Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A/f ilyen hosszú és irgalmatlan tud lenni az éjt- szaka.
Az órák ütnek sorra , sorra a lakásban, az egyik finoman üt, a másik tétován, az az oszlopos szép öreg pedig rekedten ver és közben zöröga melle.
Lenn az utcán, mintha ostorral vágnának végig rajta, egy kocsi nyargal, aztán egy magányos lövés pukkan bele a csendbe.
A Vas-utcában süthettek el egy fegyvert... és órákhosszat megint hallgat minden.
A parketta ropogni kezd, mintha valaki mezítelen lábbal járna és jönne az ágyam felé, pedig nem mozdul semmi.
Hányat ütött az óra ?
Ügy vártam, hogy üssön és mégis elfeledtem megszámlálni.
Világot gyújtok.
Még fele se múlt el az éjtszakának, pedig olyan régen tart már.
Valami szótlan , boldogtalan, tehetetlen keserűség faragja a lelkemet.
Nem akarok gondolkozni .
Hiábavaló lenne.
És a gondolatomon kívül állón mégis egyre jön valami és rám hajol, mint egy kísértet.
Az elmúlt nap jön vissza a küszöbről, hasztalan csukom be a szemem, hasztalan van sötét, mégis látnom kell.
Egész szégyenével , gyávaságával, látom a tegnapi napot.
És ők, akik tönkre tesznek, diadalmaskodnak és tapsolva felemelik önmagukat.
"Éljen a köztársaság!"
Kificamított lábamba belesajog a fájás.
Hirtelenül felrémlik az az ember, aki letaszított a villamosról.
Két fülével vitorlázik a feje a levegőn át.
Az orra kifröccsen az arca közepéből és a szája nyílik és ordítja: "Éljen a köztársaság !"
A parlament kupolacsarnoka tele volt ilyen szájjal, puha, lompos férfiajkak , fodros női szájak, ezek kiáltották ki Magyarország számára: a köztársaságot.
Mi pedig tűrtük, elviseltük, mi hallgattunk.
Ingerült leszek.
Ellenőrizhetetlen szavakat mondok magamban, féktelen tiltakozó szavakat.
Ez jól esik.
Megint ütnek az órák.
Csend támad és ez a csend olyan , mintha egy pók szőné végig a lakáson, ki az utcára.
Egyre hosszabb lesz a csend , olyan hosszú, hogy nem bírom elviselni.
Elszakítom...
Ököllel rácsapok a párnámra.
Ez sem használ, Egy kis nyöszörgés hallatszik a szobában* szánalmas * nyomorult kis nyöszörgés.
A szívemből jött...
Vájjon a többiek is így szenvednek-e, mint én?
Nem beszéltem erről senkivel és napok óta nem láttam Anyámon kívül senkit.
Nem tudom, mit gondolnak, az emberek .
Egészen egyedül viselem azt, ami fáj.
Talán azért olyan nehéz.
Vigasztalni kezdem magamat.
Nem maradhat így.
El fog múlni ez is.
A forradalom azért lett , mert a zsidóság félt a hazatérő katonák pogromjától.
A köztársaság azért lett , mert a forradalom fél az ellenforradalomtól.
Tömegnarkózis ma minden.
De a narkózis nem tart örökké.
Csak az a kérdés, hogy közben melyik tagját vágják le az elaltatottnak ?
Az ablak táján lassankint világos kocka támadt a falban.
Eleinte szürke volt a kocka, aztán kék lett, aztán reggel lett belőle.
És ismét jött egy nap, üres kézzel jött és ki tudja, mit visz el megint.
Délután Ritoók Emma nyitott be az ajtón.
— Mi történt veled?
— kérdezte, amikor az ágyamhoz jött.
Egy "forradalmi hős" lelökött a villamosról.
Honnan tudod, hogy forradalmi hős volt ?...
A füléről.,. és azonkívül vadonatúj egyenruha volt rajta ...
Mióta utólszor találkoztam Ritoók Emmával, hiszékeny, ősmagyar természete rettentő belső katasztrófán ment át.
Kétségbeesés és lázadás érzett ki minden szavából.
Mikor évek előtt egy szemesztert a berlini egyetemen hallgatott , megismerkedett Lukács- Löwinger Györggyel és Balázs-Bauer Bélával.
Fiatalsága barátai voltak ők és most ugyanezek az emberek csinálták meg hazája ellen az Astória-beli forradalmat.
Mondták, — panaszolta Ritoók Emma, — hogy még azt se tudtuk magunk elvégezni, még Magyarország függetlenségét is a zsidóknak kellett a magyarok számára megcsinálniok.
Azt feleltem: — Nem csináltuk, mert felesleges volt: a függetlenséget a történelem magától meghozta volna, de Lukács György kijelentette, hogy az emberiség beteg és csak akkor gyógyulhat meg, ha egy világforradalom eltünteti a földről az utolsó gépet , az utolsó könyvet, az utolsó szobrot, az utolsó hegedűt is.
Szerinte ennek a forradalomnak el kell mindent söpörnie, hogy ne maradjon más, csak az ember és a föld, mert az emberiségnek új lélekre van szüksége, hogy elölről lehessen kezdeni az egészet.
Mondd meg neki a nevemben, — hogy egy elöregedett faj beszél belőle , amelyik érzi vénségét és újra szeretne megszületni.
Mi fiatalok vagyunk, mi nem éltük még ki magunkat, számunkra még végtelenek a lehetőségek.
Csak egy degenerált fajiság keresheti a megújulást a pusztuláson át.
Különben pedig , ha így akarják újra teremteni a múltjától elszakított világot, akkor nem elég, hogy megsemmisítsék az utolsó szobrot, az utolsó könyvet, az utolsó hegedűt, de el kell pusztítaniok az utolsó embert is, aki emlékezik.
Nem fogom neki megmondani, — felelte Ritoók Emma, — mert nem érintkezem többé vele!
Most már nem filozófiáról, hanem a magyarságomról van szó.
És ez elválaszt tőlük.
— Azért üzented, hogy lelki szükség velem találkoznod ?
Valamit tennünk kell.
A férfiak nem tesznek semmit.
Az asszonyokat kellene szervezni.
A hangulat megvan.
Öntudatlanul, szinte várják.
A Magyar Nők Clubjában is sokan vannak, akik úgy gondolkoznak, mint mi.
Hát ott is ? ...
A Magyar Nők Clubját egy esztendő előtt alapította néhány arisztokrata dáma , Károlyi Mihályné kezdeményezésére.
Éppen ezért nem léptem be soha.
A nyilvánosságnak szánt intellektuális cégér alatt politikai, végcélt sejtettem .
Igazam volt.
Ez a Club azért kellett, hogy a női választójog esetére Károlyi Mihálynak a női kultúrtársadalomban már kész tábora legyen.
Az utolsó hét eseményei azonban feldöntötték a megvalósulást, Károlyit illetőleg derengeni kezd a világosság.
A Club nacionalista asszonyai valamelyik gyűlésükön a Károlyi Mihálynét környező radikális, feminista és szocialista zsidó asszonyokkal szemben, nagy többséggel állást foglaltak Magyarország területi épsége mellett és Ritoók Emma javaslatára elhatározták, hogy szerencsétlen országunk érdekében egy tiltakozó memorandumot intéznek a világ asszonyaihoz.
Károlyi Mihályné, aki jelen volt, nem zárkózhatott el és azzal a kikötéssel, — hogy férje a memorandum szövegébe bepillantást nyerjen, — megígérte, hogy a kormány az előállítási költségeket fedezni fogja és a külföldi terjesztésről gondoskodik.
A tagok elfogadták az ajánlatot, mert a memorandum sorsára nézve nem láttak benne veszélyt, hiszen a jövendő írás a nemzet igazsága mellett akart küzdeni és előttük őrültségnek látszott, hogy ez a kormány intenciója ellen való lehetne .
Megéljenezték Károlyi Mihálynét és egyhangúlag úgy döntöttek, hogy bár nem tartozom a Club kötelékébe, felkérnek engem, írnám meg a memorandum előszavát.
Elfogadtam a megbízást.
Hazám érdekéről volt szó, így hát bárhonnan jött is a felszólítás, vállalkoztam a munkára.
Ritoók Emma ma visszahozta Károlyi Mi- háiynétól a memorandum kéziratát.
Károlyi átnézte a munkákat és kitörölt belőlük mindent, ami a magyar-
ság igazát védte volna a külföldön!
Hát ezért volt Károlyi Mihályné ajánlkozása ?
Csak azért, hogy még ez a szegény kis nemzeti megmozdulás is fennakadjon az ő szűrőiken?
Be vagyunk zárva és ha kiáltani akarunk, maga a kormány tömi el a szánkat.
Szerencsétlenek vagyunk és a hivatalos hatalom fogja le a kezünket , ha segíteni akarunk magunkon.
Tedd ezt jól el, — mondottam Ritoók Emmának, mialatt az összefirkált memorandumot forgattam — valamikor ez is dokumentuma lesz a hazaárulásuknak.
Különböző írások váltakoztak a szöveg margóján a nagy kihúzások mellett.
Jászi is olvasta, Bíró Laj'os is ...
Ez meg itt a Károlyi írása, a nevét is aláfirkantotta.
Ekkor láttam először a kezevonását.
Lazán hányt betűk, összeírt és félbenmaradt szavak, lefelé futó sorok, mondatok közepén indokolatlan nagy betűk és — temérdek helyesírási hiba.
Olyan volt ez az írás, mint ő maga ...
De hát mit tegyünk?
—kérdezte Ritoók Emma.
— Hiába dolgoztunk.
A kormány csak megváltoztatott formában gondoskodik a terjesztésről.
Különben megakadályozza, hogy külföldre vigyük.
Majd találok ki valamit, — feleltem — de nem engedem meg, hogy a hazaszeretetemet Károlyi Mihá- lyok cenzúrázzák.
Utasítsátok vissza, — szólott Anyám — inkább sehogy se jelenjék meg, mint így megcsonkítva.
Este levelet írtam gróf Dessewffy Emilnek, akinek már beszéltem volt a memorandumról.
Kértem, kísértené meg társadalmi úton, vagy a nagyszerűen erősödő Területvédő Liga útján a memorandumot eredeti formájában külföldre juttatni.
Ceruzával írtam, liosz-szasan és egész keserűségem beleömlött a levélbe.
Kíméletlen bírálatot mondtam eseményekről és emberekről.
Hazaárulónak neveztem Károlyit és társait és a bolsevista világuralom előharcosainak a budapesti szociáldemokrata vezéreket.
Mikor a levelet elküldtem , megkönnyebbülést éreztem.
Aztán egy pillanatra valami sajátságos nyugtalanság suhant át rajtam.
Ezért a levélért becsukhatnának.
Bolondság.
Hogy kerülne avatatlan kézbe.
November 18.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE