett ...
Vagy csak a magam látásását képzeltem bele a többiek szemébe ?
— Még sincs úgy, — mondotta egy úr a szomszédjának — nem kell elhamarkodottan ítélni.
És fennhangon olvasni kezdte, hogy a kormány békeküldött- sege feltételekhez köti a fegyverszüneti okmány aláírását.
A feltételeket táviratba foglalta, melyet Franchet d'Esperay útján továbbit Párizsba.
— Hiszen világosan itt áll, — folytatta az úr — a kormány csakis abban az esetben írja alá a megállapodást, ha az entente- hatalmak a békekötésig biztosítják a magyar állam határait.
A békekötésnél pedig majd eligazítja Károlyi a doigot.
Bizalmas emberei mondják, hogy mindent keresztül tud vinni Párizsban.
Hat hét alatt békét teremt.
A kimerült emberek belekapszkodtak a szavakba.
A tiltakozó távirattal még eltolódott a végleges rossz...
És azok, akik az előbb még izgatottan beszéltek , öncsaló optimizmussal altatták el fáradt testükben a lelkűket.
Csendesek lettek.
Szorongtak, tolakodtak és kinéztek az ablakon.
Egy asszonyság hangosan aszott.
A hátam mögött a drágaságról beszéltek: Megint felment a burgonya ára ...
Mikor hazaértem.
Anyám a kis zöld szobában ült az ablaknál.
Tétlenül ült a félhomályban ő, aki mindig tett valamit.
Az ajtó nyílására felém fordult és kissé felemelte az arcát, hogy megcsókoljam.
A szürkületen át is láttam jó kék szemét, melynek tekintete az évek dacára fiatal és tiszta maradt.
Most végtelenül szomorúan nézett rám.
Az asztalon egy déli újság feküdt mellette.
Olvasta?
— kérdeztem.
Olvastam ...
November 9.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE