ELTE regénykorpusz

Nagy fehér plakátok kapaszkodtak a házak fax Iára.

Végesvégig az utcákon új plakátokat ragasztottak ki megint.

Odatapadtak a kirakatok üvegjére, a kávéházak ablakára.

Ott voltak a mozgó- színház-reklámok között, a hirdetési oszlopok hasán és nem voltak sem "Parancsok*", sem "Rendeletek", sem " Kiáltványok".

Messziről láttam, egy szó feketéiéit a papirosokon: Ballada.

Egy régi szelíd szó, mely mintha elmúlt napokból jött volna, hogy mondjon valamit az új napoknak: Ballada . . .

Odakapott a tekintetem, de még nem érte el az apróbb sorokat.

Át kellett vágnom az utca közén.

És mialatt mentem, csak kérdeztem magamtól:

Az van-e a balladában, amire várok, a magyar kín hördülése?

A szenvedésünk lázadó kiáltása?

Kiírta?

Valaki a régiek, vagy az újak közül?

Vagy a költő, aki tüzet segített rakni atyja ősi telkén és megtévedetten együtt csinált "forradalmat " Hatvany-Deutsch báró-val, Lukács-Löwinger Györggyel, Pogány-Schwarz és Landler elvtársakkal?

Megtért-e fajához a megtévedt és felordít benne az elárult magyar föld, amelybe beleharapnak a balkáni rablók?

Vagy ő, a másik szól-e, áld a hontalan Dante fájdalmát bele tudta érezni a mi nyelvünkbe, aki rímbe tudta szedni azt, amit a rónák viharja rivall?

Nem ők, nem a magyarok szóltak.

Goldglantz- Erdős Renée verse émelyítette a levegőt, melyet a kormány kiplakátoztatott az egész városban.

"Eiméne Belgrádba jó Károlyi Mihály

.. . bús Károlyi Mihály . . .

... nagy Károlyi Mihály . .."

És ezt ma odaragasztották minden budapesti ház falára.

Átlátszó játék.

A Ballada részvétet akar kelteni Károlyi Mihály iránt, nehogy harag támadhasson az emberek lelkében: ő reá akarja terelni a szánalmat, nehogy önmagát kezdje szánni a nemzet.

Mintegy parancsszóra, jóformán az egész fővárosi sajtó is ugyanilyen értelemben ír.

Az újságok szinte elleplezik a fegyverszüneti feltételeket és a francia tábornok nyers lenézését állítják előtérbe.

Cikkeiben Károlyi a nemzetért szenvedő vértanú lesz.

Az utca népe megállt, olvasta a balladát és itt is, ott is hallatszott: Szegény Károlyi Mihály.

De mialatt mondták, fojtottan, keserűen hírek szivárogtak szerte a városba, amelyeket nem lehetett megállítani.

Terjedt a belgrádi nap valósága s ökölbe szorult tőle az ember keze.

Franchet d'Esperay Szalonikiből érkezett repülőgépen Belgrádba a találkozásra .

Díszőrséget állított a

1' 39szállása elé.

Díszbe öltözött, mellére tűzte összes kitüntetéseit és úgy togadta azokat, akikröi azi velte, hogy Magyarország küldöttei.

Károlyi Mihály és társai sportsapkával, térdnadrágban és gamasliban jelentek meg.

Mintha futbail-mecsre mentek volna a Népligetbe.

A tábornok meglepetve mérte végig a társaságot.

Rideg és lenéző lett.

Kezet nem adott senkinek, összefonta mellén a karját.

Kezdetben megütközéssel, majd ironikusan hallgatta végig Károlyi tökéletlen beszédét.

Miután pedig átvette a Magyarországot vádoló memorandumot , melynek Jászi volt a szerzője, a lámpa fénykörébe állította a küldöttséget és figyelmesen megnézte egyiket a másik után.

— "Vous étes Juif?"

— kérdezte Hatványtól, aztán Jászira pillantott, aztán Károlyira: "És maguk is zsidók?"

Leplezetlen ellenszenv tükröződött az arcán, mikor Károlyi, mint a forradalom vívmányait, bemutatta neki a munkás- és katonatanács két kiküldöttjét.

A katonatanács képviselőjének, Csernyák századosnak, kérdőn mutatott a gallérjára , melyen hiányzott a rangjelzés : "Vous étes torabés si bas ?"

— és bólintás helyett gőgösen hátralökte a fejét, sarkon fordult és ott hagyta őket.

Elment ebédelni tisztjeivel, a nélkül, hogy meghívta volna a küldöttséget, pedig, mint ők mondják, az asztala számukra is terítve volt.

Az öndelegátusok elképedve meredtek egymásra.

Hogyan fogják ezt bejelenteni az elbolondított és megcsalt országnak, mellyel Károlyi és sajtója hosszú hónapokon át elhitette az "entente-összeköttetések" és a "jó béke" meséjét?.. .

Ijedtükben egymást okolták és valamelyik azt mondta Károlyinak: "Pesten úgy ünnepeltek, mint egy félistent és most úgy bántak veled, mint egy kutyávaa..

Károlyi és társai aznap éhen maradtak Belgrádban, Francnei d'Esperay tábornok pedig, miután megebédelt, tábori egyenruhába öltözött és kemény szavak kíséretében átadta a deputációnak a szörnyű, lealázó fegyverszüneti feltételeket.

Ez történt Belgrádban november 7-én.

Egy nappal később, tegnap este pedig Budapesten, a Keleti pályaudvaron összegyűltek a kormány tagjai a delegáció ünnepélyes fogadására.

Károlyi Mihályné, Jászi Osz- kárné és a többi "forradalmi nő", mint ahogy ők magukat nevezik, szintén ott voltak.

De az ünneplők hiába vártak.

Károlyi és kísérete félt...

A ferencvárosi kis pályaudvaron megállították az udvari vonatot, suttyomban kiszálltak a s rosszul világított állomáson hamarosan elszéledtek.

Hátsó ajtón így szöktek be a belgrádi szégyennel a megcsalt városba.

November 10 .

Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tormay Cécile

Bujdosó könyv