Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Rokonok
Keletkezés ideje
1932
Fejezet
25
Bekezdés
3064
Mondat
7660
Szó
77471
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
18.
A kaszinóban nagyon kevesen voltak.
- Kik vannak itt?
A vadász a zöld hajtókával, az ezüst cserfalombbal nagyon is nem vadászi alázatosságba volt egyenruházva.
Pistát zavarta ez az alázatos mozdulat, mert ez nem a dolgát gyorsan, híven és tökéletesen végző alkalmazott előzékenysége volt, hanem a letört és rabszolgaságba nevelt ember végtelen alázatossága.
A hűséges vagy hűségtelen kutya csóválta a farkát s leste a parancsot.
- Martiny doktor úr itt van... kártyáznak a nagyságos urak.
Nem is hallotta a többi nevet.
Martiny doktor, az ellenzék leghangosabb vezére.
Tétovázva bement a kártyaszobába.
- Ó, itt van a főügyész úr, akkor te elmehetsz - s Martiny engedélyt adott egyik partnerének.
Martiny dr. szinte odaparancsolta őt az asztalhoz.
Römit játszottak, az egyetlen játék, amiben elég erős volt.
Már nem is akart otthon vele játszani senki, a felesége különösen nem, mert kíméletlen volt a játékban, képtelen volt megállani, hogy ne nyerjen.
Mintha semmi volna az egész, kezdte azonnal rendezni a lapokat a kezében.
Az első játékot elvesztette.
A másodikat megnyerte.
A harmadikból kicsúszott baj nélkül, a negyediket megnyerte.
A hét fordulóból álló "bulit" azért mégis ő nyerte s három pengő húsz fillért kapott.
- No, csinálhatunk még egy bulit?
Szeretett volna hazamenni, mert egy játék körülbelül háromnegyed óráig tart, s már fél nyolc volt, de az urak erőszakosak voltak, nem engedték el.
- Új zsír - mondta Martiny -, meg kell húzni...
Mi lesz a nagy kölcsönnel? - s kihívta a vörös ászt.
- Az még a jövő titka - mondta, s vetett egy kártyát rá.
- Szóval befagyott - mondta Martiny, mintha egyáltalában semmi jelentősége nem volna annak, amit kártya közben kérdez az ember.
- Csak jövedelmező befektetésre - tette hozzá.
- Csakis.
- Mindjárt gondoltam.
A csatornázás, az nem jövedelmező, az iskolák renoválása, az nem jövedelmező.
Semmi sem jövedelmező, csak az, AKT.
Jó neve van: AKT...
Autó Kereskedelmi Társulat...
Közforgalmi, pardon...
Autó Közforgalmi Társulat...
AKT ...
Nagyon jó aktja van őexcellenciájának.
Főrészvényes.
No ja, majd nem az...
Mikor indul meg a zsarátnoki AKT építkezése?
Nem felelt.
Mosolygott.
- Mert ha ez megindul, erre lesz nemzetközi kölcsön...
Éppen jókor jön, hogy soha ki ne fogyjunk a panamából.
A Sertéstenyésztő, hallom, szépen dagad.
- Most ilyen kevesen járnak be? - térítette el a szót.
- Makróczy kivonult a társaságával, azóta tiszta a levegő...
Jól nézünk ki, ha az új főügyész viszont nyerni jár be...
Ez szomorú volna...
Úgyis a közigazgatás húzza le rólunk az utolsó gúnyát.
Végre belement a csapdába.
Ellentmondott.
- A közigazgatás?
Úgy látszik, a közigazgatás a közélet örök szerződtetett bűnbakja.
Martiny nyeregben volt.
Beszélhetett.
- A dolog ott dől el, hogy kié a világ ?...
A Tőkéé? vagy a Munkásé? vagy az Államé ?...
Ma az bizonyos, hogy az Állam felibe van építve az Embernek.
Az Állam kivételes helyzetet élvez, mint előbb az oligarchia.
Az Állam az emberek szemében misztikus hatalom.
Öncél.
Nem az emberek élete fontos, hanem az, hogy az Állam viruljon.
Az Állam felfalja a gyermekeit.
Ez az igazi Krónosz.
Azt mondják, államban élünk.
Nem: az Állam él belőlünk.
- Olyan dolog, mint a házasság kérdése.
Addig, míg jobb intézmény nincs erre a célra , addig ehhez kell ragaszkodni.
- Majd megvizsgálhatjuk a házasság problémáját is, egyelőre maradjunk csak az Államnál.
Óriási tévedés azt hinni, hogy az ember függetlenségre született.
Az emberi tömeg mindig függőségre vágyik.
Én nem vagyok individualista.
Én a szegénység tömegeit képviselem, s én nem harcolok azért, hogy még tovább szabadítsák fel az egyéniségeket, mert az én egyéniségem, a tanyák népe nem tud mit csinálni odakint a sártengerben az ő híres egyéniségével.
Mit csináljon, mikor hat hónapig be van zárva , úgy hogy nem bír kimozdulni.
Én másfél millió magyarra gondolok, akik a tanyákon vannak eltemetve a maguk szabad egyéniségével.
Ötmillió hold népe van előttem , amelyiknek nem kell a függetlenség, mert nem tud vele mit csinálni.
Névleges függetlenségben élnek, de ez a függetlenség, már ez az individuális függetlenség , voltaképpen a halálraítéltek és a cellákba bezártak függetlensége.
Minden tanya egy börtön.
A városok vezetősége oda zárta el őket, és csak akkor jelenik meg a hatóság , mikor a tanyák népétől valamit kíván.
Akkor van ott, akár véradó, akár pénzadó kell neki.
A haszonért ott van, de soha nem visz nekik semmit.
Se utat, se védelmet, se okulást, se szórakozást.
De én nem akarok most a tanyakérdésről beszélni.
Végtelenül lehetne.
Én egy sokkal mélyebb problémát akarok felvetni.
Azt, hogy akar -e hát az ember szabad versenyben élni, vagy nem?
Hát nem akar.
Az egyéni szabadság csak egyes kivételes egyéniségnek kell.
A tömeg könyörög és sír, hogy vegyék le róla a szabad verseny rettenetes terhét.
Nem bírjuk .
Hogy az egyén valahogy megbirkózhasson azzal a felelősséggel, amit a szabadság rak rá, kénytelen szövetkezni, kénytelen a szabadságát eladni egymásnak és összetenni , hogy közös eredőben elveszve valahogy megbirkózhasson az ezer fejű szörnyeteggel, a szabad élettel.
Itt, úgy látszik, ellentmondás van, mert az emberiség megváltást érzett, mikor a jobbágyságból felszabadult.
Igen.
Elég sokáig éltünk rabszolgaságban.
De az a rabszolgaság csak azért volt rossz , mert nem lehetett a lekötözötteknek befolyást gyakorolni az ellátás mértékére.
Abban jó volt, hogy a jobbágy nyugodt volt és pihent.
Nem kellett magáról gondoskodni .
Máson volt a felelősség, ha ő éhen halt, őneki csak annyi dolga volt, hogy éhen halhatott, ha nem gondoskodtak róla.
Most egy olyan függőségre vágyik az ember, hogy biztosítva legyen a létminimum és egyben lehetőség legyen a tehetség szerinti előhaladásra.
Ezt a mai életet, a munkanélküliséget, ezt bírni nem lehet.
A tömegnek nincs semmi befolyása a vállalkozásra és végrehajtásra, s míg egyfelől be van dobva, mint szabad egyén a létbe, másfelől magára van hagyva, hogy harcoljon ő meg a semmivel ?...
Mit ér az ő szabadsága, ha a Tőke nincs rákényszerítve az ő foglalkoztatására?
Kovács Kis Péter barátom a világ legszabadabb embere, csak ki kell fizetni neki az adóját, a kamatot, a bírságot, mindent, amit csak a hivatali agy ki tud eszelni ellene, ki kell fizetni a családja ruhájának, élelmének az árát, akkor szabad.
Akkor szabad neki a búzáját annyiért adni oda, amennyiért valahol, előtte ismeretlen hatalmak megállapították.
Annyiért, ami a kötelezettségének még a tizedrészét se éri el...
Mi a fene szabadság ez ?...
Mit csináljon ő odakint evvel a szabadsággal?
Szabad neki levelet írni, de ha megírta, beviheti tizenhat kilométerre a postára.
Szabad neki választ is kapni, de ha megjött a válasz, azt kiteszik a posta ablakába, s ha két hétig nem jelentkezik a címzett, visszaküldik a feladónak.
Szabad neki licitálni a városi bérletre.
Micsoda?
Ígérhet kétszer annyit, mint a komája, aki szintén licitál.
Ilyenkor a város elfogadja őt olyan szabad embernek , mint Rothschildot.
De mikor nem él azzal a szabadságával, hogy pontosan, a kitűzött időre megfizesse a felvert bért, akkor már baj van.
Akkor már bűncselekményt követett el, amelyért meg is kell bűnhődnie.
A főügyész kedvetlenül szólt bele:
- A nép ma sokkal magasabb életnívón van, mint száz év előtt.
- Nem tart soká.
Nemcsak a népnél, hanem nálunk sem.
A leggyorsabb iramban haladunk visszafelé a nyomorba.
Mikor a főváros ötven-hatvanezer éhezőnek ad ebédet naponta egész télen át, mikor a legkisebb falu is tele van munkanélkülivel, mikor a legnagyobb tőke is meg van rémülve, mert nem kapja meg a profitot, akkor itt a lesüllyedés utolsó korszaka.
Megyünk vissza a Balkánra, megyünk vissza Keletre.
Nem mondom én, van ennél mélyebb nívó is.
Láttam én a bocskort és az éhezőknek lézengő csordáját...
De mi is azon az úton vagyunk.
A mi szegényeink a legszörnyűbb ragályos betegséget terjesztik, a szegénységet.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE