Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Saját kezébe
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
12
Bekezdés
1099
Mondat
2296
Szó
25901
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XI. FEJEZET.
A legközelebbi napok egyikén Alice férjével megérkezett és sírva panaszkodott Györgynek Lothár házasságáról, melyet ez előtte kilátásba helyezett.
- Azt tenni kötelessége neki, viszonzá az idősb Szászhalmy; én tökéletesen helyeslem ez elhatározását.
Alice nem mert többé ellene szólni.
Az első találkozás Lydiával kissé feszes volt.
Erőltetve társalogtak, de Szalárdyné könnyű vére, Szalárdy gróf élénk modora s Lydia igyekezete, hogy a multra legkisebb vonatkozás se történjék, csakhamar egyensúlyba hozta a társalgást, az együttlétet .
Lothár nevének kiejtését mindnyájan kerülték.
Ő maga pedig sokáig nem mutatkozott Szászhalmon.
Írt, vagy az öreg Tergovaytól izent, ha Györgygyel érintkeznie kellett.
Egy napon azonban váratlanul megérkezett s Györgyöt szobájában kereste fel.
- Nem birom magamat erre a házasságra elhatározni, kiáltá, boszúsan dobva kalapját az asztalra s egy székbe vetve magát.
- Miért? kérdé György csodálkozva e váratlan érkezésen s meglepetve a kiáltáson.
- Gondold meg, György!
Én kössek ily házasságot, éppen én, kinél büszkébb ember nincs e világon s büszkeségemben egyszer saját anyámat is megsértettem.
- Hagyd a multat.
Ne bolygasd a halottat.
Kötelességünk teljesítésének mindennél nagyobbnak kell lenni s bocsáss meg, ha mondom, de talán éppen a végzet intézte igy sorsodat s ezt a vezeklést mérte rád.
- Lydia nagyon rútul bánt velem.
- És te? érdemeltél tőle mást?
Esküvőd előtt írsz kedvesednek leendő nődről levelet s a jövőre is szerelmet, összeköttetést igérsz neki.
- Nem szabadulhattam más módon tőle, mondá nevetve Lothár.
Ez az egyetlen lehetőség volt és én felhasználtam.
- A levél hangja nem ezt árulta el.
Lydia méltán retteghetett a jövőtől.
- Hány asszony van hasonló helyzetben s nem hagyja cserben férjét?
- Hasztalan vitatkozunk ezen, Lothár, mondá György.
Remélem, nem ez hozott ma hozzám.
- Az igazat megvallva, arra akarlak kérni, rendezd valahogy másként ezt a dolgot , mert én Hedviget nem tehetem nőmmé.
- Kétkedel jellemében, vagy hűségében nem vagy bizonyos?
- Nem hozzám való.
Milyen állást foglaljon el a világban, mint Szászhalmy grófné, ki előbb kedvesem volt?
- Nem az első ilyféle eset ez.
Megtörtént már számtalanszor.
- De nem akarom, hogy velem megtörténjék! kiáltá dühvel Lothár.
Kinek én nevemet adom, annak híre tiszta legyen, multja szeplőtelen.
- Igy nem adhatok tanácsot.
Komoran, némán ült a két testvér egymással szemközt, midőn Alice, nem gyanítva Lothár Szászhalmon létét, vídáman a szobába lépett s meglátva őt, hirtelen megállt.
- Mikor jöttél? kérdé észrevehető kellemetlen meglepetéssel.
- Éppen most.
A mint látom, nem örülsz jelenlétemnek.
Hát már egyetlen barátom sincs e földön és saját testvéreim között is idegen vagyok?
- Leendő házasságod elválaszt bennünket örökre.
- Ki ennek az oka? kérdé kitörve Lothár.
Senki más, mint György.
Alice meglepetve fordult bátyjához.
- Te kényszeríted rá Lothárt?
- Ő maga intézte úgy sorsát, hogy ez a legtermészetesb következmény.
Fia van s ennélfogva kötelességei vannak anyja iránt.
- Milyen házasság lesz ez! kiáltá méltatlankodva Alice.
Jó, hogy szegény anyánk nem tud már felőle semmit.
- Meg vagyok győződve, hogy ő is úgy vélekednék, mint én, mondá György.
- Alig hiszem, veté ellen Szalárdyné.
Ő Lothárhoz másféle reményeket kötött.
- Egykor talán.
Az ifjabb Szászhalmy komoran hallgatá e vitát s most, midőn már sok oly dolog volt a multban, melyen többé nem segíthetett, éles keserűséget érzett fölöttük.
Eszébe jutott anyja, kit oly keserűen s oly gyakran megbántott.
Jelenlegi viszonya testvéreivel, kik elhidegültek iránta; a jövő, mely oly sorssal s oly összeköttetéssel fenyegette, a melytől már most is borzadva fordult el, megkötött kezeire, vagyonára nézne.
Minden, minden ellene fordult s a mi legkétségbeejtőbb volt rá nézve: mindezt saját magának köszönheté.
- Önmaga idézte elő, a mi történt vele, a mi oly iszonyúan sujtá őt.
Még csak nem is tehetett szemrehányást miatta senkinek, mert el kellett ismernie, hogy mindenki jóindulattal volt iránta egykor s ő maga játszotta el könnyelműen a sors és hozzátartozói kegyét.
Alice megfordult, hogy elhagyja a szobát.
- Félsz velem egy levegőt szívni? kérdé keserűen Lothár.
- Nem tudunk mit beszélni egymással s azt hittem, dolgotok van együtt Györgygyel , ezért jöttél Szászhalomra.
- Miért is jöttem volna másért? hisz én itt most már úgyis idegen vagyok.
- Ne e keserű hangon, Lothár, mondá György.
A gyűlölködés csak mérgesíti a helyzetet .
Mi neked testvéreid vagyunk és mindenkor és mindenben segítünk rajtad, a hol lehet.
- Kötelességből! miért nem tetted ezt is hozzá?
Te előtted mindig legfőbb a kötelesség.
Egész életed e szerint folyt.
Még soha sem vethettél magadnak semmit szemedre.
Ritka boldog ember az, ki ily példásan tölti életét.
György nem felelt.
Szokva volt az éles kitörésekhez, hagyta átzúgni feje fölött a keserűséget, gúnyt, heves megjegyzéseket.
Nyugodtan függeszté öcscsére szép, komoly szemeit, mi ezt vérig boszantá.
- Miért nem felelsz? kérdé tőle hevesen.
- Mit feleljek?
Még azt sem tudom, mit akarsz tőlem s miért jöttél hozzám?
- Megmondani, hogy én az általad javasolt házasságot meg nem tehetem.
- Ah! kiáltá örömteljes hangon Alice.
- Nincs hatalmamban, hogy kényszerítselek rá; én csak tanácsolhatok, viszonzá György.
- Nemsokára megtartod az esküvőt?
- Még nem volt róla szó.
- De bizonyos.
Hisz miattad hagyott el Lydia, mert téged szeretett.
- Azt nem tudom.
- Ez az első nem igaz dolog és állítás, melyet tőled hallok; miért nem akarod az igazat bevallani?
- Mert nem volna alapja annak, a mit mondanék, ha azt állítanám.
Lydiával én elválása óta még nem beszéltem szerelemről.
- Lehetséges ez?
- Legyen kezessége ennek - szavam!
- És mit szándékozol tenni ezután?
- Azt ma még nem tudom.
- Vagy nem akarod megmondani!
- Ismersz, hogy nem szeretek magamról beszélni.
Lothár habozni látszott azzal, a mit mondani akart s a miért felkereste bátyját.
Pár perczig hallgatva szemlélte őt.
- Min gondolkozol? kérdé az csodálkozva.
- Bámulok rajtad s azon, hogy lehet két ily különböző testvér a világon, mint te és én...
- Ha helyesled az én életmódomat, Lothár, kövesd.
A legtermészetesebb az s a legegyszerűbb.
- Természetünkben kell annak lenni s én nem érzek rá hajlamot.
De halld, a miért hozzád jöttem.
Te azt mondád, kiadod nekem összes jövedelmemet.
- Ismétlem ezt ma is.
Korlátlanul rendelkezhetel fölötte.
- Jó! mondá Lothár halkan.
Elfogadom; a vagyon azonban maradjon minden további szó nélkül birtokodban s legyen egykor fiadé.
- Lothár!
- Méltóbb kezekben lesz az, mint volna nálam, előbb-utóbb semmivé tenném.
Az én birtokomban nem marad sokáig semmi.
A szeretet éppen úgy, mint a pénz, kerül .
Észrevétlenül és gyorsan eljátszom mind a kettőt.
- Elvesztéd bizalmadat önmagad iránt?
- Teljesen.
Sohasem fogok megnősülni.
- Ezt okosan teszed! kiáltott föl önkéntelen kitöréssel Alice.
- Nemde? kérdé keserűen Lothár.
Te is így vélekedel rólam.
Legközelebb hosszú útra indulok.
Rendesen tudatni fogom veled, György, hol vagyok s hová küldjék pénzemet utánam.
Keveset láttam még a világból.
Tanulni, tapasztalni fogok, talán ez jó hatással lesz reám.
- Én is remélem, mondá Szalárdyné.
Ez a legjobb, a mit tehetsz.
Ezerszer helyesebb , mint hogy úgy nősülj, a hogy szándékodban volt.
- És fiad?
- Gondoskodom róla s neveltetni fogom és ha látom, hogy érdemes reá, idővel majd törvényesítem, de arra nagyon alapos bizonyítékomnak kell lenni.
- És anyja, kit te ígérettel, rábeszéléssel térítettél erre az útra, ki érted talán mindent áldozott?
Szülőket, állást, becsületet!
Lothár komolyan nézett maga elé.
- Mily elégtételt adsz neki mindezért? folytatá György hévvel.
- Csalódtam benne! mondá keserűen Lothár.
Benne is!
Mindenkiben!
Ő nem méltó arra , hogy áldozatot tegyek érte.
Be van fejezve köztünk az összeköttetés.
- Szegény öcsém, mondá önkéntelen melegséggel György.
Ez más.
Így én is fölmentelek kötelezettséged alól.
- Igy szokott ez történni, mondá diadallal Alice.
Lothár elhagyta helyét s kalapját vette.
- Töltsd ma nálunk a napot, mondá nyájasan György.
- Köszönöm, nem maradhatok.
Nem akarok találkozni rajtatok kivül itt senkivel s ha maradnék, ki vagyok annak téve...
- Isten veled! kiáltá melegen Alice.
Lothár szó nélkül ölelé meg testvéreit s távozott.
Amazok szánakozva néztek utána , midőn kocsija kirobogott az udvarról és porfelleg takará el őt szemeik elől.
Viszontlátják -e valaha?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE