Édes néném, még kédnek semmi levelét nem vettem, amely nem igen jól esik nekem.
De az igen jól esett, látván a köszvény, hogy nem becsüllik, a fejdelmet elhagyá, aki is ma a tatár hám látogatására mene, ugyan a tatár hám lován.
Igen nagy barátsággal fogadta.
Azt gondoltam elsőben, hogy majd elrabolnak bennünket; már csak azt néztem, hogy melyik kötöz meg.
De ezek igen emberséges emberek; jó szívvel beszélgettek volna velünk, de oly kevés idő alatt nem leheténk tatárokká.
A fejdelem elbúcsúzván a hámtól, mi is megköszönvén csak főintéssel őtatárságoknak jó akaratjokot, a szállásra menénk, és az urunknál egy szép paripát hagyának.
Gondolom , hogy holnap ide hagyjuk ezt a puszta kies szomorú lakóhelyet, mivel a császár veres hintója elérkezett, amelyet urunk után küldöttek.
Veresnek azért hívom, mert kívül veres posztóval vagyon béborítva, de a hintó nevet nem érdemli, mert csak kocsi .
Aztot pedig négy fejér szokta húzni vagy vonni.
Azokot pedig az ügettetéssel nem terhelik, mivel már azt el is felejtették, annyira megöregedtek; nyolcvan esztendőt csak adhatni a négynek.
Lehetetlen, hogy már ne szóljak a kocsisról.
Azt gondolná kéd, hogy valamely polgármester igazgatja azt a négy lovat.
Annak az ő tiszteletre méltó fejér szakállát nagy csendesen mozgatja a nyerges ló.
Az egyik keziben a gyeplőt tartja mégis régi szokásból, mondom régi szokásból, mivel a lovai gyeplő nélkül is tudják a leckét; a másik keziben a pipát, gyakorta füstölvén öreg lovait , hogy meg ne náthásodjanak.
E' mind jó, édes néném, de Belgrádnál megverték a törököt ; a nép itt már szalad Ázsiában.
Úgy tetszik, mintha már a német Drinápolynál volna , noha vagyon onnét másfélszáz mélyföldnire.
Eleget mondjuk, hogy mi azért jöttünk , hogy vélek hadakozzunk, de ők csak szaladnak, ki ide, ki amoda.
Jaj! édes néném, hogy lehet ilyen néppel hadakozni.
Elég a ', hogy holnap megindulunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azt a hatalmas és sok feleségű császárt és a fényes tündöklő portát.
De édes néném, a restséget el kell űzni, a tőt le kell tenni, azokban a kis kezecskékben a pennát kell venni, és énnekem gyakran kell írni, legalább minden héten hét levelet .
De az egészségre igen kell vigyázni, és engemet szeretni kell, mert ki szerethetné az édes nénémet jobban, mint én .