Édes néném!
Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen , Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg.
A fejdelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi.
Édes néném, mi jó a földön járni!
Látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai.
Hát mi bűnösök, hogyne félnénk , amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek.
Némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek.
De mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk , mintsem kellett volna.
Elég a ', hogy itt vagyunk egészségben.
Mert a tengeren is megbetegszik az ember, nemcsak a földön, és ott ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepegyéje vagyon az ételre.
De a hajóban az a szüntelen való rengetés, hánkodás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embereknek , aki a bort meg nem emésztheti.
A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem, valamint a farkasnak.
A fejdelmünk a hajóból még nem szállott vala le, hogy egy tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot külde és a többi között egy szép lovat, nyergelve.
Itt a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva.
De mégis jobban szeretem itt lenni, mintsem a hajóban.
Édes néném, a kéd kedves levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem; igazat mondok, hogyha az esztendő egy holnapból állana .
Reménlem, édes néném, hogy már ezután, minthogy egy áerrel élünk, gyakrabban veszem kedves levelét.
De minthogy egynehány száz mélyfölddel közelebb vagyunk egymáshoz , úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek engemet szeretni.
Én pedig ha igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok, mert úgy tetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék .