207.
Rodostó, 20. decembris 1758 .
Kedves néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra.
A mi sorsunk éppen olyan.
Mennyi urakot, nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral.
Az Isten azt is kivevé a bujdosásból 22 octobris.
Már most egyedül maradtam a bujdosók közül, és nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amazt előre, mert egyedül maradván, nekem kell kimennem az áldozatra.
A Csáki úr halála után Zay urat tette volt a porta a magyarok fejévé, akik ebben az országban vannak a császár protectiója alatt.
Halála után a portára kellett mennem, hogy hírré adjam halálát.
A szokás szerént engemet tettek básbuggá, mert azt jó megtudni, hogy akik ebben az országba az öreg Rákóczival jöttünk, azok közül csak én maradtam, hanem akik most velem vannak , azok újak.
Micsodás a világ!
Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor vélem volt és vagyon mindnyájunkkal.
Egész predikációt csinálhatnék a siralomnak völgyében lévő változó életünkről, amely változást mindaddig próbáljuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk.
Vagyon immár egynehány napja, hogy ide visszáérkeztem.
Mit rendel az Úr ezután felőlem, az ő kezében vagyok , hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak , hanem az Úrba hal meg.
Annyi hosszas bujdosásom után kell-é mást kívánnom annál a boldogságnál .
Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam , eztet pedig hatvankilencedikbe írom; ebből kiveszek 17 esztendőt, a többit haszontalan bujdosásba töltöttem.
A haszontalant nem kelletett volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nincsen haszontalanság, mert ő mindent a maga dicsőségire rendel.
Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvességünkre válik.
Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál .
Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet, és azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól .
Amen .