Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség beleaiudt a sötétségbe.
Amíg a nem- zetrontók kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig!
A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verej- tékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között.
Károlyi kormánya mindenkit támogat velünk szemben.
Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan kíilönvonatokat állítottak össze.
Gyulafehérváron az izgatok oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely — úgy hírlik — önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását.
A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére, kíilönvonatokat ajánl fel...
Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.
A pályaudvaron nagy mozgalom volt ma.
A vöröskeresztes üdítő régi barakjában új üdítőállomást léte-sítettek hazatérő katonák számára.
Mi, akik hosszú éveken át teljesítettünk odakinn vöröskeresztes szolgálatot, hiába ajánlottuk fel munkánkat.
A garmadába hordott, rég nem látott fehér kenyereket és kolbászokat zsidó asszonyok osztogatták a katonák között.
Se kalap, se kendő nem volt a fejükön, borzasak és ápolatlanok voltak.
A szociáldemokrata párt küldte ki őket és a katonák ellátása egészen másodrendű szerepet játszott náluk.
Agitátorok voltak ezek az asszonyok.
Röpcédulákat osztogattak és lázítóan beszéltek a hazatérőkhöz.
Vöröskeresztes jelvényünk és igazolványunk dacára, az egyik asszony odajött és felszólított, hogy hagyjuk el a helyiséget, miután ezt a munkát reájuk bízták.
Vera testvéremmel és Tasner Máriával, két hű munkatársammal, átmentünk rendes üdítőhelyiségünkbe.
— Kidobtak, — mondottam.
— Azután tudtuk meg, hogy a minisztertanács, miután elcsapta azokat, akik a háború alatt helytálltak a Vöröskereszt szolgálatában, gróf Károlyi Mihálynét nevezte ki a Vöröskereszt élére — kormánybiztosnak.
Ezt az állást őszhajú nagyurak mindenkor díjtalanul töltötték be, Károlyi Mihályné most nyolcvanezer korona fizetést szavaztatott meg magának, amit haladéktalanul előre, az egész esztendőre fel is vett.
Egy megbízottja már itt járt, — beszélte valamelyik vöröskeresztes alkalmazott — nagyon kiabált és azt mondotta, hogy Károlyi grófné ki fogja innen rúgni a régi vöröskeresztes hölgyeket.
Roppant előkelő mozdulat lesz.
Meg fogom várni, — feleltem.
Ebben a pillanatban a vöröskarszalagos őrmester fordult be az ajtón.
Feltűzött szuronnyal két katona követte nyomon.
Egyenesen felém tartottak: — A perronort gyanús nyomtatványokat találtunk, holmi rójaiista szemeteket . ..
Nincs tudomásom semmiféle nyomtatványról, — feleltem és bensőmben szertelen örömet éreztem, hogy valahára léteznek ilyen nyomtatványok is . . .
A nyomok ide vezetnek, — kiabálta az őrmester fenyegetően — azt mondják , innen osztogatják.
Tartson házkutatást — és fehér ápolónői kötényem zsebét kifordítottam feléje.
A belső öröm legyőzhetetlenül tört fel az arcomra.
Elnevettem magam.
November 29 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE