\ pénztár kis üvegezett ketrece előtt álltam és a márványlap hideg volt a könyököm alatt.
A banküzlet nagy helyiségében kevés ember lézengett.
A fal melletti lócán néhány cselédleány ült kis betéti könyvével a kezében.
Ügy látom, a gazdasági élet élénken lüktet, — mondottam a pénztárnoknak , mialatt a tolóablak nyílásában elém tette a kívánt pénzt.
így még sohase voltunk.
A háború ideje valóságos aranykor volt ehhez képest.
— Kissé előrehajolt és elhalkította szavát: — Rettentően kizsarolja ez a zsidó kormány az országot.
Azelőtt tizenkétezer korona volt egy miniszter fizetése.
A népkormány miniszterei kétszázezer korona fizetést utalnak ki maguknak és előre felszedi valamennyi egész esztendőre.
A különórákért, százhatvan korona az óradíjuk ...
És egyre több lesz a miniszter, a kormánybiztos.
Már negyven államtitkár szaladgál Budapesten .
Minden radikális újságíró legalább is államtitkár akar lenni.
Ügy nyomtatják a bankót, mint a plakátokat.
Azt mondják, egyhónap alatt három milliárdot költött a népkormányA legrosszabb háborús hónap másfél miiliárdba Került.
Drága dolog ez a béke, meg a köztársaság se olcsó .
Nyargalunk az államcsőd felé.
Nagyon sokan viszik ki pénzüket Svájcba . ..
Az enyém, ami van, itt marad.
Ha elpusztul az ország, mi magyarok úgyis vele pusztulunk.
Jó előrelátással lenni, — mondotta a pénztáritok
az hírlik, hogy ezüstöt meg aranyat is fognak rekvi- rálni.
Mikor hazafelé mentem, ezek az utolsó szavak szüntelenül a fejemben jártak.
Régi családi írásaink közt van egy kicsiny cédula 1848-ból, Tormay Károly nagyatyám nevére kiállítva.
Annak az ezüstnek a fejében kapta, amelyet a Kossuth-bankók fedezetéül a nemzeti pénzverdének beszolgáltatott.
Atyám mesélte el, hogy egy napon az ebédlőasztalon halomra hordták a ház minden ezüstjét.
Kicsi fiú volt akkor még és kérdezte, ha elviszik a kanalakat, mivel fogja ő a kávéjában a cukrot felkeverni ?
— Fakanállal,
mondotta az anyja.
Atyám nem bírt ebbe belenyugodni, addig settenkedett az ezüst körül, míg nagy keserűségében egy kis ezüstkanalat el nem lophatott magának.
Mindent beolvasztottak.
Az az egy kis kanál maradt meg a régi családi ezüstből.
Ők odaadták, mi is odaadnék, de nem ezeknek.
Ezekért nem ennénk fakanállal...