A tsukó láda.
Mikor fölkeltek a pestiek, hát mondok a zasszonynak kedves egészségére kivánom a zétzakaji nyugodalmat, vagyishogy az nappalit, hát mit ösznek mostan: kávét -e vagy aluttejet avagy savanyu iborkát?
A pesti ur mingyán a zaluttejet választotta, a pesti asszony aszondi, hogy neki tsukó láda köll.
- Ögyék előbb mondok, maga is egy kis aluttejet, majd aztán kerestetök.
- Nem aszondi, neköm nem köll más, tsak tsukóláda.
No fene akaratos teremtés, - gondótam magamba, de hátha valami gyémántya van , hogy félti tőlünk, avval előhivom a kisbirót, oszt mondok neki, erigy járd bé a falut, oszt keress valami ojan ládát, amelyiken jó a lakat, kérd el, hogy csak kis üdőre köll.
Mondok a zasszonynak mingyán lösz, ha pedig vagy a pízit félti vagy kéntsit, hát ihol a község ládája, betöheti a dohányom mellé.
- Nints aszondi ojan pizöm, hogy el ne birnám.
Mig a kisbiró odajárt, azon beszélgettünk, hogy hogy aluttak, hát aszondi a zasszony, hogy ő mán sokféle féregrül hallott, de a mijen a zű lábába ragaszkodott, ojat még nem hallott.
Elvisiti magát, a zura gyertyát gyútt, hát neki is ott lóg mán a nagy bogár a haján, de a harmadik nagy bogár mög ott mászott mán a paklany közepin.
A kotsmárost jól összveszitták, hogy mitsoda ágyat adott nekik, avval hozzám gyöttek.
- No mondok itt igaz hogy nincs akkora parádé, de itt még bóha se akad, hatsak a kutyába nem, de abba se sok, mer egésznap ögyebet se tösz, tsak bóhászkodik.
Gyön oszt a kisbiró, hozi a hátán a Túrós Balogék tulipántos ládáját.
- No mondok itt van, ebbe belé rakodhatik.
Aszondi a zasszony minek ez?
Mondok, hát másforma itt nints az faluba, tsak ijen.
Ki rúzsás, ki tulipántos, de mán ez legjobban tsukódik.
- Aszondi neki nem köll láda.
- Nem azt mondta e mondok, hogy tsukó láda köll?
- Azt aszondi, de az ojan barna, oszt mög is löhet önni.
- Mán mondok barna láda nints minálunk, se ojan láda nints a faluba a kit möglöhessen önni.
Hát ű is ráfanyarodott az aluttejre.
No sok bajunk volt evvel a pesti asszonynyal.
Másnap röggel mög azon panaszkodott, hogy a kokas egész éjjel kukorékolt.
- Hát azér kokas mondok.
Az a természeti ennek, hogy kukorékol.
De aszondi ő nem tud tőle aludni.
- Tögyön ugy mint én, mondok igyék este vörös bort.
- Ez pedig lyó szokás mondok, mert lám én ha félig kiittam a tsutorámat , kukorékolhat neköm a kokas akár a filembe is, még se hallom.
Aszondi hogy öjjük le, mögfizeti.
- Mán mondok tyukot szivesen ölünk, de a kokas köll a háznál a tsirke erányában.
Hát lám addig békétlenködött, hogy át köllött a kokast vitetni a Durbintsékhon.