Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
A pesti úr
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
19
Bekezdés
978
Mondat
1245
Szó
13655
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A kapu tzimör.
Tsütörtökön röggel levelet kaptam a pesti úrtól, még pedig deróton kütte, oszt azt íri, hogy aszondi Göre biró várjon ma ebédre.
Hát mondok a zannyuknak ma uras ebédöt főzz kóbászos bablevest, mög túrus tsuszát, közbe mög petsönyét , hagy lakjék jól.
Avval kiküdöm a kotsimat a vasuthon, hogy mondok ha ládája van vagy mitsodája , hát hozza be.
Mög is érközött délbe de nem vót ládája tsak 2-t nagy sárga bűrtarisznyája, oszt fuldoklott az úr a nagy porba.
- Aszondi mindig ijen por van -e itten?
- Nem mindig mondok, mert mikor esik, akkor két hétig se látunk port utána.
- De aszondi akkor tán sár van?
- Hát az van mondok.
- Nagy sár?
- Hol nagy, hol kicsi.
- De hajja a nagy sár nem nekem való.
- Az is köll hébekorba mondok.
- De aszondi neköm nem köll.
- Mondok huzzon ojankor tsizmát.
- Aszondi neköm soha életömbe nem vót tsizmám.
Mer aszondi én Pestön neveköttem .
Most gyüvök először falura.
Hát röndbe van e a szoba?
- Röndbe mondok, akár az öspörös is möglakhatna benne.
Hát tetszött is neki, kiválthogy a déványt is betétettem, oszt aszondi tsak még tyükör hibázik.
- Minek a mondok, tsak asszonynak való az.
- Hát aszondi kend sohse néz tyükörbe?
- Nem én mondok.
Láttam mán magamat elégször.
De mondok igazitsa föl az ur az gatyáját mer letsuszott.
- Nem gatya az aszondi, hanem kamásli.
- Mindegy mondok, kilátzik.
- Hát aszondi kapok -e ebédöt, mer nagyon éhös vagyok.
- Kaphat mondok.
Petsönyét is süttettem.
Bürge petsönyét.
- Azt jól tötte aszondi, neköm mindönnap köll.
- Mindönnap? mondok.
Hát löhet az is vagy két hétig.
- Tsak két hétig?
- Talán tovább is, mondok mert igy nyáron jobban betegszik az állat mint télön.
- Aszondi tsak nem betegöt vágnak talán?
- Hát mondok nem is az egésségöset.
Ki vágná le a zegésségöset?
Ez nem nagyon tetszött neki.
Aszondi, hátha ű is megbetegszik?
- Mondok attól ne tartson.
Ihol vagyok én, sohse ártott még, mert mondok úgy értse: nem beteg az bürge, tsak kerge.
Szombaton kergült meg kettő is.
- Szombaton? aszondi, hiszen mama tsütörtök van.
- Eláll az mondok, mentül tovább áll, antul porhanyóbb.
Ez nem tetszött neki.
- No mondok délbe, hát itt a leves, kóstojja mög, hogy mijen?
Feltüzi az orrára az okulárét oszt aszondi pók van benne.
- Ejnye a rusnya férgit mondok, hogy kerül bele?
Avval kihalászom a kalánnal az levessibül, oszt mondok most mán nints több benne , megöheti.
Hát mög is ötte jóézüven.
Aszondi az ebéd végin, hát jó vót az ebéd, csak most ide az kapu tzimört.
Mondok magamba mi a tsudát akar a kapu tzimörrel? de mondok píze van, hát hagy tejjék kivánsága.
Avval kiszólok a kisbirónak mög a Kátsának, hogy mondok emejjétök le a kapu tetejit.
Mig azok odaki feszögetik, mondok az urnak, hogy mondok minek az a kapu tzimör?
- Hát aszondi köll az mindön ebéd után, de vatsora után is megkivánom.
- De minek? mondok.
- Hát aszondi jót tesz a gyomromnak.
- A gyomrának -e?
- Annak.
- Tsak nem töszi tán rá a gyomrára?
- Nem aszondi, hanem bele.
- Mondok tsak nem öszi mög tán?
- Dehonnem aszondi.
Kivált ijen kóbászos bableves után.
- Mondok teréfál talán?
- Nem én aszondi.
Érzöm, hogy a bableves jó vót, de nehéz igy nyáron a gyomornak.
- De mondok az én kapu tzimörömet nem öszi meg az úr.
- Debizony mögöszöm aszondi.
- Fizet is akkor érte vagy 10-iz forintot.
- Az aszondi derága lönne.
- Derága?
De mondok nagyon is ótsó, hát nem nézte mög az úr, hogy mijen?
- Nem bánom én aszongya akármijen, csak lögyön.
Bétzepelik a kapu tzimört, hát aszondi minek az?
- Hát mondok, hogy mögögye az úr.
- Mögögyem?
Nem bolondultam meg.
- Nem azt mondta -e, mondok, hogy mögakarja önni?
Akkor magyarázta oszt ki a szavát, hogy kávét akar, hát mondok beszéjjünk akkor magyarul.
Aszondi ebéd után, hogy asszondi biró uram nem mutatná -e mög neköm a falut?
- Mondok hát nem látta mikor gyütt?
- Nem egészen aszondi, mert löhetnek itt ojan látnivalók amik Pestön nintsenek.
- Önni valók vannak mondok, de látnivalók nem gondónám.
Mert hogy többet ne mongyak kóbászos bablevest is kereshet az úr Budapestön.
- Mán az igaz, aszondi, hogy ijen jót soha nem öttem.
De más nevezetösségöt gondolok én.
Például valami képet.
- Képet.
Hát az van itt ölég, de legkivált szent János, szent József meg a Szűzanya.
Szent Pétör is a Pétör sógornál.
- Nem ijen képet gondolok aszondi hanem régi olaj képet.
- Olaj képet?
Mán ojan pedig nints itten mondok, mer nálunk a zolajjal tsak tsizmát kennek mög hajat.
- Hát aszondi más nevezetösség mi van itt?
- Nem tudom mi vóna mondok, hatsak a Vida nem.
- Ki az?
- Gazembör mondok.
Hét vármögyébe ösmerik, de legjobban tsak itt mög Illaván.
- Mást gondolok én, aszondi.
Avval bemögy a szobába, kihozi az esernyőjét meg a köpönyegit, oszt aszondi a Kátsának, hozza utánam a köpönyegöt.
A Kátsa mingyán magára őtti, ojan vót benne mint valami lengyel zsidó.
Aszondi az ur, ne őttse hát magára, hanem tsak ugy a karján hozza szépen összehajtva.
Avval kiterpeszti az ernyőt oszt tarti a feje fölé.
- Nem esik mondok.
- Nem is esső ellen tartom aszondi, hanem hogy a nap ne süssön.
- No mondok ez soha eszömbe nem jutott vóna.
Gondókottam az úton, hogy mit mutassak neki? hát arra tanáltam, hogy mondok a Durbints sógor uj gyesznó ólát mutatom mög neki, mög a kajlafülü malatzot aki benne van.
Az ur tzibart vött elő, oszt neköm is akart adni, de mondok én a tzibart is tsak apritva szeretöm.
Avval rágyujtottam a pélpámra oszt ugy möntünk.
Aszondi útközbe, hogy mögölékszök -e egy pengővel ha annyit fizet naponkint tartásér.
- Mög mondok, ha nem kiván ojanokat a miket nem adhatok.
- Nem aszondi tsak ojan jó magyaros ételöket aggyanak mint délbe, este tsirkét , röggel kávét, uzsonnára aluttejet.
- Hát mondok möglösz.
Oszt magamba örültem, hogy mondok de dörék embör.
A sógor éppen kint pélpázott a zepörfa alatt a zudvaron, mondom neki hogy ihol a pesti ur, a kajla malacot kévánta möglátogatni.
Mutattyuk neki a zólat, hát tsak kungorgati rá a zórát.
- Mit szól rája mondok?
Aszondi nagyon büdös.
Látom a sógor képin, hogy elröstelködik, hát mondok tisztöt ur, nem gyöngyvirág a gyisznó mifelénk se.
Igy mögfeleltem.
Röggel ahogy kiülünk a zagátzfa alá, aszondi, hát kend biró uram nem kávédzik.
- Nem én, mondok, tsak mikor beteg vagyok.
- Hát mit öszik kend?
- Szalonnát, - mondok, - nints annál jobb.
Épp akkor tálali ki a zasszony neki a kávét ott a zágátzfa alatt neköm mög a paprikás szalonnát.
- No aszondi az úr, hát tögye mög az én kedvemér kend, hogy ögyék ma velem kávét?
- Mér mondok?
- Azér, aszondi, mert lyobban esik, ha ketten öszünk.
- Mögtöszöm mondok, ha a zúr is mögtöszi az én kedvemér, hogy szalonnát öszik.
- Szivesen, aszondi, de tsak a kávé után.
Hát igy mögtöttük egymásnak a kedvit, de hogy a kávé nem akart összebarátkozni bennem a szalonnával, hát mögszopogattam utána a tsutorámat is.
*
Aszondi délután a pesti úr, hogy aszondi mindön jó vóna, tsak olyan nagy meleg ne vóna.
Mondok hát azon is segithessünk.
- Hogyan? aszondi.
- Hát mondok gyüjjék ki velem a zúr a pintzébe.
Ott ojan híves van, hogy jobb se köll.
Akár kint ülünk a gyiófa alatt, akár bent a hordó mellett, mindönképpen nagy a hüvösség.
A pesti úr aztán kétzör se kérette magát, tsak a fejibe tsapi a kalapot, a kézibe a napernyőt, a Kátsának mög odaadi a zibertzikáját, oszt gyön.
Útközbe bészólok a sógornak is, hogy mondok gyék ken, hát gyött az is.
Mikorra kiértünk jól kifütött bennünket a meleg, de legkivált a pesti urat.
No aszondi a tüzes poklon jut körösztül az embör a kend hűvösségére.
Igy esik legjobban mondok.
Avval kinyitom a pintze ajtót oszt mondok a Kátsának rakj egy kis tüzet, oszt ihol a szalonna mög a só, pirijjad.
Hát a Kátsa tüzet bagzik nagy hamarosan oszt süti a szalonnát, de a zur aszondi , hogy ü szomjas majd kiszárad a lelke.
Mondok ne busujjék amig ezt a 6-t hordót láti, de mondok hátha önnénk előbb.
- Nem aszondi előbb iszok.
Teli tsorditom neki a zitzés bögrét, hát úgy kihörpenti, hogy hármat se mozdul az gigája, no mondok aggyisten egésségire, tsak mög ne ártson.
- Nem árt ez üneki aszondi, - könnyü bor.
- Nono, mondok.
Avval mink is iszunk egy-egy kortyot.
Akközbe mögsül a szalonna, megdörgöjjök az kinyeret egy kis foghagymával, oszt jól bépofázunk.
Mondok most mán ihatunk.
Hát ittunk is.
A Kátsa elővötte az hegedüjit, oszt mondok a legujabbat.
Hát rá is zönditötte, hogy aszondi:
Begyön a pap a kösség szobába,
Biró uram mit tsinál magába?
Nem vagyok én sohase magamba,
Mikor tsutora lóg az nyakamba.
Mikor tsutora lóg az nyakamba,
A jó Istent áldom én magamba,
Mer az a jó Isten ha nem vóna,
Akkor bizony tsutora se vóna.
Itt a pesti urnak is fejibe száll az jókedv, ojan veszött tántzot kezd, hogy majd szétveti az pintzét, oszt a nyakamba borul, összevissza nyali az pofámat, mög a Durbintsét, mög a Kátsájét, no mondok magamba biztos, hogy közel a képviselő választás ideje.
Aztán jól elbeszélgettünk.
Aszondom napszállatt után, hogy mondok tyűh kutyaatta, de itt felejtkeztünk! hát a vatsora?
Indulni akarunk, hát a pesti úr nem bir fölkelni a székrül.
Fölemejjük, hát neki borul a hordónak, oszt aszondi, jaj édös Jolán.
- Nem leány az mondok, de ne is sajnájja, mert mögen mögtanájjuk.
De ű mán beszélni se igen tudott, a lába mög 8-tzasokat járt a zúton.
Egy darabbig vezettük, de mikor mán 8-tzasokat se tudott járni, mondok a Kátsának, szödd a hátadra.
Hát a Kátsa a hátára szötte, oszt röttentően szitta, hogy mijen nehéz.
- A bor nehéz benne mondok, a mit mögivott.
A Kátsa aztán visszamaradozott tőlünk.
Etzör ahogy mögfordulok, hogy mér maradozik vissza, akkor látom, hogy mögforditotta a hátán a pesti urat, fejjel lefelé, oszt úgy tzepeli.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE