Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
A gyöngy-sor
Keletkezés ideje
1888
Fejezet
15
Bekezdés
1740
Mondat
2704
Szó
32201
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
KILENCZEDIK FEJEZET.
A kastélyban nagy élénkség, sürgés forgás volt, megérkeztek a várt vendégek Tuwenel lord nejével, lady Sarahval s cselédségével.
Az egész fölső emeleti lakosztály tárva állt, az angol házaspár a II-ik emeleten lakott, de az öreg herczeg meglehetős hidegen fogadta őket, sőt Edithe észrevette , hogy maga Jakab is, kinek mint mondá régi barátai voltak, föltünő tartózkodó volt irántuk
A Sadovay testvérpárnak, határozottan ellenszenves volt, ugy a lord, mint neje, s Edithe a mennyire csak lehetett és az illedelem engedte, távol tartá magát lady Sarahtól, ki fürkésző szemének mélyre ható pillantásával majdnem üldözte őt, ha együtt voltak.
Sohasem töltött annyi időt szobáiban, és nagyatyja társaságában, mint mióta az angol vendégek a kastélyban voltak, s mindenütt, a hol tudta, hogy nem találkozhatik velök , bár azok, s különösen lord Tuwenel nagyon lekötelező volt iránta.
Meg nem foghatta, hogy lehetett Jakab: «hosszu barátságban », e két emberrel.
Ő egy nap, egy óráig sem tudott volna hozzájok vonzalmat érezni.
A férfi sima, nyugodt előzékeny, csendes modorával volt ellenszenves neki, a nő követelő, kaczér, fenhéjázó s hideg büszkesége által tett reá rossz hatást.
Gyakran reá függeszté szemeit, ha hosszasabban együtt voltak, s azon gondolkodott , szépnek lehet -e mondani lady Sahrat vagy rutnak, ki bár tul az első fiatalságon , határozottan szép szabályos arczczal és vonásokkal birt, de kifejezésében rejlett az , mi ezt a jogos kérdést fölvethetővé tette, s mert e kifejezés Edithére rossz hatást tett, ő inkább rutnak tartá őt.
Egy napon az öreg herczeg szobáiban volt Edithe, s a nélkül, hogy nagyatyja tudta volna, megállt az első terem gobelinnel boritott falainak egyikénél és elmerülve szemlélé a remek szinezetet s rajta levő alakokat.
Egyszerre a mellék-szobából szóváltás üté meg füleit.
Jakab és az öreg herczeg beszéltek együtt, s mert az ő neve is előfordult beszédjökben, önkéntelen figyelni kezdett.
- Remélem Jakab, nem kezded ujra ifjukori bolondságaidat Sarahval, mondá kedvetlen rikácsoló hangján az atya.
- Nem! viszonzá gyorsan, határozottan a fiu.
Ő volt az, ki szétszakitá köztünk az évekig tartó összeköttetést, s reám e tekintetben semmi vád sem nehezülhet.
- Miért jött ide, ez majdnem szemtelenség tőle?
- Valószinüleg eszébe jutott a mult.
Azt hitte, csak meg kell jelennie, s ujra kezdődik minden, természetesen nem gyanitván, hogy nősülni akarok, s hogy - szerelmes vagyok Edithébe.
Metopfran herczeg nagyot nevetett.
Sivitó orrhangja megremegteté unokáját a mellék-teremben.
- Szerelmes, te? kérdé gunyosan.
Ebbe a semmit mondó gyermekbe.
Valóban mulatságos, a mit beszélsz Jakab...
- Komolyan mondom!
- Nos annál jobb!
Tudasd ezt Sáráhval, majd elpusztulnak Hergártról mielőbb.
- Azt nem tehetem.
Minden más helyen inkább lehetséges volna ez.
Itt lehetetlen.
- Nem értem, mért kell őt ámitanod, ki egykor elejtett téged.
- Mert vendégeim.
- Elég helytelen tőle, hogy ide jött.
Azok után, a mik történtek.
- Helytelen vagy nem, de nem szabad őt itt megsértenem.
- Meddig maradnak?
- A karácsonyi ünnepek alatt, azután mennek Nizzába.
- Lady Sarah természetesen azt reméli, hogy a te kiséretedben...
- Alkalmasint, és meg is lehet.
- Hogyan... mint vőlegény?
Ez nem volna helyes.
Az esküvő a tavasz előtt ugy sem történhetik meg, s átkozott unalmas itt a tél.
- Sőt, mielőbb meg kell annak történni, én nagyon öreg vagyok, napjaim meg vannak számlálva s halálom előtt szeretném a Metopfran családot biztositva látni.
Edithe halotthalványan tántorgott az ajtó felé.
Nagyon kemény dolgokat hallott nagyatyjától, a mire föllázzadt minden büszkesége, és szive oly tőrdöfést kapott , mely érezte, hogy egész életén át sajogni fog.
Elhagyta a termet és nesztelen léptekkel haladt saját lakosztálya felé, de nem ment be oda.
Szüknek érezte a levegőt a házban, s a park hüvösségében keresett üdülést fájó szivére, fellázadt önérzetére , hisz az, a mit hallott, oly lealázó volt ránézve, a szégyen könnyei gyültek szemébe.
Hát adás-vevési portéka ő? gondolá, hogy igy rendelkeznek fölötte.
Hát az ő boldogsága, jövője nem jön számba férjhezmenetelénél, s csupán a Metopfranok tovább plántálása jöhet kérdésbe ?...
És ez az asszony, ez a lady Sarah, ki Jakab szeretője volt, idejött, hogy őt lássa, fürkéssze és kinevesse, valóban kétségbeejtő helyzet ...
És mit tehet ellene?
Ő az árva, védtelen, tapasztalatlan, semmit mondó leány, ki nagyatyja kegyelméből nevekedett e kastélyban, s most az kedve szerint rendelkezik vele?
- Nem! és ezerszer nem, kiáltá keresztül futva a jéggel-hóval boritott park nedves utjain.
Inkább megszökik, mint Julia tette.
Elmegy idegenek közé, mint Jakabhoz nőül menjen, ki szeretni állitá őt, de ez állitásra atyja kikaczagta.
És igaza volt!
Jakab szeretni!...
Önző szive, sohasem lehetett erre képes.
És épen őt, ki hozzá képest valóban, semmi.
Tíz évvel öregebb lett e napon.
Iszonyu sötétnek látta helyzetét, melyből alig lehetett ránézve menekvés.
És azt, a mire őt szánták, még sem fogadhatja el...
Sokáig gondolkozott, s végre cselekvésre határozta magát.
Büszke, hideg, néma ellentállásra, s oly hajthatatlan merevségre , melyről nagyatyja és Jakab minden erőszakoskodása visszapattan.
Valamennyire megcsendesülve tért vissza szobáiba, s Lucziánt hivatta, kinek elmondá mindazt, a mit nagyatyja és Jakabtól hallott.
A fiu nagy fölháborodással hallgatá őt.
- Mit tegyünk e terv ellen? kérdé nénjétől.
- Látszólagosan semmit.
Én kigondoltam miként fogom magamat viselni, mind e gonoszsággal szemben, mert nem lehet másnak nevezni azt, a mire engem kényszeriteni akarnak, akaratom ellenére.
Luczián gondolkozott.
- Pedig a legtöbb leány örömest ülne be Hergartra mint Jakab herczegné, mondá tünődve.
- Tudom! sőt azt is elismerem, hogy nem megvetendő sors itt urnőnek lenni, de - Jakab nélkül.
- Ellenszenved van vele?
- Gyülölöm!
Már gyermekkoromban féltem sötét arczától, s most mióta férjemül van szánva - gyülölöm.
- Tehetek valamit érdekedben? kérdé melegen Luczián.
- Egyelőre semmit, csak azt akartam, hogy tudd a dolgok állását, s ha oly valamit tapasztalnál nálam, a mi meglep, vagy szokatlan volna, tudd annak inditó okát.
A testvérek nyomott hangulatban váltak el, hogy ebédhez öltözzenek
Lady Sarah már a nagy teremben volt, midőn Edithe Lucziánnal belépett.
Világos sárga atlasz ruhája mélyen kivágva, remek keblet és nyakat láttatott, hajában brilliánt tük csillogtak, nyakán gyöngy, keblén három sötét vörös kamélia, melylyel Jakab kedveskedett neki.
Edithe egyszerü fehér ruhában jelent meg, ékszer és virág nélkül s alacsony vékony termetével, nagyon igénytelen volt Lady Sarah mellett, ki ez este rendkivül rózsás kedvben látszott lenni, Jakabbal oldalánál.
Edithe nagyatyjához lépett, ki szokott helyén a kandallónál ült s lord Tuwnellel beszélgetett, ki Edithe láttára fölállt helyéről és üdvözölte őt, a tulajdonképeni házi asszonyt.
- Honnét ily későn, kedves gyermekem? kérdé lady Sarah kegyes anyáskodó hangon Edithenek, ki már elhaladt mellette.
- Szobámból jövők lady Sarah, mondá az szokatlan komoly hideg hangon.
De arra kérem , ne nevezzen engem gyermekének, hisz végre is a korkülönbség közöttünk nem lehet nagy .
Lady Sarah sötét piros lett, a mennyire a festék ezt látni engedé.
A korára tett czélzás mindig ellenszenves volt neki.
- Csak jó indulatomat kivántam ezzel kifejezni, viszonzá elfojtott dühvel.
Egyébként ha kellemetlen önnek, nem fogom többé tenni.
Jakab meglepetve vizsgálá Edithét, ki nem felelt, s a lorddal kezdett beszélni.
Ez a kis véletlen kissé lehangolta Tuwnelnét, s láthatóan rosszabb hangulatban ment Jakab karján az ebédhez; Tuwnel Edithét vezette az ebédlőbe.
Az öreg herczeg az udvarmesterre támaszkodva botorkált helyére, s Luczián a társalkodó nővel haladt utánuk, a káplán zárta be a menetet.
Sarah és Edithe egymásnak szemközt ültek a herczeg két felöli oldalán.
Jakab Sarah, a lord Edithe mellett, de alig birt kerékvágásban haladni a társalgás Majd a Pale-Ale angol sörről beszéltek, melyet a leves után töltögettek poharaikba, majd a Somon rendkivüli jósága jött szóba, Sarah az asztal közepén magasan fölrakott virágok remek müvü ezüst tartóját dicsérte, szóval a legközönyösebb tárgyakról beszéltek, a mi csoda volt oly szellemdus, müvelt és világlátott társaságnál, mint a milyen a hergárti kastély fényesen világitott ebédlőjében e napon össze volt gyülve.
Majdnem örömmel hagyták oda a pompásan teritett asztalt.
- Mondja csak Jakab, kérdé Sarah visszatérve a nagyterembe s egy czigarettere gyujtva, kinek az arczképe az, mely a könyvtárban függ, egészen egyedül a többiektől számüzve?
Ez nagyon kellemetlen kérdés volt a herczegekre nézve, lady Sarahnak ma határozottan szerencsétlensége volt szavaival.
- Meghalt nővérem, mondá elháritólag Jakab.
- Miért számüzték őt oly messze a többiektől? kérdé nevetve Sarah.
- Megengedi, ha erre nem felelek, viszonzá Jakab.
- Nem felel?
Nos, akkor bizonynyal nagyon érdekes története lehet.
Számüzték a családból, ez csak szerelem miatt történhetett, s mint tudja, én a szerelmi történeteket mindenek fölött szeretem.
Komoly csend következeit.
Edithe gunyos mosolylyal függeszté majd nagybátyja, majd Tuwnelnére szemeit, az öreg herczeg erős köhögési rohamot kapott.
- Ma nincs közlékeny hangulatban Jakab, nevetett Sarah, ki fejébe látszott venni , hogy enyelegjen vele.
Ily régi barátnője iránt, mint én vagyok, bizalmasabb lehetne.
- Vannak dolgok lady Sarah, mikről nem lehet beszélni.
- Vajon miért?
- Mert nagyon komolyak, szomoruak, és nem valók társalgási szórakozásnak, mondá szép , buskomoly hangján Edithe.
Mindnyájan meglepetve néztek reá.
- Hát ön is ismeri ama történetet Edithe? kérdé élénk gunynyal Sarah.
Nos, hisz akkor nem lehet nagyon pikáns.
Edithe szánakozva tekintett reá.
- Nem lady Sarah!
Épen nem pikáns, sőt nem is mulatságos, mert azon események közé tartozik, a mik könnyet csalnak az ember szemébe.
Tuwnelné irigy szemmel vizsgálta a beszélő lelkes kifejezésü vonásait.
- Lám, lám, mily komoly jelleget ad a történetnek, mondá gunyosan, csak arra figyelmeztetem, hogy a szomoruság, vagy közöny, egyéni, s mi az egyiket könnyre inditja, a másikra az semmi hatással sincs, azért bátran elmondhatja ama kis ártatlan történetkét, a mely valószinüleg csak gyermekszobába való.
- Igaz, mondá Edithe.
Az érzés és érzéketlenség egyéni.
De épen azért nem lehet mindent mindenkinek elmondani.
Tuwnelné ajkába harapott s Jakabhoz fordult, ki bámulva nézett Edithre, kit még soha sem hallott igy beszélni.
- Ugy látszik Jakab, önök azt a jelszót tüzték czimerükre: egy mindnyájunkért.
Mert különben nem lehetne egyik a másik dolgának ily lelkes védője és szószólója!
- Ez a helyes családi összetartás.
- Közel rokona önnek Edithe? kérdé lady Sarah oly modorban, mintha az, a kiről beszélt, jelen sem lett volna.
- Nővérem leánya.
- Ah, ismét egy nővér.
Talán ugyanaz, kit ama kép ábrázol.
- Nem.
Ez egy másik.
- Ne foglalkozzunk e tárgygyal tovább, folytatá Tuwnelné unatkozottan, többé rá sem nézve Edithera, ki a társalkodónővel beszélt.
Nem lehetne holnap e zuzmarás világban valamely érdekes kirándulást tenni.
- A Carpus romokhoz, mondá a káplán.
- Miféle nevezetességek vannak ott? - kérdé Sarah.
- A görögök maradványa.
A corinthi szinházak mintájára épült s Olympia és Isthmus korát juttatja eszünkbe, midőn az orákulumnak birodalma már kezdte magát lejárni.
- Nincs benne egy pár megkövesedett gladiátor? kérdé Sarah.
- Az nincs, de gyönyörű kilátás és érdekes föliratok görögül, mondá Jakab.
- A mit nem ért meg minden halandó.
- Hisz azt könnyü megmagyarázni, mondá lord Tuwnel.
- Ön bizonynyal nem fogja tenni kedvesem, miután az angolok nemigen erősek az idegen nyelvekben, viszonzá Sarah.
- Én rendelkezésére állok, mondá a káplán.
- És ez a kis vállalkozó kinézésü ifju ember? kérdé Lucziánra pillantva Tuwnelné.
Ön is velünk tart?
Luczián, ki nagyon csodálta Saraht, vérig volt sértve annak e kérdése miatt, mit gunynak vett fiatalsága miatt s arczát sötét pir boritá.
Az öreg herczeg elhagyta helyét.
- Sem a tisztelendő ur, sem Luczián és Edithe nem vehetnek részt lady Sarah, mondá halk, izgatott, megrovó rekedt hangon.
Mert holnap karácsony böjtje van, s misét fogunk hallgatni.
- Ah, igaz!
De hát egész nap imádkozni készülnek? kérdé Sarah.
Hisz mise után elég idő van.
- Sőt mise előtt is, viszonzá a herczeg.
Annak, ki nem megy templomba.
E szavak alatt Edithe nagyatyjához sietett, ki meghajtván magát a társaságnak , unokája karján elhagyta a termet.
- Mindig ily roszkedvü a herczeg? kérdé Jakabtól nevetve Sarah.
- Nagyon öreg már.
- És udvariatlan.
- Azt nem találom, mondá Tuwnel, felesége megjegyzéseit enyhíteni akarván.
Még egy ideig együtt maradtak, s éjfél után, ének, zongorázás patience rakása után kiki szobába vonult.
Jakab elkisérve Tuwnelékat, visszament a nagyterembe, hol Edithét remélte találni, ki ottlétök ideje alatt nem tért vissza nagyatyjától.
Jól számitott, az éppen azon perczben lépett ki a herczegtől, s meglepetve látta Jakabot.
- Miért nem jöttél vissza, mig itt voltunk? kérdé az tőle.
- Mert gyülölöm Tuwnelnét.
- Féltékeny vagy reá? kérdé nevetve Jakab.
- Féltékeny én?
Vajon ki miatt?
- Hisz tudom, hogy eltaláltad...
- Hogy ő az, a kit egykor szerettél?
Igen.
De azért nincs ok, hogy féltékeny legyek.
- Te menyasszonyom vagy?
Edithe egy perczeg hallgatott.
Válogatta a kiejtendő szavakat, aztán nyugodtan mondá , hagyd el a tréfát Jakab, nem vagyok gyermek, kit ijesztgetni lehetne.
- Ijesztgetni házasságunkkal? kérdé sértődve Jakab.
Ez aztán udvariatlan felelet.
- Ejtsük el e dolgot egyszer mindenkorra, viszonzá nagy határozottsággal a leány.
- Ennek a házasságnak meg kell lenni.
- Ki kényszerithet arra?
- Nagyatyád, Metopfran herczeg, ki atyád halála után az egyedüli, ki rendelkezik fölötted.
- Kisértse meg.
Én ez irányban nem engelmeskedem neki.
Ezer más leány van, ki örömmel nyujtja neked kezét, én csak ahhoz megyek, a kit szeretek, s a ki viszont szeret, s nem azért vesz nőül, hogy a Metopfrán család ki ne haljon.
Nagy erély- és határozottsággal ejté ki e szavait Edithe, s mielőtt nagybátyja felelhetett volna neki, elhagyta a teremet, hol az ifjabb herczeg bámulva és halálosan megsértve nézett utánna.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE