Levél a vasuti minyisztör urnak.
Tisztőtt minyisztör ur lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá tsak azt akarom mögirni, hogy a vasuti öszveütődésöket hogyan löhet mögszüntetni.
Mert mindönki ugy használ az hazának ahogyan tud.
Hát hogy a zelejin kezgyem, bémöngyönk a nyáron a méltóságos báró urhon az hid erányába, mivelhogy azt igérte választáskor, hogy a maga kőtségin tsináltati mög az kösség higgyát.
Oszt az ámbituson ott lapdázik a kis méltóságos.
Piros lapda vót a kézibe, oszt ahányszor leütötte, mindig fölugrott, már mint a labda.
- Ejnye fene mondok mitsoda labda az méltóságos urfi?
- Aszondi apám hozta Pestrül.
Mutati, nézöm, tsapom az fődhön, hát úgy ugrik mint az bolha.
Aszondi a gubernátor kisasszony gumilásztikony.
- Mi az a gumilásztikony mondok.
- Aszondi valami fának a levibül van.
Mikor mögkeményödik labdát tsinálnak belüle.
Mögnyomogatom az labdát, hát puha mint az emböri test.
Mögen ütöm az fődhön , mögen ugrik.
- Mondok szétmönne-é ha ráállnék.
- Nem aszondi a gubernátor.
Tróbálok ráállani, hát nem hogy a labda mönt vóna széjjel, hanem majd hogy a fejem nem esőtt széjjel ugy a zasztalnak vágóttam.
Sokat forgattam a zeszömbe, hogy mi hasznosat löhetne ebbül tsinálni, a kösségházán is beszéltünk rúla, hát mondok mögirom kigyelmednek minyisztör uram.
Azt köllene ebbül tsinálni, hogy akkora labdákat köllene tsináltatni, mint a tizakós hordó.
Oda köllene kötni mindön gőzös elejire öggyet mög a hátujjára öggyet.
Már most akár elül, akár hátrul esnék az öszveütközés, nem tönne kárt sem az embörbe, sem a gőzösbe, hanem elrugná az gőzöst.
Oszt mentül nagyobb lönne az öszverugodás, antul nagyobb lönne az széjjel rugódás.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok.