A sötét fal a pályaudvar végén és a katonák hangja 1 x belenyúlt az éjtszakába .
Húzódott és hangzott a gondolatomon át és ott volt reggel, mikor felébredtem.
Este még beszéltünk volt róla Anyámmal.
Ő is hallott arról az emberről, akit Kun Bélának neveznek.
Az igazi neve Berele Khon.
Az apja Galíciából származott és batyuval jött át a határon Ő már újságíró és szocialista párttitkár volt Kolozsvárott.
Aztán amunkásbiztosító pénztárhoz került.
Ott lopott.
A háború mentette meg a büntetéstől.
Behívták katonának.
Az orosz frontra vitték , rövidesen megadta magát az oroszoknak.
Internacionális faji összeköttetései révén került el Moszkvába.
Trockij-val lépett érintkezésbe és ettől kezdve hadifoglyaink között agitált.
Vezetőjük lett a magyarországi zsidó kommunistáknak odakinn és szerkesztője a "Szocialista Forradalom" című magyar lapnak, sőt állítólag valamelyik kisebb orosz városban egy bolsevista direktóriumnak az élére is került és kegyetlenkedett.
Azt hallottam —, mondotta Anyám —, hogy sok orosz pénzzel jött haza .
Károlyi kormánya pedig nem állja útját sehol.
Hiszen Károlyi állítólag összeköttetést tart fenn Diener-Dénes és Landler révén Trockij-val.
Eszembe jutott az, amit egyszer egy újságíró beszélt el Károlyi Mihályról.
1917 őszén történt, mikor Károlyi Svájcban járt Diener-Dénes és Jászi kíséreté- ban .
Schwimmer Róza már Bernben várta elvbarátait.
Ezek vitték el Károlyit Henri Guilbeaux szerkesztőhöz, aki, mint szélsőséges szindikalista és defaitista , lapjában ugyanazon az erkölcsi bomlasztáson dolgozott, melyet véres uralomra vitt Lenin és Trockij Oroszországban.
Állítólag Guilbeaux volt aztán az, aki kapcsolatot teremtett Károlyi lelkében az eszmékkel, amelyeket most Kun Béla jött el képviselni minálunk.
Ez akkor volt, azóta elkövetkezett az orosz szovjetek munkás- és katonatanácsainak üdvözlő távirata, a radikális és szocialista miniszterek bomlasztó munkája.
Pogány katonatanácsának és bizalmi rendszerének megerősítése és a szabadjára eresztett kommunista agitáció ...
Bűnjelek ezek, melyek sötéten mutatnak a jövőbe.
Most egyszerre még egy új rendelet is beszélni kezd és aggasztóan odasorakozik mindahhoz, ami a régi társadalmi rend vermét ássa.
A nagy francia forradalom útját szinte végzetszerűen irányította az a nap , amelyen a párizsi nép és a csőcselék megrohanta a Palais des Invalides fegyverraktárait és kifosztotta azokat.
A kocka eldűlt.
A fegyver az ő kezükben volt.
Budapesten nem kell erőszak.
Maga a főkapitány utasította a rendőrséget és népőrséget, hogy igazolvánnyal nem bíró egyénektől kobozzák el a fegyvereket és lőszereket.
Igazolványt pedig manapság már csak a munkásságnak és a csőcseléknek ad a hatóság.
Ismét rést vágnak a polgárság önvédelmén és az otthonok bezárt ajtain.
A népőröknek ezentúl jogukban áll fegyverek után kutatni.
A polgárság megint tehetetlen.
Hallom, itt is, ott is riadtan szolgáltatja be mindenki vadászpuskáját, revolverét.
Megbabonázott alvajárók vagyunk.
A bűvölő nagy keleties szeme reánk mered és a változó korok szerint változó varázsszavait mormolja: Demokrácia, Szo- ciallzmuu...
Tegnap még: liberalizmus volt a varázsszó, holnap talán már : kommunizmus lesz.