Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Eötvös József
A nővérek
Keletkezés ideje
1857
Fejezet
44
Bekezdés
2326
Mondat
6555
Szó
117197
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
15
A történtek Káldory határozataira nagy befolyást gyakoroltak.
Első pillanatra e találkozás újra feléleszté szerelmét.
Soha Irmát szebbnek , szeretetreméltóbbnak nem találta, mint most; miért bontaná fel tehát a viszonyt, mely által oly boldognak tudá magát?
- Fogok -e valaha Irmánál szeretőbb nőt találhatni, olyat, ki értem minden áldozatra kész, s viszonzásul nem kíván egyebet, mint hogy áldozatát elfogadjam, s boldog legyek? - így gondolkozott magában - s ha akarnám is, áll -e hatalmamban , hogy tőle megváljak?
Képe mélyebb benyomást tett rám, mintsem elébb gondolám, s nem törölhetem ki nevét szívemből anélkül, hogy helyette sötét folt ne maradjon emlékeim tábláján.
S miért tegyem ezt, ki kényszerít reá?
A józanság; de józan -e az, ki a szerencsét, melyet bír, eltaszítja, a gyönyörnek serlegét, mielőtt azt végső cseppig kiüríté, ellöki magától, azon öntudattal, hogy az, mit helyébe kaphat, más lehet, de édesebb nem.
- Családom fennmaradása? ez nagynéném előtt nagy fontossággal bírhat, de nekem éppen közönyös.
A Káldoryak elég ideig éltek, hogy magokat kitüntessék, s nem panaszkodhatnak ivadékuk ellen, ki végre is csak példájukat követi , azaz: magának él, saját belátása szerint ott keresve a szerencsét, hol az neki ígérkezik.
Mit bánom én, ha címeremet felfordítva vésik koporsómra !
Irmánál kevésbé szép asszonyok nagyobb dolgokat forgattak fel a világon, s lovagias őseim bizonyosan megbocsátják, ha ily nőt előítéleteknek feláldozni nem akarok.
Vámosy jószága Káldorfalva szomszédságában fekszik, s míg Irma itt tartózkodott, Káldory egész idejét vele tölté.
Elutazása után pár napig, míg a benyomás, melyet megjelenése szívére tett, új vala, nem ment Vérthalomra .
De amint nyugalma visszatért, feltámadtak kételyei is, sőt a történtek után mindazon okok, melyek őt elébb elhatározák, még erősebbeknek látszottak.
- Bízhatott -e Irma ígéreteiben, miután újra meggyőződött, hogy magát szenvedélyében semmi tekintet által visszatartani nem engedi?
Bízhatott -e csak önmagában is?
Mi erősen feltette magában, hogy szakítani fog vele ; mennyire fel volt ellene indulva első pillanatban; s mégis mi rövid idő kellett, hogy feltételei, szemben Irmával, mint a hó, melyet a nap meleg sugárai érnek, eltűnjenek?
Nem volt -e elragadva ő is, nem érzé -e, hogy a hatalom, melyet a bájló teremtés fölötte gyakorol, sokkal nagyobb, mint elébb gondolta?
Ehhez még nagynénjének egy új levele jött, melyben írá, hogy a városban Irma utazásáról különös hírek keringenek, olyasok, melyeket ő maga sem hisz, miután felőle minden könnyelműsége mellett ily valamit nem akar feltenni, de melyek mégis igen kellemetlenek, főképp, mert az öreg Dárday mindinkább rosszul érzi magát, s az orvosoknak nincs reménységök , hogy csak jövő tavaszig kibírja.
Káldory ismét Vérthalomra ment, és sürgetős foglalkozásokkal mentve néhány napig tartott elmaradását, még több időt töltött az Ormosyak társaságában , mint annakelőtte.
Napról napra jobban érzé magát e körben, s mindig növekedő érdekkel látá Margitot, kinek szeretetreméltó tulajdonai s még szépsége is sohasem tűntek ki inkább, mint az ő társaságában.
Maga az öreg plébános is , ámbár mióta Káldory a házhoz járt, délutánonkint kevesebb időt töltött ott , észrevette a változást, mely rajta történt.
Margit szeretett.
Káldory, ki még nem vala elhatározva semmire, figyelemmel került mindent, mi által növekedő érdekét elárulhatta volna.
Beszédei inkább a grófnéhoz voltak irányozva; s valahányszor alkalmat talált, hosszú vitákba ereszkedett a plébánossal is.
Margit iránti magaviseletében csak udvariasság s legfellebb azon részvét s előzékenység vala észrevehető, melyet szép hölgyektől senki sem szokott megtagadni.
De ha a tavasz közéig, csak fényes napsugár kell, és a téli takarója alatt bimbózva állt ibolya felnyitja kelyhét az első sugárnak érintése alatt, melynek melegét más nem érzi még.
S bámulható -e, ha minden szó, melyet Adorján mondott, ha már jelenléte is Margitra más befolyást gyakorolt, mint mire ő számított? - ha a beszéd, mely nem Margithoz intéztetett, mégiscsak az ő szívében talált visszhangra, s ha ez boldognak érezé magát azáltal, ki őt nem akarta boldogítani?
Ha a virágnak s hölgynek ideje eljött, amaz virágzik, ez szeret.
Hogy Margit érzeményei anyja előtt titokban nem maradhattak, természetes .
Átka -e vagy áldása az asszonyi nemnek, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a nők nagy része a szerelem kínjait s örömeit, reményét s csalódását legalább kétszer érezi: először ifjú korában, később, mikor leányai felnőttek.
Sőt a későbbi érzés sokszor még erősebb, szenvedélyesebb.
Úgy látszik, mintha a természet az asszonyokat nagyobb mértékben ajándékozta volna meg azon orgánummal, melyet frenológok kombativitásnak neveznek, s mely az embert arra bírja, hogy magát soha egészen legyőzöttnek ne érezze.
A férfi, ha szerencséjét többször megkísérté, és a csalódásoknak bizonyos során keresztülment, visszavonul; a nő a vitával - természetesen csak azt értem , melyet sorsa ellen folytat - nem hagy fel oly könnyen.
Visszaverve tízszer , újra kezdi ostromát, s legalább gyermekének kívánja biztosítani azt, miért ő maga hasztalan küzdött.
Mert ha százszor csalódott is, ha az, kinek ő egész szívét adta, arra érdemetlen volt, mindig csak kivételesnek tekinti végzetét.
Lehet -e tapasztalás, mely őt arról meggyőzze, hogy a szeretet , melyet szívében hordott, a boldogság, melyre magát oly képesnek érezi, s melynél egyéb után nem vágyódott, e világon nem található?
S Anna oly boldog vala egykor szerelme által.
Mit életében vesztett, azt nem kedves kezek rabolták el tőle.
Mint a fa, melynek életét nem belső féreg emészté fel, s melynek, ha reá a villám lecsapott, épen maradt ágai tovább zöldellnek : ilyen vala szíve.
Csak a sors erős keze dúlta fel boldogságát, s romjain elég maradt, mi reményre intett.
Miért ne hinné, hogy mitől őt csak egy borzasztó véletlen fosztotta meg, azt leánya fel fogja találni, s meg fogja tarthatni?
Mióta Káldory a házhoz jött, s leányának ébredő hajlamát észrevéve, egész élete megváltozott; Adorján oly szeretetreméltónak látszott, oly bizonyosnak tartá, hogy az ifjú, ki annyiszor jött a házhoz, Margit bájai iránt érzéketlen nem maradhat, hogy a jövőn nem is kétkedett.
Hisz maga a mód, melyen találkoztak, oly rendkívüli vala.
Mintha magasabb kéz éppen azon pillanatban, melyben segédre szüksége vala, vezette volna Margit elébe a férfiút, ki egész életének támasza leend.
Mi boldognak érezé magát e remények által, mennyi s mily bájló terveket alkotott a jövőre, összefogva egy gondolatban a végtelen boldogságot, mely leányára vár, s mindazon apróságokat, melyeket a kedves pár kényelme megkíván, s melyekről ő maga fog gondoskodni.
Minden pillanatát elfoglalta a jövő, nem maradt ideje a múltról gondolkozni, s mégis néha ismét új aggodalmak töltötték el lelkét.
Ha Káldory egy nap elmaradt, vagy később jött, ha Margittal kevesebbet foglalkozott, ha a szokottnál elmésebbnek vagy szomorúbbnak látszott, ha Margittal néhány szót váltott, melyet nem hallott, vagy ha miután elment , leánya a szokottnál hallgatóbb vala, mennyi rémekkel nem gyötörte magát !
Margit talán mindezt észre sem vette, s nem foghatta meg, anyja miért fárad annyira, hogy neki Adorján elkéstének okát vagy egyes szavait megmagyarázza , melyekben maga semmi feltűnőt nem talált.
De anyja teli volt félelemmel , teli sejdítésekkel; mint aki nagy kincset őriz, remegett minden lehetőségtől.
Ó, a remények egész boldogságát, az aggodalmak minden kínjait csak az anyai szív ismeri egészen.
Annánál a remények felülmúlták az aggodalmakat, s ha volt is valami, mi neki állandóan gondot okozott, ez az vala, hogy régi barátja nem osztozott örömében.
Az öreg plébános, ki különben inkább optimista volt; ki, mert az embereket, mint maga mondá, jobb oldalról tanulta ismerni, mindenkiről többnyire kedvezően ítélt, Káldoryval nem tudott megbarátkozni.
Meglehet , hogy a változás, mely ennek megjelenése óta a házban történt, nem volt befolyás nélkül ezen ítéletre.
Annyi önzés megvan mindenikünkben, hogy azon esetre, ha a körben, melynek középpontjának éreztük magunkat, s melynek jólétére magunkat szükségeseknek gondoltuk, helyünket más foglalja el , utódunk iránt legalább szigorúakká válunk.
De a plébános már elébb is mindig bizonyos idegenséggel nézé Káldoryt, s ezen érzését nem is palástolta a grófné előtt.
Anna néha csaknem neheztelt régi barátjára.
Gyenge emberek többnyire annál nehezebben tűrik, ha mások véleménye a magokétól eltér, mennél több szükségök van azok helybenhagyására, hogy saját meggyőződésökben megerősödjenek.
De Farkas tántoríthatlan vala nézeteiben, mi a grófnét annál inkább nyugtalanítá, minthogy Káldory a plébános személyisége által vonzatva, az ellenszenvre, mellyel ez iránta látszólag viseltetett, semmi okot nem adott.
A grófné mindent, mi a beszélgetésnek kellemetlen fordulatot adhatna, szokása szerint kerülve, Farkas előtt alig említé Káldoryt; de annál inkább töprenkedett magában.
Annyit tartott ítéletére, s oly régóta megszokta tanácsát követni, hogy a hallgatás, melyre magát kényszeríté, néha egész örömét elkeserítette.
- Nem szomorú dolog -e - gondolá többször magában -, hogy az életben új viszonyt nem köthetünk anélkül, hogy előbbi kötelékeink ne táguljanak, s hogy kikre életünk nehéz napjaiban számolhatnánk, még azok sem bírják velünk megosztani legszebb reményeinket?
Ily gondolatokba merülve ült verandáján egy délután.
Nem messze tőle a plébános foglalt helyet nagy székében.
Mióta éppen a legfontosabb tárgyra nézve véleményeik eltértek, a fesztelenség, mely által társalgásuk elébb mindkettőjüknek annyira kellemessé vált, eltűnt; s a barátok, kik éppen arról, mi leginkább szívökön fekszik, nem tudtak vagy nem akartak szólani , sokszor egész félóráig ültek hallgatva egymás mellett.
Így vala az most is.
Végre Farkas, ki ez időben nyugtalanságának több jelét adá, melyeket azonban a grófné, ábrándjaiba merülve, észre sem vett, azzal kezdé meg a beszélgetést, hogy Margitról kérdezősködött.
- Sétálni ment Mariskával - válaszolt a grófné.
- Reménylem, nem mentek oly messzire, mint minap.
Az ijedtség, melyen akkor keresztülmentünk, elég volt egy egész esztendőre.
- Ki hitte volna, hogy a leányok meggondolatlan tette Margit egész jövőjére is befolyást gyakorolhat?
- A dologban nincs semmi feltűnő - szólt a plébános -, embereknek többsége azt, mi egész jövőjére legnagyobb befolyást gyakorol, meggondolás nélkül szokta tenni, s még azok közül is, kik valamely pályán célt értek, igen sok találkozik, ki az utat, mely őt odavezette, csak szélességből választotta .
Adja Isten, hogy Margit ezek közé ne tartozzék.
- Ön nem szereti Káldoryt.
- Csakugyan nem érzek semmi különös hajlandóságot iránta.
- Ön igazságtalan irányában, s én nem foghatom meg, hogyan kételkedhetik szándékának tisztaságán - mondá a grófné nem minden indulat nélkül.
- Hogy gróf Káldory azon komoly szándékkal jő a házhoz, hogy Margitot megkérje, azon nem kételkedem; de vajon boldoggá fogja -e őt tenni? ez más kérdés.
- S miért nem, mi oka van ezen kételkedni? - kérdé a grófné csaknem szenvedélyesen.
- Amit Káldoryban láttam, mit felőle hallottam, mind mellette szól.
Kevés jelesebb fiatalembert ismertem.
- Azt én sem tagadom.
A gróf tanult valamit, igen sokat látott, kellemes társalgó, szóval oly ember, ki ellen, ha nagy vagyonát nem vesszük is tekintetbe, oly anyának, ki gyermeke számára csak férjet keres, nem lehet kifogása.
Gróf Káldory oly ember, ki a leányoknak tetszik, s kivel sok leány talán boldognak is érezhetné magát.
Csak Margit nem.
- S miért éppen ő nem?
Hajlandóságának világos jeleit vettem észre; meg vagyok győződve, hogy szereti.
- Én is azt hiszem, s éppen ezen okon, ha nejévé válnék, kétkedem szerencséjén.
Margit nem hasonló másokhoz.
Részint azért, mert mindig olyanok körében élve, kik őt valóban szerették, a világot nem ismeri, s a jövőt csak képzelete által látja; részint nemesebb természeténél fogva .
Fogalmai magasabbak, érzése mélyebb, de azért követelései is nagyobbak.
Más leány, kihez a gróf közelítene, számbavenné nevét, vagyonát, elmésségét , szóval mindazon tulajdonokat, melyeknek kitűnő állását köszöni, s ha mindehhez őt még szerethetné is, a sors különös kedvezését látná a körülményben, hogy választásában még szíve is megegyezik.
Margit csak szívét fogja követni, ő szerelméért csak szerelmet kíván, de teljes, mindent kizáró, határtalan szerelmet, minő az övé - s ezt a grófban nem fogja találni.
- S miért nem? - szólt a grófné felgerjedve.
- Ön Káldoryt szívtelen embernek tartja, és leányom jellemét is hibásan fogja fel.
Margit nem oly gyenge s érzelgő, benne több nagyra vágyás van, mint ön hiszi.
Szerencséjéhez meggyőződésem szerint szükségesebb, hogy férje kitűnő állást foglaljon el , mint az, hogy ábrándos szeretetét mindig egyenlően viszonozza.
Mi , asszonyok, ha a világgal megismerkedünk, nagyon leszállítjuk követeléseinket e részben, s megszokjuk a gondolatot, hogy a férfinak szerelme a miénknek csak visszhangja lehet, mely annak, mit mi érezünk, mindig csak egy részét adja vissza.
- Osztozom nagyságod nézetében.
Margit nem érzéketlen a dicsőség iránt .
Nemesebb női kedély sohasem az, s megelégszik néha, ha az, kinek szívét adta, nem viszonozza is érzelmeit, de oly magasan áll, hogy szerelméért mintegy maga előtt igazolva érezheti magát.
De vajon remélhetjük -e, hogy Káldory Margit követeléseinek e részben is megfelelhet?
Én őt nem tartom másoknál rosszabbnak vagy szívtelenebbnek, csakhogy az érzelmi könnyelműség - melyet nála észreveszek - oly embernél, ki gondolataiban nem könnyelmű , sokkal veszélyesebb; s hogy annak, ki, mint ő, másoknál több ésszel bír , hogy az életben el ne tévedjen, másoknál több szívre is lenne szüksége.
De nem mutatkozik -e lehető legközönyösebbnek mindaz iránt is, mi őt kitüntetéshez vezethetné, nem szól -e csaknem megvetéssel a dicsőségről? s remélhető -e, hogy azon vágyak, melyek első ifjúságunkban leghatalmasabbak , most fognak feltámadni lelkében, midőn férfikorát elérte?
S ez az, mi nekem a grófban leginkább visszatetszik.
Ha fiatalembert látok, szép tehetségekkel, s oly helyzetben, hol arra, hogy magát kitüntethesse, csak akaratra volna szüksége, s ha azt a dicsőség gondolata hidegen hagyja : elvesztem minden bizodalmamat iránta.
- Pedig a dicsvágy a férfiút ritkán, körét talán sohasem teszi boldoggá.
- Azt megengedem - válaszolt a plébános nyugodtan -, a dicsvágy egymagában nem boldogít, mint egyáltalában senki sem merítheti egész boldogságát egy forrásból; de a dicsőség gondolata emel s tettre serkent: ez az, mi által bizonyos helyzetekben s kitűnőbb egyediségeknél a boldogságra szükségessé válik: s a nők nem értik saját érdekeiket, ha abban, mi szerencséjüket biztosítaná, csak szerelmöknek vetélytársát látják.
Ha a társaság felsőbb köreiben aránylag oly kevés valóban boldog házassági viszonyt találunk , ennek oka bizonyosan csak a helyzeteknek tulajdonítható.
Míg az, ki mindennapi kenyerét vagy az élet kényelmeit csak munkája után szerezheti meg, családjában a főindokot találja, mely őt törekvésre serkenti: addig azok, kiknek egyedüli foglalatosságuk mulatságban áll, családaikban csak akadályt látnak, mely őket örömeiktől elvonja.
A családi kör nyugalma, mely komoly munka után jólesik, annak, kit csak élvezet fárasztott el, unalmassá válik; senki sem boldogítja a kört, melyben önmagát boldognak nem érzi.
Jó házasságokhoz sokkal kevesebb kívántatik, mint közönségesen feltesszük.
- Nem szükséges ahhoz, hogy a házastársak között mindenben egyetértés uralkodjék; nem kívántatik jellemök s tehetségeik egyenlősége, sőt még a szerelemnek igen mérsékelt foka is elég; csak egy nélkülözhetlen, s ez az , hogy a férfinak éppen oly bizonyos munkássági köre legyen, minő az asszonynak házában jutott; s kit a sors, mint Káldoryt, mindennel megajándékozott, miért mások fáradnak, hol találhatja ezt, ha embertársai javáért, ha kitüntetés, ha dicsőség után nem lelkesül?
Ki ily pályára lép , csalódásokra számíthat s elég keserűségre; de ha nagy célját nem érheté is el, minden úton, mely felfelé vezet, emelkedik.
Az út, melyen haladt , látszólag eltávolítá őt kedveseitől; de mint a völgy lakója, ki a tetőre hágva időről időre visszatekint, s a kedves helyet, honnan kiindult, sohasem veszti szemei elől: olyan az, ki magasabb célok után fárad; éppen legnagyobb nehézségei között vágyódik leginkább a csendes kör után, melyben majdan megpihen.
Ó, a szív, mely emelkedik, nem távozik kedveseitől, s midőn nagy célok után lángolni kezd, nem hűl meg azok iránt, kiket elébb szeretett.
A grófné mélyen meghatva hallgatott.
- De mit tegyünk? - szólt végre a legnagyobb nyugtalansággal.
- Ha leányom Káldoryt szereti - mint hiszem -, van -e ok vagy csak ürügy is, melynél fogva ellene állhatok, s nem fogná -e minden ellenzés még inkább nevelni szerelmét?
Megengedem, hogy önnek mindenben igaza van; de vajon, ha előre látjuk is, hogy Margit Káldoryval nem lesz szerencsés: fogom -e azáltal boldoggá tenni gyermekemet, ha előtte az egyedüli utat, melyen a boldogságot találni vélte, elzárom?
Nem keserűbb -e minden csalódásnál az, ha tőlünk reményeinket elszedik, mielőtt azoknak teljesítését megkísérthettük volna?
- Nagyságod félreért - mondá Farkas, ki a hatást, melyet szavai a grófnéra tettek, észrevéve, felszólalását már sajnálni kezdé -, én azt éppen nem mondom, hogy Margit Káldoryval szerencsétlen lesz.
A jövőt csak Isten tudja , mert ő lát a szívekbe.
Margit a gróf iránt érdekkel viseltetik; az másképp nem is lehet, miután más fiatalembert alig ismer; de következik -e innen , hogy őt már szereti?
Tanácsom csak az, hogy nagyságod, valamint e viszony ellen semmit sem tesz, úgy ne tegyen semmit annak előmozdítására, s hogy a kisasszonnyal minél elébb a városba menjen.
Hadd lásson másokat is.
Nem hiszem, hogy Káldorynál derekabb ember ne legyen található; s ha nincs, és ha Margit, miután másokkal is megismerkedett, csak őt szereti, akkor Isten nevében menjen hozzá.
A szerelem sokat helyrehoz.
Még ha ítéletemben a grófról nem csalódtam is, nem ő lenne az első ember a világon, ki nejét boldoggá tette anélkül, hogy ő maga vagy mások tudták volna, mi által.
Az öreg Farkas, mihelyt észrevette, hogy az, miről a grófnét nagy fáradsággal meggyőzte, fáj neki, most - mint hasonló esetben máskor is tenni szokta - elmondott mindent, mi kételyeit, melyeket maga támasztott, eloszlathassa: de hasztalan.
A grófné nyugtalan maradt, s több ízben mondá, hogy mihelyt lehet, Margittal egy kis utazást teend, s a telet mindenesetre a városban fogja tölteni; hogy azonban, nézete szerint, az érzés mélyebb gyökeret vert Margit szívében, semhogy mindez használjon; az öreg plébános pedig átkozta vitatkozási hevét, mely által elragadtatva, minden haszon nélkül, csak a grófné nyugalmát rontotta meg.
Ekkor jött vissza a kertből Margit, s kevéssel később Káldory érkezett a házhoz.
A grófné leányára függeszté szemeit, s rögtön megnyugtatva érezé magát.
Annyi boldogság, annyi szeretet vala kifejezve arcán.
- Csalódtunk, kedves barátom - szólt az öreg plébánoshoz halkan, midőn ez röviddel a grófnak a verandára jötte után távozni készült -, Margit boldog lesz.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE