Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Ozürke ólmos eső esik.
Szemközt az elhanyagolt öreg házról egy nagy darab meglazult vakolat csattan le a mélybe és szétrepül az utca aszfaltján.
Vasárnap van.
Az utcában senki se jár.
Csak az eső megy el az ablak előtt.
Elmegy és fátyolosán újra jön és ír valamit az üvegre.
Semmi se történik.
A köztársasági párt ma délutánra népgyűlést hirdetett.
A szervezett munkások és szerveződő munkakerülők, a katonatanácsok, a tisztek és altisztek ... gyűlések mindenütt.
És mindenütt a népfönségről, jogokról, demokráciáról , függetlenségről és szabadságról szónokolnak.
Csak Belgrádról nem beszél senki .
Nincs tiltakozó felvonulás és népgyűlés a fegyverszüneti fel-lételek ellen!
A belgrádi szégyenről hallgat a város, mintha nem lenne köze hozzá, mintha kiégett volna az önérzete.
Károlyi hűbéres újságai megint egyszer elhódították hazugságaikkal a tömeget.
És a tömeg bután és egykedvűen megy a tegnapi úton tovább.
Vak birkanyájak és megvakított ökörcsordák, beláthatatlan világtalan gulyák követik törtetve elvetemült kolompo- sukat a szakadék felé.
Ők mennek, de hát hol tétovázik az, akinek jönnie kell?
Az eső kísértetiesen ír az ablakomra, a szemközti ablakokra is ír valamit .
Különben semmi se történik.
Semmi ?...
Rendetlenség lehet a fejemben, hogy ilyesmit bírok gondolni.
Hiszen mindennap összedűl valami, ami mindig volt, amióta vagyok és azelőtt is volt , régen azelőtt ...
Nem lehet felfogni.
Csak olvassa az ember a híreket és mire elolvasta, képtelennek rémlik az egész és mindig újra várakozás támad az agyunkban, furcsa, félőrült várakozás.
Talán felnevet valaki a csendben.
Vagy egy hang szólal meg és erősen, biztosan mondja, hogy nem igaz és úgy van minden , ahogy volt.
Hasztalan várunk . ..
És megint csak azt kezdjük hinni, hogy semmisem történik.
Pedig a királyhű Bajorország elűzte Lajos királyt.
Szászországban a munkások és katonák tanácsa kiáltványt intézett a néphez : "A királyt megfosztottuk trónjától, a Wettin-dinasztia nincs többé!"
Baden elkergette uralkodólát, a hesseni nagyherceg a csőcselék foglya.
Wíirttemberg, Braunschweig, Weimar ...
Ősi trónok, legendás régi udvarok, kultúrközpontok, műpártoló kis rezidenciák omlanak össze percek alatt, mintha egy száguldó gyűlölet döntene fel mindent, amu keletről nyugatra a múltból lábon talált.
Mind trónvesztettek a hű német fejedelmek.
Csak az az egy visel még koronát, aki hűtlen volt.
A Hohen- zollern odalenn Oláhországban.
És a császár holland földre menekül boldogtalan birodalmából.
Vilmos császár lemondott a trónról!...
Ahogy terjed és száll a hír, még ott is, ahol gyűlöletben várták és diadalordítással fogadják, a múlandóság borzongása fut el tőle az arcokon.
Napóleon óta sohase gyűlöltek úgy senkit a földön, mint őt.
Jelentőségét majd ennek az alapján számítja ki a história.
Hatalmát pedig azzal méri fel, hogy Bonaparte ellen Anglia a világnak csak egy töredékével szövetkezett, míg a Hohenzoliern ellen fegyverbe állította az egész világot.
A két császár legnagyobb ellensége és tragikus bukásának oka is egy.
Napóleon Franciaországot akarta világhatalommá tenni, Vilmos császár a Németbirodalomról álmodta ugyanezt.
Fele úton megállni nem bírt egyikük sem.
És most a szentilonai sors várakozik-e Vilmos császárra, akit törvényszék elé akarnak hurcolni a győztesek?
Egy horgonyzó Bellerophon lesz-e a holland kastély, amely befogadta?
Bármi történjék is, ezután, a francia bosszú első pontja betelt.
De nem Szedán, — egy roppant Waterloo teljesült.
A magyaroknak barátjuk volt a császár.
Egykor a budai királyi várban pohárköszöntőt mondott a magyar nemzetre.
A habsburgi uralom óta, koronás fő nem szólt úgy hozzánk soha.
Iskolás könyvekbe szedték a beszédét, a gyerekek tanulták és a császár emléke ittmaradt.
De közénk nem jött többé.
A háború alatt járt Bécsben, Szófiában és Konstantinápolyban.
Budapesten nem állt meg soha .
Bécs féltékenységét kímélte, pedig a magyarság várta őt, akinek a katonái együtt véreztek a mieinkkel országunk három kapumnál.
Képe a kirakatokban volt , Budapest legszebb körútját Vilmos császár-útnak nevezte el, birodalmának színei ünnepelten lobogtak utcáink felett és ha vonatja valamerre érintette az ország földjét, hódoló cikkeket írtak róla a lapok.
És most ugyanazok a sajtóorgánumok, amelyek csúszva hízelegtek, csúfolódnak és méltatlanul becs- mérlik.
1916-ban Tisza a német főhadiszálláson járt.
Erdélybe akkor törtek be a románok és ő csapatokat és segítséget kért szorongatott hazájának.
De vájjon hálásak iesznek-e éne a magyarok ?
— kérdezte a császár.
Hálásak leszünk, felség — felelte Tisza István.
És mialatt erre gondolok, egy német folyóirat rajza jut eszembe.
Érzem, hogy elönti a szégyen az arcomat.
A rajzon Németország képe látszik és egy magyar , aki sok német katonasír között tolvajlámpával vezeti át Magyarországon az entente-csapatokat, hogy hátba- támadhassák a német szövetségest.
Németország ma így gondolkozik felőlünk.
Pedig nem is olyan régen...
A háború alatt volt, Berlinben jártam.
A Zeughaus előtt katonásdit játszottak a gyerekek a napsütésben.
— Te bajor vagy, te württem- bergi — mondotta a parancsnokuk, — te meg szász . ..
És én magyar vagyok, — szólalt meg az egyik kis fiú.
— Sajátságosán haton.
Berlin közepén, egy porosz fiú, akinek büszkeség magyarnak lenni.
— Hiszen akkorhonfitársak vagyunk, — mondottam ellenállhatatlanul.
— Maga magyar ?
— kérdezte a parancsnokuk.
— Stíl! jestanden!
Auien rechts!
— vezényelt aztán harsányan — die habén sich tapfer leschlagen!
— És a kis hadsereg tisztelgett...
Tisztelegtek azoknak a messze, soha nem látott magyar honvédeknek, akikről az atyjuk és a bátyjuk mesélt, ha a Kárpátokból hazatért.
így volt akkor ... és most? ...
De számkivetésében a császár és összeomlásában a német nép gondoljon arra, hogy mi azok vagyunk, akiknek Franchet d'Esperay francia tábornok azt üzente: "A magyarok együtt küzdöttek a németekkel és együtt fognak lakolni és fizetni".
És ha ítélnek, ne feledjék, hogy ugyanazok, akik Magyarország nevében becstelenek voltak hozzájuk, még százszorta becstelenebbek voltak mihozzánk magyarokhoz.
Idehaza elszakították a szövetségünk hitlevelét, de vigyázzanak a győzők, a közös szerencsétlenség konokabb szerződést tud írni, mint az emberi kezek.
Foch marsall német fegyverszüneti okmánya testvére a könyörtelen belgrádi írásnak.
A wilsoni álarc leszakadt és a győztesek tébolyodott kegyetlenséggel koldusokká tesznek és ránkszabadítják a vérbeborult felhőt, amely kelet felől húzódik a megcsalt népek kétségbeesése fölé.
Ebben a felhőben sötét idegenek lopakodnak be az orosz határokon Európa szívébe és összefognak azokkal, akiknek az arcuk hasonlít az övékhez.
És ilyenek Párizsban is vannak és Londonban és New-Yorkban is ...
Európa nagyobbik felét már ellepték.
Oroszországban Trockij-Bronstein , Krassin-Goldgelb és Litwi- now-Finkelstein, Radek és Joffe a mindenható .
Münchenben Kurt Eisner a bajor nepáliam ura és elnöke, Berlinben a katonatanács élén Beerfeld, a munkástanács élén Hirch áll.
Bécsben Renner, Adler, Deutsch és Bauer kezében a hatalom.
És Budapessen...
Véletlen lenne ez?
Varjak a haldokló népek felett...
Kivájják még a látó szemeket, beleverik a csőrüket a még lüktető szívekbe, cafatokban tépik le a húst a vergődő tagokról .
És sehol sincs olyan, aki elhajtaná őket.
Semmise történik...
Halkan, halkan, mint a szó- talan kétségbeesés, csak az eső veri az ablakomat.
November u.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE