ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Eötvös József

A nővérek

Keletkezés ideje
1857
Fejezet
44
Bekezdés
2326
Mondat
6555
Szó
117197
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44

4

Miska azalatt visszatért házába.

Az ok, melyért feleségét nem kísérte el - mi elég nehezére esett, mert Kati , bármint erőlködött, nem titkolhatá férje előtt egészségi változását -, az vala, hogy a parasztokat, ha házához jönnének, addig feltartóztassa, míg a gróf családja és Kati a csecsemővel biztos helyre érkezhetnek.
Mily módon fogja végrehajtani szándokát, maga sem tudta még, de el vala határozva, s bízott a sikerben.
Rajtam nem oly könnyen fognak ki - szólt magában, midőn fegyvereit megvizsgálá, egyet újra megtöltött, és asztalára töltéseket készített -, engem hiában félt a tisztelendő úr.
Parasztoktól nem ijedek meg, ha még annyi lenne is.
Gyáva, alávaló nép; hogy még az én uramról is ily gyalázatos dolgot tehetnek fel.

Miska vállára véve fegyverét, kiment, s egy fatörzsre ült, honnan a ház környékét egészen beláthatta, és az Ormoslakról felvezető ösvényen minden neszt észrevehetett.
A napnak eseményei oly váratlanok és meglepők valának , hogy összefüggésöket még most sem foghatta meg egészen.
Tisztán csak az állott előtte, hogy grófja nem lehet méregkeverő, s hogy kik ilyesmit mondanak, és a grófnét s ártatlan gyermekeit üldözik, azokra nem lehet eléggé szigorú büntetést mérni.

A párt, melyhez az egyes csatlakozik, nagyrészt helyzetétől függ, sőt amennyiben meggyőződéseink is helyzeteinknek szülöttei, egészen attól.
Ha a lázadás Miskát mint ormoslaki parasztot találja, minek ő született , valószínűleg kitűnő részt vesz a pórság kicsapongásaiban; ha pedig grófját nem bántják, nem vesz semmi részt a vitában.
Miska - mi oly emberekkel, kik életmódjok által a nép soraiból kilépnek, sokszor történik - nem nagy rokonszenvet érzett azon osztály iránt, melyhez születésénél fogva tartozott.
A vadászat, mint a háború, némiképp kiegyenlíti az osztálykülönbségeket, azokat, kik benne részt vesznek, közelebb hozva egymáshoz; és Miska hasonlóbbnak érezé magát grófjához, kivel annyiszor vadászott, mint a szomszéd falunak parasztjaihoz, kikkel tilalomtörések miatt csaknem szüntelen háborgásokban élt; de arisztokráciai hajlamának dacára jól tudta, hogy nem minden földesúr bánik jobbágyaival úgy, mint Ormosy, s azért bizonyosan nem érezte volna magát felhíva, hogy pártjokat fogja.
Még azon hír is, hogy az urak jobbágyaikat mérgezik, csak azóta látszott neki egészen hihetetlennek, mióta tapasztalta, hogy avval urát is gyanúsítják; de e pillanattól fogva el vala határozva, és csaknem türelmetlenül vára, hogy elleneivel szembeszállhasson.

Végre távol nesz hallatszott.
A kutyák ugatni kezdenek, s a csendes éjen át lépések voltak kivehetők.

- Sokan lehetnek - szólt, miután a neszt egy ideig figyelemmel követé.
- Legjobb, ha a házban várom meg.
Itt körülfoghatnának.

A vadászlak ablakai rostéllyal voltak ellátva.
Betette a táblákat is, hogy senki a szobába ne nézhessen, bezárta ajtaját, a falba ereszthető vasrúddal megerősíté, s miután még egyszer megnézte fegyvereit, puskával kezében az ágyra feküdt.

A parasztok azalatt a házhoz értek, s körülfogák azt.
Miska ágyáról tisztán kiveheté lépéseiket.

- Nyisd ki az ajtót, Miska - mondá egy erős hang, melyben a megszólított a vén bernátfalvi parasztnak szavára ismert, ki előbb házánál volt.
Egyszerre erős dörömbölés hallatszott.

Miska nem mozdult.

- Nyisd ki - szólt ismét az előbbi -, csak uraddal akarunk szólni.
Neked nem lesz bántásod.

Ismét erősen dörömböltek az ajtón; mások az ablakhoz mentek, és bezárt tábláin zörögtek.
- Csak dörömböljetek - gondolta magában Miska, kit az egész dolog mulattatni kezde -, majd elfáradtok.

- Nyisd ki jószántodból - kiáltott egy más hang -, mert betörjük, s akkor majd meglátod, mi lesz belőle.

Észre lehetett venni, hogy a fenyegetés végrehajtásához fogtak; az ajtó deszkái recsegni kezdtek, de a falba eresztett vasrúd ellenállt erőfeszítéseiknek.

- Ide a fejszékkel - kiálta néhány hang káromkodva -, hadd vágjuk be.

Miska felült ágyában, s puskája kakasát felvonta.

- Ne vesztegessük az időt - kiálta ismét egy más hang, melyben Miska az idegennek szavára ismert.
- Előre mondtam, hogy nem fogjuk itt találni.
A padláson voltak elrejtve, és azóta rég elmentek.
Miska is velök van; de ha sietünk, még talán utolérhetjük vagy az erdőben, vagy a szomszéd faluk valamelyikében.
Most nem járhatnak kocsin.

A parasztok tanácskozni kezdenek, néhányan még mindig az ajtón s az ablakon dörömböltek, de a nagyobb rész osztá a véleményt, s már távozni akart, midőn Miska, hogy őket visszatartóztassa, megszólalt.

- Itt van - kiáltanak egyszerre többen, mire mindenki ismét a házhoz visszasietett.
- Nyisd ki az ajtót, Miska!
Megbánod, ha nem teszed.

- Én meg azt mondom, hogy nem nyitom ki a Ponciusának sem, s hogyha nem hagytok békét, ti fogjátok megbánni.

- Üssétek agyon.
Törjétek be az ajtót; ide a fejszékkel.

- Ha valaki az ajtót feszegeti, hasba lövöm; hat dupla puskám van, és majd meglátjuk, ki jön házamba akaratom ellen.

A fellázadt tót parasztok, mint mindenki tudja, 1831-ben nem sok bátorságot mutattak.
Néha egypár jól felfegyverkezett ember nagy csoportokat széjjelkergetett, s Miska fenyegetése most is megtette hatását.
Mindenki visszavonult az ajtótól s felhagyva az erőszakkal, ismét rábeszélés útján akarták elérni céljokat.

- Mondtam már, a gróf nincs itt, akár megesküszöm reá.
Aki pedig azt mondja , hogy ő életében valakinek mérget adott be, az akasztófára való gazember.

- Az vagy te magad - kiálta most egy éles hang -, semmirevaló, ki véredet elhagyod, és az urakkal tartasz.

- Hát te is itt vagy, Jankó? mindjárt gondoltam, ily dolognál te nem lehetsz távol.
De tudod -e, mikor minap a szarvasra lőttél, csak puskádat vettem el ; ha még egyszer nyakoncsíplek, többet is kikaphatsz.

A parasztoknak legnagyobb része csakugyan nem akarta bántani Miskát, s részint ezért, részint mert bátorságát ismeré, kerülni akart minden erőszakot; de a vadász ezt észrevévén, megtámadóiban még több gyávaságot tett fel, mint amennyi azokban volt, s elbizakodott hangja által a nyugodtabbakat is felingerlé.

- Ide a fejszével - kiálta az orvvadász dühösen, azt egy mellette álló parasztnak kezéből kiragadva.
- Lőj, ha mersz, ha azt akarod, hogy izmokra tépjünk.

E példára még néhány fiatalabb paraszt fejszéjével kezdé döngetni az ajtót; a többiek tömött csoportban álltak megettök, s ez általános zajban Miska fenyegetései elhangzottak.
Dühös erőlködéseik alatt az ajtó már engedni kezdett, midőn a lárma között egyszerre lövés hallatszott, s az ostromlók egyike feljajdulva földre rogyott.

Egy percre halotti csend következett, s közben csak a sebesültnek hörgése hallatszott.
A parasztok elrémülve vonultak vissza.
Maga Miska elborzadott.

Amit tett, azt önvédelmében cselekedte.
El volt reá tökélve az első pillanattól, és csak miután kérések és fenyegetések nem használtak, s az ajtó már engedni kezdett, sütötte el puskáját; s mégis midőn a sikoltást hallá, mely a lövést követte, megfagyott vére, mintha a füleiben csengett iszonyú hangra szívében visszhang felelne, mely őt gyilkosnak nevezi.

- Az Úr kínszenvedésére kérlek, menjetek el - kiálta csaknem esdeklő hangon .
- A gróf nincs itt, és én védelmezni fogom magamat az utolsó lövésig.
- De e szavak már nem tarthatták vissza a megtámadókat.
A lövés talált, és ki kevés perc múlva társainak karjai között meghalt, az egy bernátfalvi parasztnak fia volt.
Fiatalsága s a jámborság, melyet rajta ismertek, még inkább felgerjeszték a közsajnálkozást.
Puszta véletlen volt, de mindamellett azon körülmény, hogy Miska golyója éppen azt találta, kit mindenki oly szelídnek és becsületesnek ismert, és ki többször még az uraknak is pártját fogta, a parasztok szemében kettőzteté a bűntett nagyságát.

- Nem megyünk! nem megyünk! - kiáltott egyszerre több hang - míg bosszút nem állunk társunkért.

- Ne féljetek semmit - biztatgatott az idegen.
- Felül az ajtó közepén nyílás van, azon lőtt ki; csak az elébe ne álljatok, akkor nem bánthat.

A parasztok újra az ajtónak rohantak fejszéikkel.
Miska, kiben a meggyőződés , hogy életéért küzd, minden más tekintetet háttérbe szorított, a küzdelemben felhevülve, most a gyűlölség azon dühével védelmezé magát, mellyel megtámadtatott, és nemcsak nem irtózott többé a gondolattól, hogy valakit megsérthet, sőt azon volt, hogy megtámadóiban a lehetőségig kárt tegyen.

A harmadik lövés ismét egy ormoslaki parasztot talált vállon, mire az egész tömeg elrémülve futásnak indult.
De a szünet csak rövid vala.
A seb nem volt halálos, maga a paraszt, aki kapta, új megtámadásra szólítá fel társait, és véresen előbbi helyére állt.
A küzdelem pillanatról pillanatra több-több elkeseredéssel folyt.

Ha segítség nem jő, a végeredmény iránt nem lehete kétség; mert habár Miskának jól irányzott tüze a megtámadókat pillanatra visszaijeszté, e szünet pillanatai, melyeket Miska arra használt, hogy kilőtt fegyvereit újra megtöltse, mindig rövidebbek voltak, és mindig tágasabbá lett a rés, melyet a megtámadók fejszecsapásai az ajtóban nyitottak.
A küzdelem reménytelensége azonban nem csökkenté Miska bátorságát, és fegyvere valószínűleg még több parasztot terített volna le, ha védelem közben egyszerre hátul nem támadtatik meg.

Míg a küzdelem az ajtó körül leghevesebben folyt, addig a megtámadók egy része, az orvvadásztól vezetve, a ház hátsó oldalán keresett bejárást.
A lárma s robaj között Miska a zörgést, mellyel a kamra ablakrostélya kifeszíttetett, észre sem vevé, s csak midőn háta mögött elleneinek kiáltozásait hallá, gyanítá veszélyét.

Dühösen fordult vissza, s még egyszer elsütve fegyverét, az orvvadász mellét lőtte keresztül; a jövő pillanatban fejszecsapástól találva, holtan rogyott le.

A kifeszített ajtón diadalt ordítva rohant a vad csoport a házba, vértől részegen s vért szomjazva kutattak ki minden szegletet, hogy megtalálják azokat, kikért jöttek, de sem a gróf, sem a grófné vagy gyermekei nem voltak itt.

- Átkozott! - kiálta az idegen, ki a bernátfalviakat vezeté, s a küzdelemben is legtöbb dühösséget mutatott - megszöktek, mint előre mondtam, és ez a semmirevaló csak azért tartóztatott itt, hogy utol ne érjük.
De gyerünk , lármázzuk fel a szomszéd falukat, veressük félre a harangokat, még nem lehetnek távol.
Meggyilkolt testvéreink vére bosszúért kiált.

A leghevesebbek követék a szólót.
A többiek, kik miután a küzdelem megszűnt , a történtek lehető következményeit számba vették, megijedve azon, amit tettek, felszedték a holtat és a sebesülteket, s szomorúan Ormoslak felé indultak vissza.

Csak Miskának holtteste maradt a háznál.
Halványan, kezében tartva fegyverét , melynek csöve körül ujjai a halál görcsei között megmeredtek, feküdt feltört ajtaja előtt.
- Csend vala.
A vész rég elhallgatott, s a szakadozott felhők között barangoló hold szelíd világot öntött a tájra, mely ismét szép s nyájas volt, mint máskor.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE