ELTE regénykorpusz

Mit orvosság meg nem gyógyít, azt a vas gyógyítja meg, mit a vas nem gyógyít meg, azt meggyógyítja a tűz - ezen elvet hirdeté az orvosi tudomány egykor ; újabb időben a tudós kar egy lépéssel tovább haladt, s hol az orvosság nem segít és tűzzel s vassal boldogulni nem lehet, a vízbe ereszti bizodalmának horgonyát.

Ez is csak egy lépés volt, melyet e tudomány diadalmas útjában előbbre tett, s a víznek a levegőben máris veszedelmes versenytársa támad ; míg a hasonszenvi rendszer harmadik s negyedik potenciájának - egy csepp tízmilliomod részének - roppant hatása némelyeket csaknem azon gondolatra térít, hogy az orvosság annál jótékonyabb, minél inkább közeledik a semmihez.

A haladásnak e részben nincsenek határai, s ha a képzelet, mely napjainkban annyi betegséget teremt, kimeríthetlen: hála az égnek! az orvosi tudomány szintén az, és minden képzelt bajnak bizonyosan ezentúl is fel fogja találni képzelt orvosságát.

Jelenleg a víz áll első helyen.

Az orvosi tudomány neptunikus korszakában áll, s ha különböző nemeire gondolunk a víznek, mely hidegen, forrón és langyosan, tisztán, zavart s iszapos állapotban használtatik; mely oly üdvösen hat, ha ízetlen, még üdvösebben , ha sós, s csaknem csodatevő, ha keserű; mely bevéve felolvasztja, kívülről lemossa, vagy az északi tenger hatalmas hullámzatával elsodorja a betegségi anyagot; ha valamely fürdőhely igazmondó leírásában a betegségek sorozatát olvassuk, melyektől csak ez egy víznek használata által bizonyosan megszabadulhatunk; ha végre egyes asszonyságok példáját tekintjük, kiken sem a házi orvos, sem a házi barát segíteni nem tudott, s kik, miután évekig betegeskedve, a fürdőbe küldettek, nemcsak maguknak, hanem egész háznépöknek is nagy könnyebbülést szereztek: - akkor alig foghatjuk meg, hogy a világon még mindig ennyi beteget találunk; s e ténynek magyarázata talán csak abban kereshető, hogy még napjainkban is találkoznak egyesek, kik ennyi tapasztalás után sem határozhatják el magukat arra, hogy évenkint valamely fürdőbe menjenek.

Hála az égnek, a megátalkodottak száma naponkint fogyni kezd, s talán eljő a pillanat, midőn valamint jelenleg azok, kik a himlőoltást visszautasítják , úgy a nem-fürdők is civilizált országokban a kivételek közé fognak tartozni , s a napjainkban mindenre ügyelő bölcs hatóságok a házi csend fenntartása végett évenkint - felváltva a nőt vagy a férjet - hatóságilag fürdőbe küldendik.

Ki korunkat ismerni kívánja - s e dolog éppen úgy megérdemli a fáradságot , mint Horatius és Juvenal korában megérdemlé -, az ne hanyagolja el fürdőhelyeink tanulmányozását.

A nyári élet, midőn a természet bájai helyett a város mulatságait keressük, kiegészítése a télnek, melynek zordon napjaiban termeinket virágokkal rakjuk tele, s melyekben a gyönge nők többet járnak ki, mint az év bármely szakában.

Sehol a fényes jövőt, melyről kozmopolitáink álmodoznak, sehol azon európai műveltséget, melynek jelleme csupán minden egyedi jellemek hiányában, melynek dicsősége felületességében fekszik, annyira megközelítve nem találjuk, mint itt, s ki a Rajna-fürdőket bejárta, azon egyenlőséget, mely felé korunkban törekszünk, nem tarthatja többé elérhetlennek.

Itt a születés, cím, név nem határoz többé szociális állásunk fölött: a különbség csak a pénzben fekszik; de hisz azon aranykorban, melynek küszöbén állunk, ez nem is lehet másképp; s lehet -e többet kívánnunk magától az igazságtól, mint hogy bekötött szemmel mérje az embereket, s kik egyenlő mennyiség arannyal lépnek mérő-tálaiba, azokat , tekintet nélkül személyeikre, egyenlőknek tekintse.

Mielőtt a credit mobilier feltaláltatott - e nagyszerű jótétemény, mely azokat, kik korunkat hideg számítással vádolák, meggyőzheté arról, hogy a század fiai puszta eszmékért is lelkesednek; e testvéri kötelék, mely az elébb távolállt osztályokat azon boldogító öntudatban egyesíté, hogy a részvény háromszáznyolcvanra emelkedett - mielőtt, mondom, a credit mobilier feltaláltatott, ezen előítélet nélküli közeledést csak egyes fürdőkben találtuk; s nem bámulható, ha sokan, kiket egyébként betegségök nem kényszerített reá, e helyeket csak a társaság kellemeiért is felkeresték.

Ki ne kedvelne oly helyet, hol még az orvosok is megegyeznek véleményeikben, s ha tőlök tanácsot kérünk, legfeljebb annyiban térnek el egymástól, hogy az egyik négy, a másik hat pohár vízivást javasol?

A komoly események, melyek negyvennyolcban egész Európát felzavarák, nagy hatást gyakoroltak fürdőhelyeire is.

Mintha az általános baj minden egyesnek betegségén segített volna, a vendégek száma mindenütt egy tizedrészre olvadott le.

De a szaporodás, mely, mihelyt a csend helyre állt, a fürdővendégek számában észre volt vehető, bőven pótolá a kárt, melyet a forradalom okozott.

S emberemlékezet óta soha több beteg nem járta be fürdőinket, mint 1850-ben.

Sok helyen hiányoztak a lakások, s ezek közé tartozott Ems is.

Ne várja senki, hogy a társaságot, mely a Lahn kies partjain ez évben sétált , leírjam.

Olvasóink, kiket az írók roppant s borzasztó események rajzolásával elkényeztettek, nem bírnak elég türelemmel, hogy annyi kis alak részletes leírását figyelemmel kövessék; legyen tehát elég azt mondanom, hogy a társaság vegyes és válogatott vala, s hogy benne azon alakok közül, melyek érdekes fürdőtársasághoz tartoznak, egy sem hiányzott.

Pár miniszter, kinek melle parlamentáris szónoklatok által meggyengült, vagy ki hosszú kabineti munka miatt az idő változásai iránt érzékenyebbé vált; néhány bankár, ki az államkötelezvényeknek lejjebbszállását még most is sínlé; néhány irodalmi híresség, kinek munkái saját idegeire inkább hatottak, mint a közönségre ; egy sor olyan, kinek egyedüli betegsége, hogy dolga nincs, s egyedüli dolga , hogy beteg legyen; hozzá a férfiak, kiknek baját még saját orvosuk sem méltányolja eléggé, s a nem értett asszonyok egész tömege; franciák s németek, lengyelek, oroszok s a sehol nem hiányzó angolok: szóval oly társaság, minőnél jobbat s kellemesebbet senki sem kívánhatna magának.

Fürdőhelyen könnyebben ismerkedünk, vagy talán mert azokat, kikkel érintkezésbe jövünk, egészen nem ismerjük, könnyebben társalkodunk.

S kevés nappal Káldory megérkezte után Margit s Irma a legvidámabb társasági körben találták magokat.

Séták, közös ebédek, távolabb kirándulások, estélyek s táncvigalmak - egy mulatság a másikat követé; s nem volt senki, ki ezeknek tervezésében és létrehozásában Káldorynál inkább fáradott, s ki mindezt nálánál látszólag inkább élvezte volna.

Mintha azon két évben, mely alatt a politika a társasági életet háttérbe szorította, egészen megváltozott volna.

Margit nem bámulhatott eléggé, midőn az élénkséget észrevevé, mellyel férje most oly örömökben vesz részt, melyek iránt magát elébb egészen blazírtnak mondá.

Kétségen kívül a részvét, melyet Káldory mindezen dolog iránt mutatott, nem vala egészen színlelt; hisz ki ne tartaná érdekesnek a kört, melyben az első helyet ő foglalja el?

De bizonyos az is, hogy magaviselete nem volt egészen számítás nélküli, s hogy, ha Dárdaynéval nem találkozik, félig sem fáradott volna annyira a társaság mulatásában, mint ezt most tevé.

A viszony Margit s Irma között naponkint barátságosabbá vált, s Káldory sokkal kevésbé bízott Irma hallgatásában, hogysem ezen mindig növekedő bensőséget nyugtalanság nélkül nézhetné.

- Nők barátsága - s ez talán egyik fő oka, hogy e barátságok többnyire oly rövidek - mindig konfidenciákkal végződik; s Káldory, hogy ezt elkerülje, az asszonyokat mulatságok által elfoglalni s egymástól távol tartani akará.

Irma nem szegült ellene terveinek, s habár senki iránt különös érdeket nem mutatott, annyi figyelmet mutatott mindenki iránt, s látszólag oly jól találta magát a társaságban, hogy Káldory e részben nem érzett aggodalmat.

Annál kevésbé felelt meg az egész életmód Margit kívánalmainak.

A társaság örömeihez szoknunk kell, s ki, mint ő, egész fiatalságát olyanokkal tölté, kiknél való szeretetet talált, a körökben, hol csak mulatságot keresünk, ritkán érzi jól magát.

Káldory, mint napjainkban sokan , kik egész éltöket azzal töltik, hogy teremből terembe járnak, annyit beszélt a társaság ellen, hogy Margit előre elvesztve bizodalmát, mindazon nyájasság s előzékenység által, melyet talált, csak untatva érezé magát.

De nem ez volt egyedüli vagy fő oka elégedetlenségének.

Bármi üresnek és haszontalannak látszott jelen életmódja - hisz csak hetekig tartott -, ezt eltűrte volna, ha más aggodalmak nem támadnak lelkében.

Véghetlenül szerette férjét.

Meggyőződése szerint Adorjánnál nemesebb, kitűnőbb férfi nem volt a világon; s ha néha elszomorodott a gondolaton, hogy férjének napjai tétlenségben folynak le, nem hagyott fel reményeivel.

Hisz minden csak tőle függ - gondolá magában -, sokat tapasztalt, sokszor csalódott, sokat szenvedett életében; de végre eljő az idő, midőn lelkének sebei meggyógyulnak, s méltó feladatot látva maga előtt, azzá lesz, mivé őt az ég rendelé: korának egyik legnagyobb embere; - s ha nem, legalább a gondolat maradt vigasztalására, hogy ily kitűnő férfinak egész szerelmét ő bírja , hogy ő egész életét neki szenteli.

- Margit, ki, mióta a forradalom kitört , csaknem mindig utazva, idejének legnagyobb részét férjével tölté, nem éppen mulatságos napokat élt át.

Káldory sokszor kedvetlen vala, órákig ült gondolataiba merülve, ha szólt, szavai keserűek voltak.

Megvetéssel beszélt a mozgalmakról, melyekben szerinte semmi nagyszerű nem volt, azon esztelenségen kívül, mellyel az emberek egy nem létesíthető jobb állapot reményében a kevés jót, mit eddig bírtak, feláldozák; s vajon a jövő nem igazolta -e jóslatait; nem természetes -e, hogy ő, ki mindent, mi később történt, előre látott, elkeseredve szólt azokról, kiket ennyi szerencsétlenség okainak tekintett?

- De miért egyszerre e változás?

Miként magyarázza meg magának Margit, hogy férje, ki elébb oly szomorúnak látszott , egyszerre jókedvűvé vált; hogy ő, ki a társaságról annyi megvetéssel szólt , azt most felkeresi, s mióta szórakozások között él, vidámabb, mint őt eddig látta?

Vajon az, mit szomorúságnak tartott, csak unalom lett volna -e?

Newton a fáról eső alma által jutott a gravitáció törvényeihez; Galileit egy templomcsillárnak ingása vezette találmányaira; mi is így jutunk sokszor véletlen ötlet által azon igazságra, mely egész életünkre elhatározó.

- Ez történt Margittal is.

Elébb indulatosan elutasítá e gondolatot magától.

De a gondolat százszor elutasítva, újra visszajött, s mindig inkább elkeseríté lelkét.

Eleget mondá magának, hogy Adorján a társaságot csak az ő kedvéért keresi fel; hogy jókedve csak erőltetett; minél többet gondolkozott e tárgyról, minél több figyelemmel követé férje magaviseletét: annál inkább látá, hogy csalódott, hogy férje nem kényszeríti, nem tetteti magát, s ha most vidámabb, ennek való oka csak az, mert jelenleg mulat s elébb unatkozott.

Lehet -e kétkednie?

Ő, ki a társaságban oly vidám s elmés, nem szótalan s szórakozott -e most is, valahányszor nejével maga van?

Azon név nélküli fájdalmak között, melyekről a legbeszédesebb asszony is ritkán szól, nincs talán egy sem, melyet nehezebben viselhet el, mint azon meggyőződés, hogy a férfiú, kit szeretetének tiszta sugaraiban félistennek gondolt, végre is csak közönséges ember.

Ritka kerüli ki e fájdalmat, mert hisz a legdicsőbb férfi is a mindennapi életben a mindennapi emberek sorába száll le; de e fájdalom azért nem kevésbé keserű, s ha azon házasságok között, melyek tiszta szeretetből köttettek, aránylag kevés boldogot találunk, annak egyik fő oka éppen ebben fekszik.

Hogy oly ember, ki mindazon kellemekkel s képességekkel bír, melyek által a társaságban kitűnő állást foglalunk el, magát a társaságban jól érzi, s komolyabb foglalatossága nem lévén, azon szórakozásoknak, melyek között él , némi fontosságot tulajdonít, ebben kétségen kívül nincs semmi feltűnő ; Margit ezt mindenkiben természetesnek találta volna, csak Adorjánban nem .

Oly költői képet alkotott magának jelleméről, hogy most, midőn őt a többiek sorában táncolni látá, férje mintegy megalázva tűnt fel szemei előtt.

Mennyiszer óhajtá életében, hogy a nehéz felhők, melyek férjének lelkületét elsötétíték, végre szétoszoljanak.

Nem ismeré fájdalmainak okát, nem kérdezé, miért szomorú, s még inkább szereté őt e titkos bánatáért is; de a gondolat, hogy kedvesét egykor ismét derülten láthatja, szívének legforróbb óhajtása vala mindig; s mégis most, midőn e kívánat teljesült, szívét egy elébb nem ismert fájdalom tölté el.

Hisz Adorján nem neki köszöni e megelégedést.

Mintegy megalázva érezé magát önmaga előtt, midőn látá, mily kevés kellett e búnak eloszlatására, mely meleg szavainak, mely hő szeretetének ellent állt.

- Ki hitte volna, hogy férjemnek csak mulatságra van szüksége; hogy e bánat, melyet tiszteltem, melyet oly mélynek gondolék , csak unalomból eredt! - így gondolkozott magában, s szíve elkeseredett e gondolatokban.

- Mert vajon unatkozhatunk -e azzal, kit valóban szeretünk, s találhatunk -e élvezetet oly társaságban, melyhez semmi különös érdek nem köt?

Minél többet gondolkozott, annál inkább kétkedett Adorján szerelmén , annál inkább félni kezde, hogy szívét más bírja.

De ki?

Meggyőződése szerint Irmánál nem vala senki szeretetreméltóbb; de a fesztelen jó kedv, mellyel Káldory magát társaságában viselé, s még inkább a barátság, melyet Irma az ő irányában mutatott, megnyugtaták őt.

Végiggondolt az asszonyok során, kikből társaságuk állt, s nem talált senkit, kit méltó versenytársának tarthatott; mégis meg vala győződve, hogy egy van közöttök , ki férje szívét tőle elidegeníté.

Rosszul ismered az emberi szívet, ha azt, kit semmi észrevehető , elpanaszolható baj nem ért, szerencsésnek hirdeted.

Bármint bántsanak valakit tárgyak és emberek: azon kínok, miket néha puszta képzelgés okoz , nagyobbak.

Mint az, ki házán egyes szakadásokat észrevéve, szilárdságán kétkedni kezd, e pillanattól fogva nem élvezi többé kényelmeit, s ékesen festett falain csak a könnyű, alig észrevehető repedéseket látja , felrezzenve álmából s dobogó szívvel figyelve, nem hall -e gyönge neszt , melyet a falban lefolyó homok okoz, remegve mindig, hogy az egész épület , mely mindenét magába zárja, végre mégis ledől, csaknem azt óhajtva néha , hogy a szerencsétlenség, melytől annyira retteg, már megtörtént volna: ilyen annak sorsa, akin valamely gondolat egyszer erőt vett.

- Ne mondjátok vigasztalására, hogy önmaga okozta baját, hogy a veszély, melytől fél, csak képzelt; valószínűleg elmondotta ő azt önmagának; de mit használ, ha e gondolattól szabadulni nem tud, ha a könnyű pára, melyet csak képzete alkotott, egész láthatárát ködként elborítva, őt az öröm tiszta sugaraitól megfosztja?

Hozzá hasonlítva az, kinek egén vészek tornyosulnak, boldogabb .

A nehéz felhőkön át egyes pillanatokra a nap ragyogó sugárai törnek keresztül - s a vész után legalább tiszta alkonyra várhat.

Ilyen vala Margitnak élete.

Erőt akart venni magán, küzdött sejtelmei ellen - hasztalan; egy magában közönséges eset, egy szó, egy tekintet, egy semmi újra felébreszték kételyeit, s a szerelemféltés, melynek csíráit már mint gyermek magában hordá, feltámadt gyötrő hatalmával.

- Nem kétkedett, nem akart kétkedni többé; visszautasítva mindent, mi azon meggyőződéssel, mely által annyit szenvedett, ellentétben állt, csak bizonyosságot keresett ; mintha számára csak azon egy boldogság volna a világon, hogy egész nagyságában ismerje szerencsétlenségét.

Margit sokkal szenvedélyesebb vala, hogysem a belső küzdelmek, melyeken keresztülment, Irma előtt titokban maradhattak volna.

Nem szóltak azokról , de Irma figyelemmel követé fiatalabb barátnéjának magaviseletét; s a nyugtalanság, mellyel ennek szemei férje minden mozdulatán függtek, ha ő oly távolságban, melyben szavait nem hallhatá, valamely asszonnyal szólt ; kedvének rögtöni változása; az erőltetés, ha vidornak akart látszani; a szomorúság, valahányszor őt magánosan találta: hamar sejteték vele e változásnak okait.

- Miért gyötrőd önmagadat? - szólt egyszer, midőn kertjében Margittal maga vala.

- Nem értelek - mondá emez zavartan.

- S azt hiszed, nem vevém észre, hogy férjedet félted?

Pedig nincs okod reá , legalább bizonyosan nincs több okod, mint másoknak, kiknek férje a hatvanat nem haladta meg.

- Te is észrevevéd már?

- Mit?

- Semmit - mondá Margit zavartan.

- Mennyire elpirultál!

De nyugtasd meg magadat, nem vettem semmit sem észre .

Jót mernék állni, Káldory nem szeret senkit e világon.

Azaz - tevé hozzá - senkit kívüled, kinek azt kétségkívül elégszer elmondá.

- Adorján megváltozott.

Ha szeret még, e szeretet nem az, melyet ismertem.

- S ez nyugtalanít.

Nem férjed -e három év óta?

Be ifjú vagy még , Margitom!

- S miért szeressen azért kevésbé?

- Ezt bölcsebbtől kérdezd.

Vannak dolgok, melyeket, mint az álmot, jégesőt, a tenger dagályát, naponkint látunk, de melyeket a természettudósok e mai napig tökéletesen megmagyarázni nem képesek; ilyen a változás, mely férjünk szeretetében bizonyos idő után történik.

A dolog kivétel nélküli okát a természetben kell keresnünk, mely a mágnest úgy alkotá, hogy a vasat annál nagyobb erővel vonja magához, minél tovább áll vele összeköttetésben; a férfiszívnek, úgy látszik, ellenkező tulajdonokat adott.

- Nem ismered Adorjánt!

- Talán ismerem, ha nem is úgy, mint te, ki benne mindazon tulajdonokat feltalálni vélted, melyeket leánykorunkban a férfiakban keresünk, de melyek e világon csak női képzeletben léteznek.

Hidd el Margitom, valamint a közmondás szerint: "senki sem nagy ember komornyika előtt ", úgy soha asszony férjében az ideált, melyről álmodott, nem találja fel.

Lehetnek kitűnőbbek , s férjed azok közé tartozik; de végre mindegyik férfi marad, s szerelem dolgában hasonló a többiekhez.

- Ez lehetetlen.

- Sok dolog van a világon, mely körül mi, asszonyok, éppen azt tapasztaljuk később, mit leánykorunkban lehetetlennek tartunk.

A férfi szerelme más, mint az, melyről álmodunk.

Mi benne boldogságot, ők csak örömöket keresnek ; bámulhatjuk -e, ha az, mitől egész életünk függ, reájok nézve kevesebb fontossággal bír?

Nincs semmi okod panaszra Káldory ellen.

Udvarias irányodban, előzékeny, tisztel; fogadni mernék, mindazon asszonyok közül , kiket magad körül látsz, nincs kettő, ki sorsodat nem irigylené.

- De ha nem szeret?

- Szeret is, kedvesem, szeret, mennyire csak férfi nejét szeretheti; nem teljesíti -e minden kívánataidat, mi mást akarsz?

- Teljesíti kívánataimat, tisztel, udvarias irányomban; de vajon szerelem -e ez?

Én szerelmet kívánok.

Csak szerelmet, de olyat, minőt én érzek, olyat , minőt bírtam!

Okoskodásaid mást talán meggyőzhetnének.

Ki a haszontalanságokban, melyek között élünk, élvezetet talál, az sorsomat irigyelhetőnek tarthatja; de nekem szerelem kell, s ha azt látnám, hogy Adorján hívtelen...

- Ha azt látnád?

- Ó, én határtalanul szerencsétlen volnék!

A nők hallgattak.

Irma szívében ellenkező érzelmek váltották fel egymást.

- Az, mi után évek óta vágyódott, miért szenvedélyének sötét pillanataiban életét adta volna, egyszerre lehetségesnek látszott.

Megbosszulhatná magát .

Margit önmaga adta kezébe a tőrt, mellyel őt halálosan sújthatá; s mégis , midőn a fiatal nőt maga előtt látá, ki szemét kezével takarva, oly szerencsétlennek látszott: szívében könyörület támadt.

Nem ismeré -e önmaga azon kínokat, melyek Margit szívét e pillanatban eltölték? s még szerencsétlenebbé tegye őt?

Talán néhány szó kelle, hogy nyugalmát megrontsa.

Margit annyira fel vala gerjedve, hogy e pillanatban mindent, mi őt kételyeiben megerősítheti, elhitt volna; Irma tudta ezt, s egy percig a gondolat villant át lelkén, hogy ez alkalmat megragadja.

De szíve megesett .

Bármi oka lehetett reá, ő e kedves teremtményt nem gyűlölheté.

- Egészen ok nélkül gyötröd magadat - szólt végre érzékenyen -, nincs semmi , mi féltékenységedet igazolná; eleget látom Káldoryt, s közönyös udvariasságnál nem vettem észre egyebet magaviseletében.

- Csakugyan azt hiszed? - mondá Margit, még könnytelt szemeit Irmára függesztve.

- Meg vagyok róla győződve.

Férjed szeretetreméltó ember, kissé hiú is, mint szerencsénkre minden férfi, kik e tulajdonság nélkül nagy részben tűrhetlenül unalmasok lennének, s önösségöket még fesztelenebbül mutatnák , mint most.

Férjed tudja, hogy kellemes társalkodó, tetszeni akar, s talán nem bánná, ha azon meggyőződéssel mehetne el Emsből, hogy valamennyien vagy legalább egy jó rész közülünk halálig szerelmes bele; de mindebben nincs legkisebb része szívének, s ha azon dolgokat, mik féltékenységedet okozták , nyugodtan meggondolod, magad is át fogod látni, mi gyermekesek aggodalmaid.

- Nem oly egészen, mint gondolod - mondá Margit sóhajtva.

- Nem vevéd -e észre az érdeket, melyet La Rue márkiné iránt mutat?

- S Margit részletesen elmondá észrevételeit.

Az egész csak egyes szavakból állt, apróságokból , minőket mi észre sem veszünk, de miből egy asszony a gyötrelem egész világát alkotja magának.

- Irma majd komolyan, majd enyelegve megcáfolá okoskodásait, s végre, pillanatiglan legalább, egészen megnyugtatá barátnéját.

- Megígérem, nyugodtabb leszek - mondá Margit mosolyogva, midőn Irma végre felkelt, s tőle búcsút vett.

- Te nálamnál sokkal józanabb vagy, s jobb is ; ó, de ha tudnád, mennyire szeretem őt!

- Szegény asszony - mondá Irma magában, midőn a kert ajtaját maga után bezárva, saját lakása felé indult.

- Bár ne tudnám, mennyire szereted őt , jobb volna nekem s talán neked is.

Eötvös József

A nővérek

24

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Eötvös József

A nővérek

24