ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Eötvös József

A nővérek

Keletkezés ideje
1857
Fejezet
44
Bekezdés
2326
Mondat
6555
Szó
117197
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44

21

Csaknem három év múlt el, mióta Káldory fiatal nejével a hazát elhagyá.
A nagy események, melyek ezen idő alatt egész Európa nyugalmát feldúlták, s melyeknek egyedüli, de megmérhetlen súlyú eredménye az vala, hogy általok népek s egyesek legszebb reményeiktől fosztattak meg, a fiatal házaspárra , melynek történetét itt újra felvesszük, egyenes hatást csak annyiban gyakoroltak, hogy Káldory tovább tartózkodott a külföldön, mint eleinte feltette.

Káldory, mint már előbb mondtuk, azok közé tartozott, kiket közdolgok nem érdekelnek, s kik, hogy e közönyösséget, mely fiatalembereknél mindig a jellem vagy szív szegénységének jele, önmagok előtt igazolják, önösségöket rendszerbe hozva, életbölcsességnek hirdetik.

Nem ismertem senkit, ki közdolgokban részt vesz, s kinek állását s tetteit nem önzés határozná el; a legjobbak még azok, kik csak személyes érzéseiket s nem érdekeiket követik; de vajon oly biztos kalauzok -e ezek, hogy utánok indulva, nemzetek s országok nyugalmát veszélyeztetni jogunkban állna?
Mit találunk az emberi nem történeteiben a csalódások hosszú soránál egyebet?
Mi mást azon meggyőződésnél, hogy mindazok, kiket a jövő bámul, mert az elvet , mely korukban irányt adott, ők hirdeték: ha a pályát újra kezdhetnék, más , talán előbbi meggyőződésökkel éppen ellenkező igazságokért küzdenének, vagy , mi még valószínűbb, többé részt nem vennének a tusában, hol győzni lehet, de a küzdelem célja örökre elérhetlen.
Nem látjuk -e, hogy a legjobbak még dicsőséget sem arathatnak, mert ezt is csak pártok osztogatják, s ki ezeknek kedvéért meggyőződéséről lemondani nem akar, ki azért, hogy a tömeg mindig utána induljon, magát általa egy állásból a másikba hurcoltatni nem engedi , az nem számolhat kedvezésökre.

Ezek voltak Káldory nézetei, melyeket elébb Vérthalmon mindig vitatott , valahányszor őt Farkas Máté a közdolgokban részvétre buzdítá, s melyekben őt az utolsó évek eredménytelen küzdelmei még inkább megerősíték.
Ha elébb - az öreg plébános nagy bosszúságára - nem akarta belátni, miért érdemelnének olyanok, kik saját nádparipáikon kedvelt agyrémek után rohannak, több tiszteletet azoknál, kik valóságos nyulakat kergetnek: a legújabb események még inkább megerősíték őt nézeteiben.

Közönyösséggel tekinté azokat, mint melyeknek eredménytelenségéről kezdetöktől fogva meg vala győződve; s miután a nyugalom helyreállt, örült , nem mintha azon pártnak nézeteiben osztoznék, mely győzött, hanem inkább azért, mert a zaj, melyet régen megunt, végre lecsendesült.

Mindamellett e nagy események, melyeket magától a lehetőségig távoltartott , nem maradtak befolyás nélkül életére.
- Nincs talán kellemetlenebb helyzet a világon, mint azé, ki felgerjedett időszakban azon tárgyak iránt, melyekért mindenki lelkesül, semmi érdekkel sem viseltetik.
A büntetés, melyet Szolón azokra szabott, kik semmi párthoz sem szegődnek, nem marad el.
Semmi sem bünteti meg önmagát inkább, mint a részvétlenség, s Káldory tétlenségében azon egész idő alatt elégedetlenebbnek érezé magát mindazoknál, kiknek törekvéseit megvető sajnálkozással nézé.

Utazásának fő célja Margit vala.
Ő, ki oly hosszú időt töltött a külföldön , előre gyönyörködött az élvezetben, melyet fiatal neje annyi új s nagyszerű tárgy látásában találni fog; örült a hatásnak, melyet Margit szépsége a párisi termekben előidézend - de alig múlt néhány hónap, s máris tapasztalá , hogy az események, bár azokból semmi részt sem vett, őt nemcsak mindezen örömöktől foszták meg, sőt hogy azok még házi viszonyaira sem maradtak befolyás nélkül.

A februáriusi forradalom s még inkább a következmények, melyeket az hazánkban előidézett, erősen hatottak Margit képzeletére, s a szenvedélyes nő, ki e mozgalmakban egy új, nagyszerű időszaknak kezdetét látá, nem foghatta meg férjének részvétlenségét.
Nem törődött politikával; nem gondolkozott az egyes kérdésekről, melyeket ő úgyis legfeljebb szívével érthetett volna meg ; nem tudta, nem is sokat kérdé, kinek van igaza: de hogy itt oly pálya nyílik, melyen minden erő, minden valóságos tehetség magát kitüntetheti , arról meg vala győződve; s a gondolat, hogy férje e nagy időszakban tétlenül áll, szívének fájt, mint egy csalódás.
- Véghetlenül szerette őt .
Meggyőződése szerint mindazok között, kik a világot nevükkel eltöltötték , nem vala egy, ki Adorjánnal bármi tekintetben mérkőzhetnék; s ő közönyösen nézi a küzdelmet, melyben, bármelyik oldalra álljon, első lehetne .
Káldorynak talán igaza volt, hogy magát Margit lelkesedése által elragadtatni nem engedé, s fiatal neje kérelmeit, hogy a hazába visszatérve , a mozgalomban részt vegyen, néha félig enyelegve, néha komoly okokkal visszautasítá.
Margit anyja helyeslé vejének eljárását, s minden levélben kéré gyermekeit, hogy míg a zavar tart, külföldön maradjanak.
De Káldory jobban ismeré nejét, hogysem gondolatait, bár azokat Margit később magába zárta, nem sejdítené, s mintegy lealjasulva érezé magát szemei előtt.
- Ő , kihez neje szerelmének lelkesedésében, mint magasabb lényhez tekinte fel , kitől legbüszkébb ábrándjainak teljesülését várta, s ki eddig minden társaságban a legkitűnőbb helyek egyikét foglalta el: nem érzé -e, hogy ezen állásából most azon egészen közönséges s mindennapi emberek sorába süllyedett, kikre eddig csaknem sajnálkozva nézett le, s pedig nemcsak a világ, hanem kedvesének szemei előtt is?

Margit szívére ez nem vala befolyással.
Nők bámulatos szilárdsággal ragaszkodnak minden reményhez, minden csalódáshoz, mely szerelmökkel összefügg; s Margit, ki ezen idő alatt férjének belső elégedetlenségét észrevevé, talán még inkább szerette őt.
Nem szenved -e ő? (hogy a férfiak néha csak rosszkedvűek, azt a nők házasságuk első éveiben többnyire még nem fedezik fel) nem mutatja -e a nyugtalanság, melyet minden erőlködése mellett néha eltitkolni nem bírt, hogy magát a tétlen állásban szerencsétlennek érezi?
A részvétlenség s a megvetés, mellyel a tömegtől elfordul, csak szomorú tapasztalásainak következése, tapasztalásoknak, melyek bizodalmát az emberekhez tövében megingaták.
Ily okoskodásokkal vigasztalá önmagát, s menté férje magaviseletét, melyben más csak gyöngeség vagy önzés jelét látta volna; de Margit, habár férjét ezért nem szereté kevésbé - hisz vannak idők , hol bármit tegyünk, a nő szerelmét éppoly kevéssé veszthetjük el, mint azt később semmi módon nem nyerhetjük vissza - bizonyosan kevésbé vala boldog szerelmében, s Adorján nem ámítá magát e tekintetben.

Margitnak nem volt gyermeke - és Káldory, ki maga az apai örömök után nemigen vágyódott, és családja fenntartásának kevés fontosságot tulajdonított : naponkint inkább át kezdé látni, hogy oly nőnél, minő Margit, e hiányt semmi sem pótolhatja ki.
A boldogsághoz semmi sem szükségesebb, mint hogy életünknek egy meghatározott célja legyen, s a nő azt csak gyermekében találhatja.
Ha kisdedének arcán élete legszebb emlékei mosolyganak elébe, ha karjai között tartja jövőjének kedves terhét, vagy a kis bölcső mellett édes álmokba ringatja önmagát: nem követel más boldogságot magának; ha ezt nem teheti, a világ minden kincsei elvesztik becsöket szemei előtt.

Valamint Margit határtalanul szerette férjét, s kedvéért magába zárta ezen vágyait is, úgy Adorján melegen ragaszkodott a bájló nőhöz, kit talán most még inkább szeretett, mint midőn őt az oltárhoz vezeté; csakhogy régi tapasztalás szerint, melynél szomorúbb nincs a világon, két ember igen szeretheti egymást anélkül, hogy azért boldog legyen.

Voltak pillanatok, midőn Káldory csaknem szerencsétlennek érzé magát, főképp miután fiatal nejének egészsége romlani kezdett, s Angliában, hol a februáriusi forradalom után hosszabb időre letelepedett, a mellbajnak , melyben apja meghalt, némi jelei mutatkoztak.
Olaszország szelídebb éghajlata látszólag ugyan ismét helyreállítá egészségét, de kedélyi állapota nem változott, sőt a vágy, mellyel a hazába s anyjához visszakívánkozott , napról napra erősebb lett; s Káldory, bármily okai lehettek, melyekért külföldön tartózkodását még továbbra terjeszteni óhajtá, elhatározta magában, hogy kívánatát teljesítendi, csak még az emsi fürdőbe akart elébb menni, melynek használatát az orvosok Margit egészségének tökéletes helyreállítására szükségesnek tartották.

Itt találjuk most őket.

Csak néhány nap óta érkeztek meg.
Káldory, mihelyt lakást fogadott, s nejét kényelmesen elhelyezve látá, pár napra Frankfurtba ment, hol néhány ismerősével találkozni akart.
- Margit azalatt magára maradt.

Régóta nem érzé magát jobban.
A bájló vidék, a nyugalom, mely után vágyódott , maga az, hogy férje kedvéért vidámságot színlelnie nem kelle, s hogy magát szabadon átengedheté ábrándjainak, jólesett szívének.
S nem érzé -e magát közelebb hazájához, közelebb a pillanathoz, melyben anyját s Mariskát ismét kebléhez szoríthatja, s nekik mindent elmondhat?
Mit? - tudja -e ő maga, mi fekszik szívén? talán csak az bántja, hogy senkinek sem mondhatja, mennyire szereti Adorjánt, mennyire boldog általa; csak hogy szólhasson, hogy bizodalmasan kibeszélhesse magát azokkal, kiknek körében oly boldog napokat töltött.
Régóta nem volt kedvesebb gondolata, nem volt forróbb vágya, mint ez.
Úgy képzelte, mintha teljes boldogságára csak ez kívántatnék, mintha azon percben, midőn gyermekéveinek színhelyére visszatér, a ború, mely egy idő óta lelkére nehezedett, s melynek okát maga sem ismeré, azonnal szét fogna oszlani.
Hisz oly rövid idő múlt, mióta e körből távozott, miért ne találná fel benne mindazt, mit ott hagyott; miért ne érezné magát szerencsésnek, mint egykor, sőt még inkább, miután Adorján szerelme által annyi új boldogsággal gazdagabbá vált?
Hisz ő még oly fiatal; miként tudhatná, hogy ily boldogságot csak a réginek árán cserélhetünk be, s hogy , ha körünkből egy ideig távozva, visszatérünk, mindent feltalálhatunk ismét , csak önmagunkat nem.

Margit Emsben nem talált ismerősöket, s férje távollétében egészen magánosan tölté idejét.
Lakása, melyet Adorján az ő kérésére fogadott, a forrásoktól távolabb vala; de e kellemetlenséget bőven pótolá az, hogy az egész házban a tulajdonosokon kívül senki sem lakott, és minden ablakából a legszebb kilátás nyílt - mindenekfölött pedig a kis kert, mely e házhoz tartozott .
Itt tölté idejének nagyobb részét.
A nagy hárs alatt, mely a kertnek egy negyedét árnyékban tartá - oly kicsi vala az egész -, ütötte fel tanyáját, s oly jól, otthonosan érezé magát, mint még sehol, mióta a hazából távozott.
- Csak estefelé hagyá el kis birodalmát, hogy orvosa rendelésének eleget tegyen, ki naponkint mérsékelt sétát követelt; de akkor is nem a Kursaal felé vagy a parkba, hanem komornája kíséretében a ház mögött elterjedő mezőn a hegyek felé vevé útját, hol, főleg este, kevés sétálóval találkozott, s az örökös zene és felpiperézett társaság helyett egyszerű madáréneket és zöld erdőmagányt talált.

Aznap, melyen történetünk újra kezdődik, valamivel távolabb ment, mint máskor, s fáradtnak érezve magát, egy padra ült.
A nap a láthatárhoz közelgett, az egész táj az alkony szelíd világításában még szebbnek látszott, mint máskor, s Margit elragadtatva a képnek szépsége által, alig vevé észre az idegeneket, kik mellette elmenve, közelében egy más padot foglaltak el, s egész figyelmöket reá fordíták.

Az egyik nő, Margitnál idősebb, de azon korban, hol minden asszony még fiatalnak érzi magát; a másik egy ennél látszólag sokkal fiatalabb férfiú .
Vonásaikban bizonyos hasonlatosság vala észrevehető, habár a nőnek arca sokkal érdekesebbnek látszott.

- Ez ő - szólt az ifjú hosszabb hallgatás után, mely alatt szemei Margiton függtek.

- Ő - mondá a nő halkan.
- Nagyon megváltozott, alig ismertem volna reá.

- Igaz, nagyon megváltozott.
De még szebb, mint elébb volt.

- Azt találod? - mondá a másik különös hangon, melyben félig gúny, félig bosszúság vala kifejezve.
- Mások talán másképp vélekednének.

- Halványabb lett, s arca elvesztette a vidámságot, mely akkor, midőn először láttam őt, oly kedvessé tevé.
De ez ábrándos, félig szenvedő kifejezés jobban illik szabályos vonásaihoz; mintha az egész arc csak általa nyerné harmóniáját.
Rég nem láttam költőibb alakot.

- Ízlés dolga; Káldory és talán maga a grófné másképp vélekednek, s azt találják, mint én, hogy e halványság csak rosszabb egészségre mutat.

- Tudom, ellenszenved van a szegény asszony iránt, ki végre is ellened semmit sem vétett.

- Ellenszenvem!
Szeretném tudni, miért lenne, mi közöm hozzá?
Talán Káldory miatt?
De nem mondtam -e százszor, hogy egészen közönyös vagyok iránta.
Nincs senki, kit nálánál inkább megvetnék.
- Az ingerült hang ellentmondott a szavaknak.
- De hogy lássad, mennyire csalódol - tevé hozzá rövid hallgatás után, mely alatt felindulását legyőzé -, azonnal bemutatlak.

- Hisz nem ismered.

- Megismerkedünk vele, bemutatjuk magunkat.

- De itt...

- S miért nem?
Fürdőhelyen nincs szükség annyi ceremóniára, főképp honfitársak között - s ezzel a nő felkelt, s társától követve Margithoz ment.

- Kegyed megengedi - mondá megszólítva Margitot -, hogy magamat mint ismeretlen bemutassam.
Én báró Dárdayné vagyok, ez öcsém, Vámosy Vilmos.
Ha a gróf, kit régóta ismerek, s ki öcsémnek barátja, nem lenne távol, őt kértük volna meg; de miután egyenesen a hazából jövünk, s gróf Ormosynéról a legújabb híreket hozzuk, a grófné talán megbocsátja tolakodásunkat.

- Ez nagy szívesség kegyedtől - mondá Margit kedvesen meglepetve, midőn oly váratlanul anyai nyelvén megszólíttatott -, mikor látta anyámat?

- Én rég nem láttam őt - válaszolt Dárdayné, ki Margit mellett helyet foglalt.
- A grófné, mint tudja, ritkán látható.
De bizonyosan mondhatom , hogy egészséges és a jelen pillanatban kétségkívül boldog is, miután, mint hallom, kegyed hazakészül.
Egyébiránt öcsém részletesebb híreket adhat.
Gróf Káldory engedelméből sokszor vadászik a káldorfalvi erdőben, s mint én hiszem, a vérthalmi határon is, hová az engedelem nem terjed, kelletinél többször fordul meg.

Vámosy, ki Ormosynét azon időközben, melyet Margit külföldön töltött , többször meglátogatta, s a szomszédságban lakva, mindenről, mi Vérthalmon történt, értesítve volt, röviden elmondá azt, mi Margitot érdekelheté.
Jól ismeré az öreg plébánost, s még Mariskát is, kinek ipja azalatt meghalt, s kinek férjével a farkasvadászaton, mely a múlt télen tartatott, többször találkozott.
Elmondá a változásokat, melyek a vérthalmi kertben azalatt történtek.
Valamint Margit növekedő érdekkel mindig új kérdéseket talált , úgy Vámosy nem fogyott ki feleleteiből, s annyi részletekben s oly részvéttel közlé híreit, hogy Margit szinte megfeledkezett, hogy azt, kivel szól, most először látja.

Dárdayné hallgatva ült a szólók mellett.
Ha Vámosyt a beszélgetés kevésbé foglalá el, kétségkívül észrevette volna belső felgerjedését.

- Engedelmet kellene kérnem - szólt végre hozzáfordulva Margit -, hogy kérdéseimmel untatom, de oly régen nem találkoztam senkivel, ki kedveseimről valamit tudna, s oly boldognak érzem magamat, midőn valakiről szólhatok, ki őket ismeri.

- Boldognak érzem magamat, hogy a grófnénak e hírek által néhány kellemes pillanatot szerezhettem, s éppoly boldognak érezi magát kétségkívül testvérem is, ki a vérthalmi dolgokban, mint kegyed látja, nem járatlanabb , mint mondám.
Reménylem, e találkozás nem lesz az utolsó - tevé hozzá a legnagyobb nyájassággal.
- Én részemről előre figyelmeztetem a grófnét, hogy ismeretségem több idejébe fog kerülni, mint talán szeretné.

- Én e találkozást valóságos szerencsémnek tartom, s előre örülök férjem kellemes meglepetésén.

- A szerencse mindenesetre részünkről nagyobb.
És testvérem, ki, mint látszik, a nemeslelkűséget, mellyel fürj- és fogolyvadászatát kedvemért odahagyá, máris megbánta: ha Káldoryval találkozik, legalább nem fog szemrehányásokat tenni, hogy őt Emsbe hoztam.
E hely szörnyű unalmas.

- Nem hiszem, hogy nékem az lehetne.
Alig ismerek kedvesebb vidéket.
A zöld hegyek, a csöndes folyó, a jólétnek s míveltségnek színe, mely mindenünnen látszik, reám a legkellemesebb hatást teszik.

- Ez mind azért van, mert csak néhány napot töltött itt.
Magam is úgy voltam vele; később át fogja látni, hogy vidékek is igen szépek lehetnek s igen kedvesek, de mindamellett igen unalmasok.
A hegyek s a mező zöldje ellen nincs kifogásom; de mit ér, ha azon körben, hol a remény színét minden fokozataiban látjuk, a szerény igény, hogy magunkat a jelenben is jól érezzük, nem teljesül; és ha a szelíd Lahn csöndes folyását nézve, azt tapasztaljuk, hogy óráink is, mintha a folyó példáját követnék, lassabban folynak.
Mindezt a grófné még nem hiszi, de csak legyen itt egy hétig, mint én, fogadom, osztozni fog nézeteinkben.
Egyáltalában mindenből meglátszik , hogy még újonc.
Mit mondana orvosunk, ha ily későn itt találná.
A nap rég lealkonyodott.
Hívesedni kezd.
Valóságos botrány, hogy még künn vagyunk.

S ezzel Dárdayné felkelt, s Margitot követve, őt hazáig kíséré.

- Találkozásunkról gondoskodva van - mondá amaz, midőn a kertajtónál új ismerősétől búcsút vett -, holnap a kútnál meglátjuk egymást, s ha az idő szép, talán nagyobb sétát tehetünk együtt.
Jó éjszakát.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE