Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Eötvös József
A nővérek
Keletkezés ideje
1857
Fejezet
44
Bekezdés
2326
Mondat
6555
Szó
117197
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
11
A vész azalatt megszűnt.
A nap alkony felé haladva áttört a fellegeken, s csak a pataknak zúgása s a ragyogó cseppek, melyeket az eső a fák levelein s minden fűszálon maga után hagyott, emlékeztettek még az elvonult fergetegre.
A malom előtt, melynek kerekei még álltak, egy középtermetű sovány férfi áll , kiben, ámbár ünnepi köntösén a lisztnek legkisebb nyoma sem látszik , világoskék öltözetéről azonnal a molnárra ismerünk.
Az ajtó melletti padon divatszerű bérruhában a gróf kocsisa ül, látszólag rosszkedvűen, ámbár gazdája, mint a padon álló palackból észrevehető, mindent elkövet, hogy hatalmas vendégét jól mulattassa.
- A méltóságos úr kegyetlenül megázhatott - mondá a molnár, sovány arcának a lehetőségig bánatos kifejezést adva.
- Csak meg ne ártson neki.
- Neki?
Árt is annak valami - válaszolt a kocsis rosszkedvűen.
- Hát ha múlt ősszel a vadászaton látta volna.
November végéig voltunk ott.
Csaknem mindig esett, a sár térdig ért, nem győztük tisztítani a lovakat s szerszámot, más ember kutyáját sem kergette volna ki a házból; de azért a vadászat minden áldott nap folyt, s az urak egyre mondták, hogy jobb időt nem láttak még.
- Soha életemben nem gondoltam volna.
- Nekik mindez csak mulatság.
Sportnak hívják, s nem is beszélnek egyébről .
Az ember majd megvesz néha.
Ha őszig itt maradunk, s a gróf a kopókat elhozatja, csak akkor látnak kendtek még igazi mulatságot.
- Hát a méltóságos úr őszig itt marad? - kérdé a molnár kíváncsian.
- Talán önmaga fogja vezetni gazdaságát?
- Azzal az én uram nem sokat törődik.
De úgy látszik, szereti a vidéket, s valószínűleg tovább fog itt maradni, mint gondoltam.
A kastélyban nagy változások készülnek.
- A méltóságos úr bizonyosan elunja magát a magánosságban.
- Sőt éppen azért jött ide, hogy magánosságban legyen.
Ez a fő baj; mert én , azt jól tudom, elunom magamat.
Bizonyos szerelmes dolog...
- Hát őméltósága meg akar házasodni?
- Ha azt akarná, bizonyosan nem jött volna ide - mondá a kocsis megvető sajnálkozással.
- Grófomnak a városban valami szerelmes összeköttetése van.
- Csak nem más valakinek feleségével?
- Hát ki mással? - kérdé a kocsis nevetve.
- Az egész dolog titok, nem tudja senki, csak én meg Péter kocsis, ki őt néha szintén a bárónéhoz vitte , azután komornyikunk és a báróné komornája; de nincs semmi kétség.
- Hát a bárónénak férje, a báró, nem vesz semmit észre? - kérdé a molnár, ki , hogy együgyűnek ne tartassék, szintén nevetni kezdett - vagy talán észrevett valamit, és a méltóságos úr azért ment el...
A kocsis éppen válaszolni akart, mikor a fák között egyszerre a grófot vevé észre.
- S ki az, kivel uram jő? - kérdé bámulva.
A molnár, ki Margitot első pillanatban maga sem ismeré meg, anélkül, hogy a kérdésre felelne, a közelgők elébe sietett.
- Megint új história - dörmögött a kocsis fogai között, az istállóba menve.
- Majd lesz ismét dolga lovaimnak s magamnak is.
Margit át volt ázva, s a levegő a vész után annyira meghívesedett, hogy a molnár ajánlatát, melyhez Káldory kérelme is hozzájárult, józanul nem utasíthatta vissza, s a molnárnéval és leányával, kik a jövőket mély bókokkal fogadták, a szobába ment, hogy ruhát váltson.
A gróf Péter gazdával a malom előtt maradt.
Péter gazda a felhőszakadásról beszélt, s a kárt akarta megmutatni, melyet az a malom árkában okozott, s melynek helyreállítása neki ismét sok pénzébe s fáradságába fog kerülni.
Nagyokat sóhajtott a pusztítások fölött, melyeket a vész vetéseiben okozott, s melyek a vidékben oly gyakoriak, hogy haszonbérért - bármi csekélynek látszassák az - néha alig fizetheti le az urasági pénztárba.
Időről időre a molnárné kijött, s jelenté, hogy a comtesse mindjárt készen lesz, s Vikta búzavirágszín ruhájában úgy néz ki , mint valami angyal, egyszersmind kávét ajánla és vajat, sültet, kenyeret , bort, de Káldory szórakozott volt, s alig felelt mindezekre.
Végre Margit, teljesen igazolva a molnárné magasztalásait, Maristól s a molnárleánytól követve, kijött.
A kocsi előállt, s a gróf saját kezébe véve a gyeplőket, indulandó volt, mihelyest a hölgyek fel fogtak ülni, midőn Margit kéré őt, hogy még csak egy pillanatig várjon.
A malomhoz sebes léptekkel egy férfi közelített.
- Anyám küldte utánunk? - kérdé Margit.
- Szegény anyám nagyon nyugtalan , ugye?
A megszólított, midőn Margitot más ruhában és idegen kocsin látá, első bámulatában alig tudott felelni; némi elfogultsággal mondá, hogy miután az egész ház keresni ment, ő is eljött a tisztelendő úrral.
- Bizonyosan, mihelyt a vész kitört, jöttek utánunk - mondá Margit nyugtalanul -, hisz maga András oly vizes, mintha vízből húzták volna ki.
- Kissé belé is estem - szólt ez a legnagyobb zavarban.
- Mikor a patakhoz jöttem, kendőt láttam a túlsó parton a bokrok között.
Azt gondoltam, hogy nagyságodé.
A hidat a víz elvitte, s mikor átjöttem...
- A patakon ment át?
- El is csúsztam, a víz is mélyebb volt, mint gondoltam.
De a kendő itt van , és csak hogy nem történt bajuk.
Az ifjú - mert András az vala, és sáros ruhája ellenére Káldorynak úgy látszott, hogy a magyar földmívelő osztálynak soha nemesebb példányát nem látta -, mint szavaiból látszott, mélyen meg vala indulva.
Keze reszketett , midőn a kendőt átnyújtá.
Maris elhalványodott.
- Az istenért, András! hogy tehet ilyesmit - mondá és szemeit könnyek töltötték el.
- Hiszen csak az én kendőm volt.
A kocsi megindult, s minden további beszélgetésnek véget vetett.
András egy ideig mozdulatlanul nézett a távozók után.
- Hallod -e, öcsém - mondá végre a molnár nevetve -, ennél okosabb dolgot is tehetnél, mint hogy egy haszontalan kendő után a megáradt patakon átmégy .
Több kárt tettél ruhádban, mint az egész kendő ér; apád akár egy tucatot vehetne neki a vásáron.
- Azt apám nem érti - szólt Vikta gúnyosan.
- Pipiszőr kendőt eleget vehetni a vásáron, de azt Maris nem hordozta fején.
Ily kendő egészen másképp néz ki, különösen szépnek látszik; az ember azt hiszi, hogy a comtesse-é.
A molnárné hahotára fakadt.
András nem titkolhatá el zavarát, s látszólag elkedvetlenedett.
- Fel se vedd - mondá a molnár jókedvűen -, az a fehércseléd mindig ingerkedik.
Lám, Vikta haragszik, hogy nem az ő kendőjeért mentél át a patakon.
Nézd csak, hogy pirul.
- Nem pirulok én; miattam András akárkinek kendője után mehet, akár a vízbe fúlhat, ha tetszik.
- Tudjuk, tudjuk - szólt a molnár nevetve.
- Gyere be a szobába, András .
Feleségem kávét készített és pulykát sütött a grófnak.
Neki nem kellett , megesszük mi, hogy legalább kárba ne vesszen.
Furcsa ember ez a gróf - tevé hozzá fejét csóválva.
- Esőben sétálni megy, és se kávét, se bort, se pecsenyét nem eszik.
Egészen ellenkezője tiszttartójának; az ember azt sem tudja, hogy bánjék vele.
András e barátságos meghívás által nem tartóztatá magát vissza, és sürgetős dologgal mentegetődzve, kevéssel azután szintén elsietett.
A molnár rosszkedvűen ment be házába.
- Most Andrást megharagítottad - szólt bosszúsan.
- A fiú úgyis alig jön a házhoz, ostoba ingerkedéseid által még egészen elidegeníted.
- Bánom is én - szólt Vikta -, reménylem, nem szorultunk reá.
Ha neki Maris tetszik, sok szerencsét hozzá, nekem úgysem kell.
- Az mind csak ostoba beszéd - mondá a molnár - az öreg Feketének csak nem ment el az esze, hogy ezt megengedje; Galambosné, bárhogy szeretik a háznál , végre is csak cseléd, s Marisnak nincs száz forintja.
Csak minap szóltam az öreggel, s ő is azt mondta: szeretné, ha András téged venne el; de ha így bánsz vele, nem lesz belőle semmi.
Nemcsak Maris és te vagytok a világon .
Andris akárhányat talál magának; ha kell, minden ujjára kettőt is.
- Annál jobb neki - én bizony nem járok utána.
Már mondtam, nekem nem kell.
- De nekem kell - kiáltott a molnár mindig indulatosabban -, nekem kell, és akkor neked is kell.
Lássa az ember.
Az öreg Feketének háromszáz hold földje van egy tagban, mondom, háromszáz hold földje, s annyi pénze, hogy ha akarja, még egyszer annyit vehet magának.
S neked nem kell, s hát ugyan mi kell neked?
- Andris, akármennyi pénze legyen, azért mégis csak paraszt marad.
- No majd adok én neked - kiáltott apja, s a beszélgetés valószínűleg kellemetlenebb fordulatot vesz, ha a molnárné, ki ezt előre gyanítá, a sült pulykával éppen jókor nem lép a szobába, s férje kezeinek más foglalatosságot nem nyújt, mint melyhez éppen készült.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE