Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Rokonok
Keletkezés ideje
1932
Fejezet
25
Bekezdés
3064
Mondat
7660
Szó
77471
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
12.
A szeme könnyekben égett és vadul rohant előre.
Kifelé sietett a városból.
Nem bírt volna most emberekkel találkozni.
Hirtelen oly reménytelennek látta az életét.
Mit ér az egész élet, ha az ember magában áll s nem tud azoknak az eszményeknek élni, amelyek eltöltik s amelyekért érdemes élni.
Ő a testvéreit valóban kimondhatatlanul szereti.
Nem is gondol arra , hogy ő maga véletlenül annyival tehetségesebb az öccseinél, hogy azok elmaradtak mellette.
De ha még úgy volna is, nem azért van egy fészekalja gyermekben egy kiválóbb, hogy az a többi elesetteken és gyöngéken segítsen?
Itt van ez a választás.
Ezt csak nem ő csinálta?
Nem az ő tehetségét jutalmazta ezzel a sors, ez az egész egy véletlen.
Az Isten csinálta.
Hát azért csinálta, hogy Szentkálnay Lina sikerüljön ?...
A Szentkálnay Lina kedvéért rendezte ezt az egészet az Isten?
Ebből még ötven pengő se juthasson Kopjáss Adélnak?
Eh.
Majd csak lesz valahogy.
Az ötven pengő helyett lesz másik ötven.
És száz.
És ezer.
És tízezer.
Mert itt fantasztikus lehetőségek vannak...
Szentkálnay Lina nem is álmodja, mi lehet itt még...
Egy óráig zakatolt a feje.
Folyton a feleségével veszekedett.
Most magában a legdurvább szavaktól sem riadt vissza.
Jó asszony, szorgalmas asszony, takarékos asszony, cseléd, szakácsné, mosóné, súrolóné.
Még mi kell?
Mindenes.
De neki nem egy mindenes cseléd kell élettársul, hanem egy hozzáillő szellem.
Ezzel az asszonnyal nem fogja elérni, amit akar.
Mert ez csak lehúzza a sárba...
Poloska.
Hogy ő poloskafaj?
Hát ez mi?
Szolgafaj ?...
Poloska...
Nem ez szívja ki az ő vérét?
Az agyából kiszív minden idealizmust, minden fantáziát, minden szépet.
E mellett neki csakugyan béresnek kellene lennie.
Ahogy otthon a birtokon - a birtok - nyolcvan hold... - csak úgy lehetett megélni, hogy lealacsonyította magát mindenki , ganajtúró féreggé...
Erre nem vállalkozik.
Ez lesz neki a partnere a magasba futó úton ?...
Hisz ez, mint egy kölönc nehezedik rá a karrierjére, és nem fogja soha megérteni, hogy vége van a hamupipőke-kornak.
Most már egy más nővé kell átalakulnia: egy karrierépítő nővé...
De nincs is neki senkije.
Mert ez az asszony elvágta az utat mindig, ha valakivel barátkozni kezdett.
Ennek nem kell más, csak egypár magaformájú buta cselédasszony , az állatorvosné, akivel telefonon trafikálhatnak a nyúl pácolásáról.
Ha valaki a kezébe akarja venni a hatalmat, ahhoz szövetségesek kellenek.
Ki az ő szövetségese?
Kivel üljön össze, hogy megbeszélje a terveit?
Még arra se tartotta érdemesnek a barátait, hogy rájuk gondoljon, hanem Menyhértre gondolt, az öccsére.
Ezt kell idevenni valahogy maga mellé.
Van neki jobb barátja, mint Menyhért és Albert?
De különösen Menyhért.
Mint egy második én, annyira megértik egymást.
Ha néha összekerülnek, vége nincs a vitának, amely mindkettőjüket felfrissíti, és csodálatos, hogy egy véleményük van az alapgondolatokban s mégis annyi részletvita áll elő köztük, hogy valósággal bajnoki torna, mintha a planson állanának, karddal a kézben, és gyönyörködnének egymás mestervágásában, mert mindketten a vívás nemes és gyöngéd harcának a hívei.
Linával nem lehet vitatkozni.
Lina nő létére úgy vitatkozik, mint egy díjbirkózó, aki mindjárt agyonüti a partnerét.
Poloskafaj.
Hogy jut ilyen az eszébe.
Ez az első szó , amivel jelezni szíveskedik a különvéleményét.
De hogy tudja még a szívó, rágó teremtmények közül is kiválasztani a legbüdösebbet és legundokabbat.
Tessék aztán tovább folytatni a vitát.
Mért gondol most megint ilyen szökellésszerűen Linára ?...
Mert Lina és Menyhért nem barátok...
Mért nem barátok ?...
Mert Menyhért egyszer egy szerencsétlen üzletbe belevonta Linát, s hogy az üzlet nem sikerült, hát most már Linának megvan minden oka, hogy Menyhértet egész életében utálja.
Pedig Menyhért akkor is kitűnően gondolta el a dolgot...
A háború alatt sok műtárgyat hoztak haza a katonák a harctérről.
Hiába voltak a legszigorúbb tilalmak a hadvezetőség részéről, a bakák kivágták a templomokban az oltárképeket, becsavarták a hátizsákba és hazahozták .
Vagy kegyszereket, arany-ezüst kelyheket és kastélyok drága kincseit.
Ott volt.
A gránát belevágott.
A gránátnak szabad volt szétrúgni az egész palotát, s bakának ne lett volna szabad felvenni az üszkös gerendák közül egy csillogó darabot és beledugni a zsebébe, hogy majd jó lesz a gyerekeknek otthon játszani vele?
Hát Menyhértnek az az ideája támadt, mint múzeumi embernek, hogy alapítani kell egy hadizsákmány-mentő vállalatot.
Ennek a segítségével meg lehet menteni a műkincseket a múzeumok számára, esetleg a háború utáni visszaszolgáltatás céljaira, másrészről a szegény katonákat meg lehet menteni, hogy kapzsi kufárok elzsákmányolják tőlük pár fillérért, mint hozzá nem értőktől a néha milliókat érő dolgokat.
Linában van egy kis örményvér, a Szentkálnayak valaha Karakerek voltak, isten tudja, hogy lett belőlük Szentkálnay, s így van üzleti érzéke is.
Hamar rájött, hogy ebből pénz lehet, és saját kis pénzecskéjét, amit apjától kapott, befektette a Menyhért üzletébe...
No, és ki tehet róla, hogy a hadvezetőség megtagadta a beleegyezést az üzlethez azon a címen, hogy rossz vért szülhet kifelé, ha törvényesen engedélyezett kereskedés folyna a hadizsákmánnyal.
Így ottveszett az előmunkálatokra fordított pénz, ellenben egy élelmes zsidó nem törődött a hadifelügyelőséggel, hanem a maga szakállára folytatta s alaposan ki is aknázta az ideát.
Hát Lina azt a háromszázhetven koronáját siratja, amit három részlétben "kicsalt " tőle Menyhért.
Először kétszázat, azután százat s a végén még hetvenet.
Ma persze " aranykoronának" emlékszik rá, holott a párnahuzatai közt öt darab lebélyegzetlen százkoronást talált a múltkor egy ládában.
Még azt is elfelejtette, hogy hova dugta el.
Csak a lebélyegzés után lelte meg.
Igaz, hogy eleget ette a fene miatta, hogy ilyen vesztesége van, de azért saját magának megbocsátotta ezt a szórakozottságot , ellenben Menyhértet látni se akarja a háromszázhetven miatt.
Be kell hozni Zsarátnokra.
Ez, mint valami zseniális ötlet villant fel most Pista előtt.
A Múzeumot most építi a város.
Ide kell Menyhértet igazgatónak meghívni.
Gondolt ő erre már régebben is, hiszen mint kultúrtanácsnokhoz hozzá tartozott a Múzeum építése, de nem lehetett még szólani sem a dologról, mert Makróczy feleségének volt egy nyomorék testvéröccse, valami gimnáziumi tanár helyben, s azt akarták kinevezni igazgatónak, pedig nem is volt muzeális ember.
Ki mert volna akkor Makróczyval egy ilyen dolog miatt ujjat húzni?
Hát most éppen Makróczyról villant fel előtte, hogy ha most ő a főügyész, akkor most meg az ő öccsének jöttek meg az esélyei.
Pláne, elsőrangú szakember, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályában van.
Cikkei jelentek meg, könyvei is.
Ásatásoknál tömérdeket dolgozik.
Jó neve van, a Magyar Tudományos Akadémiánál csak azért nem jelenik meg a honfoglaláskori sírokról írott műve, mert az Akadémiának hadikölcsönkötvényekben fekszik az alaptőkéje...
Ez egészen megvigasztalta.
Azonnal írni kell Menyhértnek, hogy lépjen fel.
Szerezzen ajánlóleveleket nagynevű tanároktól, tudósoktól, a legjobb helyekről s akkor lehetetlen, hogy keresztül ne lehessen hajszolni a megválasztását.
És akkor ő meg van mentve, mert kap egy nagyszerű barátot és segítőt, mert Menyhért nem egy együgyű szobatudós, tele van fantáziával - Kopjáss -, és ha ők ketten összefognak, egész új világot teremthetnek Zsarátnokon.
Maga sem tudta, mekkora utat tett meg közben a város külső perifériáin.
A nagy, lapos utcákon rohant, mint a szélvész.
Az apró parasztházak végtelen sora ment el mellette .
A feneketlen sarak és kátyúk utain haladt.
Végre kiért a Villasorba.
Itt megállott s körülnézett.
Mintha a csikók tudták volna, hogy ide régen készül.
Kívánta látni ezt az új telepet , s most kíváncsian nézett körül, melyik is az ő háza?
Rengeteg új villa volt itt, kis villák, vadonatúj tisztviselőházak.
Akármelyiket elfogadta volna.
Jól megépített, kedves kertes házak voltak, ahol egy-egy család kényelmesen el tudott helyezkedni.
Szép csillogó nagy ablakok , mindenütt veranda.
Piros tetők, cserepek és eternit fedelek, szépek ezek az új eternit lapok, mintha megrozsdásodott rézlemezzel volnának fedve a házak.
Lassan ment végig.
Valaki köszönt, előzékenyen fogadta, de nem tudta, ki volt.
Megint magára eszmélt.
A főügyész igen: az új főügyész, s ez ő.
Kiért a nagy erdei fasorba .
Ez volt a telep határa.
Itt már csak igen nagy villák voltak.
Megismerte a Belatiny-villát.
Lassan ment előtte, jól megnézte s mosolygott magán, hogy ekkora házzal mit is tudna csinálni?
Ez kellene Linának, aki maga akarja az egész házát takarítani?
Mért jutott eszébe Linának, gondolta, éppen a Belatiny-villa.
Hiszen ő is tudja, hogy ez szinte várszerű ház.
Valami Linában is van talán ?...
Ilyen házat is el tud képzelni magáénak?
Hirtelen a lábai gyökeret vertek.
Egy nő ment előtte.
Magas, egyenes, karcsú nő, rendkívül elegáns, világos színű kosztümben.
Esernyő nélkül.
Kis kalap a fején, mint egy vikingföveg.
Ez is ragyogóan világos.
Az egész nő rafináltan egyszerű és mégis rafináltan előkelő...
Jaj, Szentkálnay Magdaléna.
Percekig lélegzethez sem bírt jutni.
Érezte, hogy vissza kellene fordulnia s elfutni , elrohanni, elvágtatni.
Ki a világból...
És azután megijedt, hogy elhalad s elveszti szem elől, s nagy léptekkel megindult utána.
Magdaléna egyenletes léptekkel ment.
Valami különös volt benne, ahogy egyedül haladt előre.
Mintha valami szomorúság lebegne felette.
Nem tudta volna megmondani, hogy mért érzi szomorúnak.
Nem hajtotta le a fejét, de nem is lépett vidáman.
Léptei ruganyosak voltak, de valami merevség volt a tartásában.
A karjai csüggedten hullottak le.
Talán ezért...
Úgy hatott rá, szinte bűvöletben nézte.
Oda kellene sietni, valahogy elébe kerülni...
Köszönni neki...
Ha ránéz, vajon felismerné -e őt ?...
Isten ments, nem bírná ki, a szíve annyira zakatolt, hogy szinte hallani lehetett a lélegzésén a zuhogását...
Már megint a Sors...
Mit akar vele?
Mért hozta most és éppen most elébe ezt a nőt ?.. .
Megállott a gondolkodása, s többé semmi sem jutott eszébe, egy járó géppé alakult át , de rettegett, hogy elveszíti...
Mért vesztené el ?...
Itt megy s nem tűnhet el, mint egy villi...
Nő, aki két kis cipőjén lépeget, kitartó és egyenletes lépésekkel.
Mért megy egyedül ?...
Magában akar lenni ?...
Sétál, vagy gyalog jött be a városból ?.. .
Vagy valahol látogatóban volt és hazafelé megy?
Csakugyan, hiszen itt laknak, Boronkay Feri hol van?
Igaz, hogy nem szeretik egymást ?
Erről már többször hallott megjegyzéseket.
Hogy lehet az?
Egy ilyen nőt, lehet, hogy nem szereti az ura ?...
S ő az urát ?...
Akkor mért vannak együtt ?...
De erre sem bírt gondolni.
Ha egy kicsit közelebb ért, mintha forróság csapná meg, ha elmarad, rémület.
Mért van rá ekkora hatással?... fog -e valaha találkozni vele?... s ha igen ?...
Most Magdaléna megállott egy kapu előtt s becsengetett.
Nem vette észre, s nem tudta, hogy most mit csináljon.
Ha továbbhalad, utoléri s akkor mi lesz?
Ha megáll, magára hívja a figyelmet.
Csak ment gépiesen.
Most ott van mellette három lépés távolságban.
Magdalénának nyitják a kaput, de a mozgó ember felhívja a figyelmét.
Ő mereven köszön.
Kalapot emel, Magdaléna ránéz .
Felismerte?
Köszönését fogadja, biccent és mosolyog.
Azzal bemegy a villa kapuján.
Utánapillant s sietve el.
Annyit lát, hogy bent lombos fák vannak.
A kapu vaspálcákból van, s az egész kapuzat megnyitja a benézőknek a kavicsos, sárga , csillogó, nedves kertrészletet.
Magdaléna bemegy, és az üveges kocsifeljáró alatt fellép a lépcsőre...
Ez nagy villa.
Ez volt az első gondolata, s ahogy elhaladt, megállt kis távolságra s megnézte a házat.
Különös szép ház.
Művészeti folyóiratokban az Arany Fácán kávéházban szokott ilyeneket látni...
Lassan ment az erdőig, s akkor visszafordult.
Átment a túlsó oldalra, s ahogy jött , jól megnézte a villát.
De megijedt, hogy Magdaléna kinéz valamelyik ablakon, s erre gyorsabban haladt el a ház előtt, mint szerette volna.
Más világ ez.
Más, mint amiben ő él.
Lehet itt találkozni ?...
Nem, ezt meg kell ostromolni, rohammal bevenni.
Ide be kell törni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE