ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Eötvös József

A nővérek

Keletkezés ideje
1857
Fejezet
44
Bekezdés
2326
Mondat
6555
Szó
117197
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44

27

Csalódásaink egyik fő oka abban fekszik, hogy oly állapotokat s érzelmeket állandóknak képzelünk, melyek éppen azért, mert fölötte szépek, ritkák és múlékonyak is.
A legszebb mezőn is a virágok bizonyos távolban állnak egymástól; a legtisztább egen a csillagok egyenkint ragyognak, s úgy van ez az életben is.
Mint legmagasabb hegytetőkön, úgy az érzéseknek bizonyos magasságában csak pillanatokra állhatunk meg: mindennapi életünk alantabb körökben forog.
De mit később mindenki, s fájdalom, magán is tapasztal, azt fiatal korában nehezen bocsátja meg másoknak; s nem bámulhatjuk, ha Margit később újra elégedetlenné vált.

A szenvedélyes pillanat után, melyben magát férje által ismét szeretve gondolá, nem tért -e vissza minden elébbi helyzetébe?
Káldory a társaságban szintoly vidám s közlékeny, házában szintoly szótalan s szórakozott vala , mint azelőtt; sőt nejének úgy látszott, mintha neheztelne reá.
Félig enyelegve kérdezé többször, de Adorján oly röviden felelt, oly hamar félbeszakított minden beszélgetést, mely érzékenyebbé válhatott, hogy Margit sértve érezé magát, s hallgatott.
Úgyis csak untatom szerelmemmel - gondolá magában - s ha nem féltette is, mert férje mindent, mi arra alkalmat adhatott, figyelemmel elkerült: a meggyőződés, hogy Adorján őt nem szereti többé úgy, mint egykor szerette, mindig erősebb gyökeret vert szívében.

Mindez valószínűleg megtörtént volna Irma nélkül is.
Hol két szív egyszer elkezd válni egymástól, a szakadás, mint a jeges hasadékai, minden külső befolyás nélkül is idővel nagyobbá válik; de Irma közbenjötte sietteté e viszonyok kifejlődését.

Káldory, ki iránta mindig bizonyos rokonszenvvel viseltetett, s mióta őt kiengesztelve gondolá, sehol sem érzé magát jobban, mint társaságában, vele közlé házi bajait.
Margit neki panaszlá el szerencsétlenségét, s tőle kért tanácsokat, s miután a bensőséget két személy között semmi sem segíti elő inkább, mint ha együtt egy harmadik ellen panaszkodhatnak: Irma mind a két házastársnak csaknem nélkülözhetlenné vált.

Bármily viszonyban is ritkák az esetek, melyekben két ember azáltal, hogy egy harmadik lép közéjök, közelebb lép egymáshoz.
A közbenjáró a legjobb szándék mellett többnyire csak akadály, mert közeledésöknek útjában áll; s Irma felhasználá helyzetét.
Tökéletesen ismerve Káldory s Margit jellemét, oly módon tudta ezt védelmezni férje panaszai ellen, s oly okokat hozott fel barátnéja vigasztalására, hogy Káldory mindinkább elkeseredett neje ellen , ez pedig mindig szerencsétlenebbnek érzé magát, s mindketten naponkint inkább Irma barátságáról s arról győződtek meg, hogy nem egymásnak valók.

Margit eleget küzdött ezen meggyőződése ellen.
- Neheztel reám, mert szerelemféltésemmel sértettem - így vigasztalá magát -, s ha majd látja , hogy nem kétkedem többé, ha meggyőződik, mennyire imádom, meg fog bocsátani.
- S Margit elkövetett mindent, hogy Adorján szeretetét visszanyerje.
Megelőzte kívánatait, megragadott minden alkalmat, hogy neki határtalan szerelmét bebizonyítsa - hasztalan.
Adorján nyájas volt , udvarias, engedékeny; magaviselete ellen senki sem tehetett kifogást, s száz asszony megelégedve érezte volna magát.
Margit csak férje hidegségét látá, és szívét kétségbeesés tölté el.
Többnyire magába fojtá érzéseit; de voltak pillanatok, midőn szenvedélyes keservének nem parancsolhatva, a legközönyösebb beszélgetés között egyszerre sírni kezdett.
Káldory ilyenkor sok részvétet mutatva, Margit idegessége ellen panaszkodott, mely még mindig nem javul.
Azután az orvosért küldött, s ha ez a legnagyobb nyugalmat ajánlá, nejét magára és szomorú gondolataira hagyta.

Jól tudta Káldory, hogy egypár meleg szó Margit megnyugtatására a világ minden orvosánál többet tehetne, s nejének könnyeit látva, néha alig állhatott ellent; de erőt vett magán.
Hisz Irma barátnéjának védelmére sokszor mondá, hogy minden bajnak csak az az oka, mert házi viszonyukat nagyon is költőileg fogták fel, s Káldory föltette magában, hogy e hibát ezentúl kerülve, nejét az élet prózaiabb körébe fogja levonni.
Tették ezt Káldory előtt mások is, s a szerelem költészetének a házasság prózájába való áttétele azon műtétek közé tartozik, melyekben az asszonyok nagyobb része keresztülment, csakhogy Margit másoknál szenvedélyesebb vala, s azáltal , mit sokan később megszoknak, mondhatlanul szerencsétlennek érzé magát.

- Nem tűrhetem tovább - mondá egy ízben Irmához, midőn vele az erdőben sétálva, szokása szerint ismét azon tárgyra tért, mely egyedül feküdt szívén -, Adorján magaviselete megöl.

- Mi új okod lehet panaszra?
Figyelemmel követem minden lépését, de nem vettem észre semmit.
Ki ébreszté fel újra féltékenységedet?

- Bárcsak az volna - mondá Margit fájdalmasan -, ha azt látnám, hogy mást szeret, legalább gyűlölhetném vetélytársamat, s azt remélhetném, hogy később hozzám visszatér.
Úgy, mint én, más mégsem szeretheti, s ő át fogja látni ezt, s később talán még melegebben ragaszkodnék hozzám.
De e kimért, mindig egyenlő magaviseletet, e hidegséget nem tűrhetem el.
Megőrülök.

- Már hogy beszélhetsz így, midőn semmi okod sincs panaszra.

- Adorján nem szeret többé úgy, mint egykor szeretett.

- Azt elhiszem; de csakugyan azt gondoltad -e, hogy a fellengző érzés, mellyel az oltárhoz léptetek, örökké tarthat?

- S miért ne?
Kevésbé szeretem -e én őt, mint akkor?

- Mert Adorján férfi, mert férjed.
S nem hallottad -e, hogy a szerelem a jó házasságokban barátsággá válik, a rosszakban pedig gyűlöletté, a középszerűekben, mikhez a nagyobb rész tartozik, a szerelem helyébe megszokás lép, s azon mérsékelt hévfok áll be, mely mellett sem hideg, sem meleg ellen nem panaszkodunk, s ha nem is különösen boldogoknak, legalább igen kényelmes helyzetben érezzük magunkat; s én részemről, ki a komfortot mindenben kedvelem, ily viszonyt tartok legkívánatosabbnak.

- Miként enyeleghetsz ily dolgokról!

- Komolyan szólok.
Vannak dolgok, melyek, bármi szépek legyenek, nem tarthatnak örökké: s a szerelem ezek közül való.
Mint a hegyi patak, mely ezer akadály között útját a völgyben keresi, majd egyes köveken szökdécsel át, majd sziklafalon zuhan le, s az egész vidéket nyugtalan habjainak zajával tölti el, ha végre leért, szép csendesen halad tovább: olyan a szerelem; csak míg akadályokkal küzd, addig látszik ellenállhatatlannak .
Ennek úgy kell lenni; s nem hiszem, hogy boldogabb lennél, ha Adorján szenvedélye ismét előbbi hévfokára emelkednék.

- Éltemet adnám, ha ezt elérhetném.

- Nem tanácslom.

- Ó, csak tőlem függne!

- Tőled függ kedvesem, s nem is oly nehéz, mint gondolod.

- Nem tettem -e meg mindent, hogy Adorján szívét ismét visszanyerjem ?
Hasztalan.

- Mert mindent tettél, csak azt nem, mit tenned kellett volna.
Te férjednek egész szerelmedet mutatod, minden szeszélyeihez alkalmazkodol.
Csak neki élsz, csak azon fáradsz, hogy őt szerelmedről meggyőzzed.
Hidd el, kár annyit fáradni, rég meggyőzted őt, hogy nélküle nem élhetsz; de ha azt akarod, hogy férjed akként szeressen, mint egykor, éppen a legrosszabb módhoz nyúltál.
Ingasd meg e hitében, tedd őt szerelemféltővé.

- Hová gondolsz! - szakítá félbe Margit, csaknem megijedve.

- Ne vedd tanácsnak.
Én, részemről, ha férjem lenne, a nyugodt érzést, vagy ha nem volna is érzés, a tisztelő előzékenységet, melyet Káldory irányodban mutat, a legnagyobb szenvedélynél jobban szeretném.
Nem vágyódom vészek után, s még a szürkületet is jobbnak tartom a kábító fénynél, melyet villámok adnak; de ha férjedtől szenvedélyes szeretetet kívánsz, mondom , tedd szerelemféltővé, s jótállok a sikerről.

- Miként tehetném ezt? - mondá Margit rövid gondolkodás után - színlelhetnék -e közönyösséget Adorján, érdeket más iránt?
S ha erre képes lennék is, elámíthatnám -e őt, ki szerelmemet ismeri?

- Csak a kísérlettől függ!
Magunk között mondva, kedvesem, én azt hiszem , hogy a természet minden asszonyt egy kis színészi tehetséggel áldott meg , mely, mihelyt alkalmunk van, saját csodálkozásunkra feltűnik; s mi férjedet illeti, őreá nézve nyugodt lehetsz.
Nincs férfi, ki a női szívet annyira ismerné, hogy róla bizonyos gyöngeségeket ne tenne fel.

- Nem ismered Adorjánt.

- Talán jobban, mint gondolod - mondá Irma.
- Legalább azt hiszem - tevé hozzá, midőn a meglepetést észrevevé, mellyel Margit az utolsó szavaknál reá nézett -, nincs férfi annyira hiú s elbizakodott, kit szerelemféltővé tenni nem lehetne.

- S ha Adorján csakugyan kétkednék szerelmemen, nem fogna -e inkább gyűlölni , megvetni?

- Éppen az ellenkezőt fogja tenni.
Vagy nem kétkedél -e te is férjeden, s vajon szerelemféltésed ártott -e szerelmednek, gyűlölted, megvetetted -e őt , mihelyt hívtelennek gondoltad?
Ki magyarázza meg a szívet?
Az, mit biztosnak tartunk, elveszti becsét.
A gazdag nem gondol vagyonára, melyért ezektől irigyeltetik, s melyet talán hosszú fáradsággal szerzett magának; de nézd őt a játszó asztalnál, s az összeg, mely birtokához képest parányi, s melyet megnyerve, gazdagabbnak nem érzené magát, azonnal becsessé válik, mihelyt elvesztheti.
Mint a hold, midőn a láthatárhoz közelít, úgy minden tárgy akkor, mikor eltűnik, látszik legnagyobbnak.

- Nem mindenkinek!

- S férjed nemde a kivételek közé tartozik?
Az is egyike azon dolgoknak , melyek az emberek egyenlőségét bizonyítják, hogy mindenki saját helyzetét kivételesnek, s azokat, kiket szeret vagy gyűlöl, rendkívüli lényeknek tartja.
De kísértsd meg tanácsomat, s meglátjuk, kinek lesz igaza.

A nők hazamenet még hosszabb ideig szóltak e tárgyról.
Irma több esetet mondott el, midőn a férfiak közönyössége azáltal, hogy szerelemféltőkké tétettek, a legszenvedélyesebb szerelemmé változott; s Margit minden egyes esetnél megmutatá, hogy saját helyzete s azok között, kiknek példáját Irma felhozá, nincs semmi hasonlatosság; s azzal vált el barátnéjától, hogy tanácsát nem tudja s nem akarja követni.
De midőn aznap este a parkban ismét találkoztak: Irmának úgy látszott, mintha Margit többet szólna Vilmossal, s irányában sohasem lett volna nyájasabb, mint éppen e napon.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE