187.
Rodostó, 17. novembris 1752
Itt kedves néném, szép idők járnak, az ablakok nyitva vannak, lehet tehát most írni a török lakadalomról .
A császároknál a házasság nem szokás, hihető, hogy ők abban az ország csendességire vigyáznak, de az is hihető, hogy a lakadalmi irtóztató költségeket akarják elkerülni.
A császár annyi rableányt tarthat, amennyi néki tetszik.
Akik férfiú gyermekeket hoznak e világra, azokot úgy tekintik, mint császárnékot, és a fiok császárok lehetnek idővel .
A törökök között kétféle házasság vagyon: a törvény szerént való házasság és a bérben való házasság: a harmadik, a rab leánnyal való ágyasság.
A törvény szerént egy török akármely gazdag legyen, de három vagy négy valóságos feleségnél nem vehet többet.
A bérben való házasság minden ceremonia nélkül megyen véghez, ha nem megalkusznak e leány apjával és anyjával, akik bérbe akarják adni leányokot a bíró előtt, aki írásba teszi hogy egy ilyen legény, egy ilyen leányt magához akarja venni, hogy feleség helyett legyen.
Köteledzi arra magát hogy étellel , ruházattal fogja tartani, úgy a tőlle leendő gyermeket is, de olyan formában, hogy visszáküldheti az apja házához, amikor néki tetszik, megfizetvén a bért az alku szerént.
Ami pedig a rab asszonyokot illeti, a törvény szerént a törökök arra fordíthatják őket, amire szeretik.
A törököknél a gyermekek egyaránt osztoznak akármely asszonyoktól valók legyenek.
Hanem az a különbség vagyon, hogy a rab asszony gyermeke rab lesz valamint az anyja, hogyha az atyja fel nem szabadítja .
Amidőn a férfiú hal meg előbb, az asszony kiveszi a néki kötött pénzt ; ez a valóságos feleséget illeti, mivel a többivel nem gondolnak annyit.
A török a valóságos feleségit elveszi, akinek fizet, bérben tartja, a rab asszonyát pénzen veszi .
Egy ember, aki el akar válni a feleségitől, tartozik néki megadni, amit néki kötött házasságakor, az elválás a bíró előtt megyen végben, és azután mindenik rész szabad .