XI.
Sárika hatheti távollét után visszaérkezett Bakonyvárra.
Az ura csak a következő hétre várta, mert a leveleiben említést se tett a hazajövetele felől; annál inkább meg volt hát lepve, amikor Zsuzsa egy márciusi délelőtt hangos kiáltással rohant ki a konyhájából, s a következő pillanatban egy utiruhás fiatal asszonyka jelent meg az iroda ajtajában .
- Nem kergetsz vissza, hogy ilyen váratlanul betoppanok ?
Pethő meghatottan ölelte magához a feleségét, aki sírva is , nevetve is borult a férjecskéje nyakába .
- Az egész úton féltem, hogy haragudni fogsz... de hidd el, hogy nem bírtam már tovább.
Annyit sírtam, hogy Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet, s tegnap reggel szó nélkül csomagolni kezdett...
Majd később mondotta: Én egyáltalában nem tudom, miért adják férjhez manapság az elemi iskolás leányokat ...
- És miért sírtál, te csacsi ?
A fiatal asszony szégyenkezve rejtette az arcát az ura vállára és behunyt szemmel súgta :
Sárika hazaérkezése ismét visszaállította a ház régi rendjét : Pethő búcsút mondott a kávéháznak, vacsora után Jablonszky doktoréknál töltötte a lefekvés előtti órákat, s napjában tízszer-tizenötször is benézett a spájzba , a konyhába, az ebédlőbe, ahol Sárika megható buzgalommal teljesítette gazdasszonyi kötelességét .
- Jól vagy, nincs semmi bajod ?...
A fejed nem fáj ?...
Nincs étvágyad valami különös csemegére ?...
Nem ennél szamócát vagy sárgadinnyét ?
- Most, március végén? - kérdezte Sárika csodálkozva .
- Aki a pénzt nem sajnálja, az március végén is ehetik szamócát és sárgadinnyét...
Csak mondd meg, kis életem, ha kívánsz valamit, a többire már aztán ne legyen gondod ...
Sárika megbotránkozva nézett az urára, aztán komolyan szólott :
- Nem vagyok én afféle nagyvilági dáma, aki ilyen különösségek után kívánkozik...
A legdrágább csemegénél is többet ér nekem, ha a kis uram nagyon szeret ...
Pethő azonban nem sokat törődött a felesége tiltakozásával, hanem titokban a legritkább primeuröket meghozatta a gyöngélkedő asszonykának .
Jablonszky doktor ugyanis, aki minden este sírva fakadt arra a gondolatra, hogy unokája lesz, a kaszinóban annak a n é zetének adott kifejezést, hogy ebben az állapotban minden asszony ananászról és kinai fecskefészekről álmodozik .
- Ha örömet akarsz neki szerezni, hát kínáld meg valami ritka csemegével...
Aztán sokat, igen sokat sétálj vele, mert az nagy hasznára válik ám a jövendőbeli trónörökösnek ...
Az ügyvéd, aki pár nappal ezelőtt még eszeveszetten futkosott Lénártné után, most egyszerre megható gyöngédséget érzett a szelid kis felesége iránt.
Ha Sárikát látta, nevetségesen elérzékenyült; s úgy dédelgette , becézget te az asszonyt, hogy még az öreg doktor is hálásan ölelte a szívére .
- Derék ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte fiam.
Most már nem félek attól, hogy a kicsike leányom egyedül marad, ha meghalok ...
Néha vacsora után, amikor Sárika, gyermek módjára , elaludt az asztal mellett, Pethő, akár egy gondos dada, szinte a karjai közt vitte be a feleségét a hálószobába.
És míg a boldogan dünnyögő asszonykát vigyázva az ágyba fektette, halkan, megindultan susogta :
- Aludjál szépen és álmodj az angyalokról, akik a fejed fölött virrasztanak...
Csicsijja baba, csicsijja, hunyd be a szemedet ...
És Sárika engedelmeskedve hunyta be a szemét, s nevető ajakkal, de már félálomban gügyögte :
Pethő meggyujtotta az éjjeli lámpát, s a tompa, rózsaszínü fényben, amely a hálószobát betöltötte, hosszan elnézte a szendergő feleségét .
A szőke fejecske, amely mozdulatlanul pihent a csipkés vánkoson, úgy tünt föl neki, mintha egy édes, naiv gyermeké lenne, aki bizakodva teszi össze a kacsóját, amikor az álomistenke k özeledik, s még nem tud, nem gyanít semmit az élet lesújtó piszkosságaiból.
Oly bájos volt ez a fejecske, hogy a Pethő szívébe imádságszerü áhítat költözött...
És míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek , vigyázva hajolt a szendergő asszony fölé, hogy ho m lokát megcsókolja...
Aztán meghatva, bűnbánólag szólt magában :
- Hát lehet -e nagyobb gonoszság, mint megcsalni ezt a szelid, ezt az ártatlan teremtést ?...
Mint lehetett szívem hozzá, hogy csak egy pillanatig is megfeledkezzem róla ?...
Igen, igen, az egész életemet arra fogom szentelni, hogy a bűnömet jóvátegyem ...
Pethő valami különös kedvet talált abban, hogy Sárikát, aki a legtávolabbi célzásra is vérvörössé lett, néha a szülei előtt zavarba hozza ...
Este, amikor szivarozva üldögéltek a Jablonszkyék derü s lámpavilága alatt, a fiatal férj néha csintalanul szólott az anyósához :
- Mit gondol anyuska, jó lesz -e, ha Ferikének fogjuk keresztelni a kis névtelent ?
Sárika ilyenkor rémülten szaladt be a sötét hálószobába, s csak akkor jött ki, amikor az édesapja válogatott hizelkedésekkel kiédesgette onnan...
A doktor ilyenkor úgy kacagott, hogy szinte a könnyei folytak, Sárika pedig zavarodottan susogta :
- Mindig csak ilyen bolondságokon jár az eszed, pedig ideje volna , hogy ebben a korban már komollyá legyen az ember ...
- Helyes, szívem, mától fogva komoly leszek...
Még ma este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához ...
Aztán az ölébe ültette a feleségét, s ott csókolta meg, ahol érte .
Az öregek pedig titokban boldog pillantásokat váltottak egymással .
Egy délután , irodazárás után, Pethőék kisétáltak a malmok felé.
Az idő már tavasziasan enyhe volt , a patak partján rügyeztek a fák, s a veteményes-kertek, a folyó , meg a nádfödeles viskók fölött aranyos napsugár lebegett.
A réten százszorszépek nyiltak, s egy-egy álmos , koránébredő bogárka már lomhán sütkérezett a verőfényben.
Pethő , akit a tavasz csillogása mindig megrészegített kissé, boldogan magához szorította a felesége karját, s szerelmes pillantással tekintett a fiatal asszony szemébe...
Jó darabig hallgatva s étáltak, aztán a férfi egyszerre megállott .
- Ugy -e, hogy szép az élet, kis bolondom? - susogta hizelkedve .
Sárika pedig komoly meggyőződéssel bólintott, s áhítattal így felelt :
A malmokon túl volt az öreg Moysinger korcsmakertje, ahol vasá rnaponkint a helyőrség bakái táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, de ahol hétköznaponkint a jómódu polgári családok is megfordultak.
A kert ilyenkor még meglehetősen üres szokott lenni, de Pethő most megállott a rozzant ajtó előtt .
- Cica, van egy ötletem, - mondta fontoskodva .
- Be fogunk térni ozsonnára Moysinger apóhoz.
Lukullusi lakomát csapunk: vajat és hónapos retket hozatunk és csapra veretünk egy nagy üveg kőbányai sört.
Mit szólsz a tervemhez ?
- Csak nem gondolod talán, hogy sört iszom? - szólt Sárika megborzongva .
- Nem gondolom?
Sőt határozottan megkívánom, hogy koccints velem .
Apa szigoruan rámparancsolt, hogy ezentúl minden nap becsípesselek.
Már pedig , amit apa mond, az szentírás ...
Sárika húzódott ugyan egy kissé , de azért engedelmesen követte férjeurát.
A rügyező ribiszkebokrok közt pirosterítékes asztalok álltak, a vén korcsmáros ingujjban szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat öntözgette, a gyerekek pedig lármásan kergetőztek egymással.
A fiatal pár érkezése azonban megzavarta a családi idillt, a Moysinger bácsi, piszkos szalvétával a hóna alatt, szolgálatkészen megjelent, hogy a vendégeket üdvözölje .
- Tetszik parancsolni? - kérdezte, amíg szalvétájával a piros abroszt végigsöpörte .
Pethő szinésziesen deklamálni kezdett :
- Ami a spájzban, meg a konyhában jó falat akad, egy-kettő, rakja elibénk, csaplárosgazda...
Mindegy, ha ezer forintba is kerül a lakoma, de ma úgy akarunk élni, mint a Rothschildok és a Vanderbiltek ...
A korcsmáros s ietve tünt el a konyhaajtó mögött, az asszony is izgatottan futkosott ide-oda, a gyerekek bámészkodva álltak meg, biztos távolban, Pethőék pedig helyet foglaltak az egyik asztal mellett.
Pár perc mulva már előttük volt a friss vaj, a lágy kenyér, a hónapo s retek, s Moysinger apó nagy buzgalommal húzta ki a dugót a sörös üvegből.
Már éppen hozzá akartak kezdeni a falatozáshoz, amikor egyszerre új vendégek tüntek föl a látóhatáron .
- Terringettét, ez aztán a meglepetés, - szólott valaki a kert küszöbén.
- Asszony, nézz csak ide, kik vannak itt ?
Pethőék kiváncsian tekintettek az ajtó felé, ahonnan Lénárt úr, a felesége, meg Novák hadnagy integettek nagy örömmel és csodálkozással.
Amíg a tiszt meg az asszony kissé hátramaradt, Lénárt úr boldogan hadonászva közel edett .
- Óriási, milyen kedves véletlen...
Csak úgy hirtelenébeni kedvünk szottyant, hogy kiránduljunk, s lám, ilyen váratlanul összetalálkozunk egymással...
Persze, persze, a fiatal szerelmesek félénken elbújnak a világ elől...
De rosszul számítottak, me rt a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe is utánuk jön ...
Erőteljesen kezet rázott Pethőékkel, miközben a szép asszony és lovagja is megjelent az asztal mellett.
A tiszt jókedvüen szalutált, Lénártné pedig megölelgette Sárikát .
- Mily pompás színben van , hogy megerősítette, kipirosította a tengeri levegő...
És ezek a gödröcskék az arcán... akárcsak egy dundi kis polyásbaba...
Igazán nem is csodálhatja az ember, ha az irigy ura ilyen féltékenyen eldugja ...
Elragadtatva nézte a fiatal asszonykát, halkan, de azért érthető hangon szólva oda Novák hadnagyhoz :
Amíg a hadnagy udvariasan hajlongott, Lénárt úr harsány hangon kezdett kiabálni a sötétségben foglalatoskodó Moysinger után .
- Hé, söröket kérünk, de minél gyorsabban...
Aztán friss vaj at, szalámit és hónapos retket ... És főképp snitlinget, sok snitlinget, mert az a fődolog...
Persze csak úgy, ha nincs kifogásuk ellene , hogy a magányukat megzavarjuk ...
A vendéglős székeket és új terítéket hozott, az ozsonna is nemsokára az asztalra került, s Lénárt úr, aki tapintatlan ember volt , csakhamar a levegőbe tartotta a sörös poharát .
- A kis Pethő egészségére, akinek tiszta szívből kívánom, hogy olyan eszes, legyen, mint az édesapja, s olyan szép, olyan bájos, mint az édesanyja ...
Sárika elpirult , Lénártné megbotránkozva, ütött az ura karjára, de azért mindnyájan koccintottak...
És Lénárt, elégülten a hatással, amit a felköszöntője keltett, így szólt :
- Én már csak ilyen szókimondó fiu vagyok és azzal vége...
És ha a kis Pethő rossz néven veszi, hogy időnek előtte emlegetem, hát készségesen a rendelkezésére állok ...
Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében ragaszkodott bizonyos stilszerűséghez, később fölhívta Novák hadnagyot egy kugli-partira.
S mivel Novák hadnagy élénken foglalkozott azzal a gondolattal, hogy nemsokára egy váltócskát fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe, a két férfi csakhamar nemes szenvedéllyel kezdte ostromolni az ártatlan fabábukat, míg az asszonyok Pethő társaságában egyedül maradtak a kerti asztal mellett .
- Nos, hát mesélje el, drágám, hol járt és miképp töltötte az idejét ?...
És ha tudja, hát mentse ki magát ezért a rosszaságáért, hogy még csak egy képes lapot sem küldött nekünk ...
Lénártné kedveskedve közelebb húzódott Sárikához, aki zavartan , pironkodva válaszolt :
- Oh, nehogy azt gondolja, hogy figyelmetlen voltam... de higyje meg, ott még ahhoz is lusta az ember, hogy a helyéből kimozduljon...
Aki reggeltől-estig a sziklákon megtörő vizet nézi, az megborzad ám attól, hogy tollat fogjon a kezébe...
Még az uramnak se írtam mást, mint tízszavas levelezőlapokat... és az is rettenetes fáradságomba került .
Pethő gépiesen intett a fejével, de voltaképp nem igen hallotta , hogy miről van szó...
Amíg látszólag közömbösen figyelt az asszonyok trécselésére, a szívében valami fájdalmas érzés lett úrrá; arra a meggyőződésre jutott, hogy a szegény kis felesége szánalmasan eltörpül Lénártné mellett ...
Amíg a széken hátradőlve, cigarettával a szájában nézte a kuglizó férfiak játékát, a lelke mélyén aggódva hasonlítgatta össze a két e g ymás mellett ülő asszonyt: a diadalmas szépségében mosolygó Lénártnét, aki rózsás arccal, csillogó szemmel nézte szomszédnőjét, a beteges , sápadt, bátortalan Sárikát, aki most már, hogy a kis baba látogatásának ideje mindinkább közeledett, csak szégyenke z ve mert megjelenni az idegenek társaságában...
Az összehasonlítás nagyon is Sárika hátrányára ütött ki; a Lénártné karcsu, tökéletes termete , viruló egészsége, csábító, öntudatos pillantása mellett szinte részvétet keltett a törődött gyerekasszony, aki n éha félénken pillantott az urára, mintha segítséget kérne tőle ...
Pethő megdöbbenve érezte, hogy amíg a felesége iránt csak gyöngédség és szánalom van a szívében, az a másik tetszése szerint uralkodhatik rajta...
És miközben néha helyeslő fejbólintással kisérte az asszonyok beszédét, így szólott, egészen megzavarodva a lelke mélyén :
- Becstelen gazember vagyok, de nem tehetek róla...
Sohase lesz erőm hozzá, hogy erről a kacér és gyönyörü teremtésről lemondjak ...
A férfiak időközben befejezték a kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid Novák hadnagy ravaszul megnyerette a partit, hangos diadalkiáltással tért vissza az asztalhoz...
A győzelem örömére a boldog nyerő még néhány üveg sört bontatott, de mivel az alkony egyszerre csak hűvössé vált, Pethő fölállott a helyéről :
- Fiacskám, mi búcsuzkodni fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való idő...
Jó lesz, ha a kabátodat is fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek a hozzád hasonló asszonykára ...
Sárika engedelmesen fölvette a kabátját, aztán a Lé nárt úr hangos sajnálatára, búcsuzni kezdett...
A férfiak udvariasan kezet csókoltak neki, Lénártné pedig megható bensőséggel a nyakába borult .
- Bármennyire rosszul esik, magam is azt mondom, hogy most már menjen...
Amire hazaérnek, amúgy is este lesz ...
Édes pillantást vetett Sárikára, de közben észrevétlenül megszorította a Pethő odanyujtott kezét...
Oly hevesen megszorította, hogy Pethőnek hideg futott át a hátán...
Egy percig mindenről megfeledkezve, szinte magánkivül tekintett az asszony szemébe, mely mámorral és szenvedéllyel tapadt rá...
De a következő pillanatban már magához tért; udvariasan megemelte a kalapját, s karját feleségének nyújtva, csöndesen megindult az ajtó felé.
És odakünn, mintha csak a lelkiismerete szavát akarná elcsitítani, gond o san fölgyűrte a Sárika gallérját, s apai gyöngédséggel szólt :
- Igy, baba, most már nem fog megártani az esti hűvös levegő...
És most siessünk egy kicsit, nehogy Zsuzsánna néni összeszidjon minket ...