ELTE regénykorpusz

Elmentek.

A polgármesternél valami küldöttség volt, de ez nem tett semmit, a kis titkár Imrike bement, s a polgármester azonnal végzett a kérelmezőkkel.

Egyszerűen nem mondta el az esedékes Deák Ferenc adomáját, hanem mindent megígért, melegen kezet fogott a deputáció tagjaival, s engedte, hogy azok tovább vigyék magukkal a küzdve küzdj és bízva bízzál érzését.

Kardics bácsi viharosan rohant be.

Károgva kacagott, és keményen káromkodott.

Bisztriczay főmérnök összefoglalta a dolgot.

A polgármester sokáig nézett rájuk halszemével, akkor igen kényelmesen mondta:

- No igen... hát iszen igaza van... csak nem megy olyan könnyen, pajtikám...

A purifikálás [ 21] a legnehezebb munka, de a legszebb, az igaz...

A disciplina [ 22] hiánya, persze - tette hozzá gondolkodva.

Akkor felvett az asztalról valami barnás vasúti szelvényt.

- Mi ez a... ez a... szénügy, főmérnök úr ?...

Ez a köleséri bányaajánlat...

Bátay Bertalan-féle...

Bisztriczaynak hályog esett le a szeméről.

Meg volt döbbenve.

Erre nem gondolt.

De hogy lehet, hogy erre nem gondolt ?...

Hiszen ez remek.

Meg van mentve minden.

A Berci bácsi szene...

Ujjongva mondta el az egész dolgot.

- Így, méltóságos uram, így.

El lehet képzelni, hogy milyen szenet fog küldeni a derék Berci bácsi.

A polgármester unott módján mondta:

- Miért mondod, pajtikám, hogy fog ?... - s cvikkerét feltéve, jobban megnézte a vasúti feladóvevényt - mikor már itt is van?

- A szén, méltóságos, uram?

- A szén.

- Nem tudok róla, méltóságos uram.

- Gondolom, ez arról szól, ez a jelentés.

A főmérnök úgy tett, mint a rossz diák, aki rossz dátumot mondott a westfaliai békére s nem akarja elhinni a tanárnak, aki kikorrigálta.

Átvette a cédulát s nézte.

- Szabad telefonálni, méltóságos uram?

Felvette a kagylót, és kérte a kezelőséget.

- Halló, maga az, Máté ?...

Mi van avval a szénnel ?...

Itt van ?...

- Na és ?...

Kitűnő ?...

De hisz ez pompás...

Szóval príma... szóval salgótarjáni príma szenet küldött...

Hallani lehetett a telefonkagylóból a visító kacagást.

- No jól van, Máté, hozzá ne nyúljanak.

Ha príma, akkor rendben van, csak azt akartam tudni, hogy príma...

Meg ne bontsák azt a príma szenet.

Érti ?...

Még a madárnak se hagyják bekeverni.

Príma szenet nem szabad elcsúfítani.

Lecsapta a kagylót, s boldog ragyogással nézett a polgármesterre.

- Méltóságos uram, még ilyen könnyen nem fogtunk rókát.

Kardics harsogva nevetett.

- És milyen esze van ennek az én emberemnek, ennek a Máténak - mondta a főmérnök -, ez már két nappal ezelőtt mondta, hogy főmérnök úr, mondanék én valamit... meg kéne vizsgálni azt a bányát, ahonnan ez a Berci bácsi ezt a szenet küldi...

Hallottam én már hírét ennek a szénnek.

Nem először próbálkozik ez... nincs ennek szene, csak valami olyan tufa, ami nem ég meg, vagy medvét fogunk vele, osztán akkor kalapálhatjuk a kazánokat.

Nem merek én avval a szénnel befűteni, amit ez hozni fog , főmérnök úr, hanem tessék engem elküldeni a bányájába, én osztán megnézem a magam szemével, miféle szenet akar liferálni ez a vén széntolvaj.

A polgármester megnyomta az asztalán a villanycsengő gombját.

- Borzasztók ezek a rokonok - mondta aztán.

- Ebből még semmi jó nem jött ki, a rokonokból.

Nagyon utálom őket.

Mindnyájan nevettek.

- És mennyi van belőlük.

És valamennyit számon kell tartani, mert nem engedi elfeledtetni magát.

És az a sok iskolatárs.

A végén az ember mindenkivel egy osztályba járt, akinek az életben valami ügye, baja van.

Csak a bajban levőkkel .

Megfogják az embert az utcán, az ebédnél, a vacsoránál, a színházban, a klozeton.

A titkár bejött.

- Imri fiam, a főügyész urat kéretem.

- Igenis, méltóságos uram.

És Imriske átvette a mosolygást, ami a polgármester arcáról sütött rá, s azt túlozva vitte magával a főügyész felé.

- Kedves gyermek, ahányszor látom, mindig eszembe jut a nagyanyja.

Milyen bűbájos és elragadó fruska volt...

Hja, persze, ezek a gyermekek vették át a mi szerepünket ... ezek még tudnak... tudnak... a nők nyelvén...

Há Soma, mi is voltunk valaha...

Szóval főmérnök úr, majd kéretem, ha valamire szükség lesz... majd kéretlek, kedves ... igen.

A főmérnök abban a pillanatban felállott és ment.

- Te ugyan még ma is fiatal ember vagy - fogta meg a polgármester a Kardics bácsi gombját -... hallom, délelőtt... a szépasszonynál voltál ?...

Máskor nincs időd? te elfoglalt ember...

Kardics bácsi nevetett.

- Ha meggondolom, egy kis elővigyázatosság nélkül egészen ki lennék szolgáltatva neki - tért át arra, ami most mindennél jobban foglalkoztatta -, még egy ideiglenes szerződés sincs a kezében...

S ha volna...

A Takarék nélkül nem tudja megvenni...

Egy fillére nincs.

Nem hiszem, hogy két pengő volna a zsebében...

A felesége adja ki neki a zsebpénzt.

- Az asszonykának van?

- Hogyne.

Hétszázhúsz pengője van a postatakarékban.

Felnevettek.

Gondolkozva rágták a szivart.

Röstellték volna egymás előtt megtárgyalni a dolgot, az elhatározást, de érezték, hogy még nem érett meg a helyzet a végleges döntésre.

Most a főügyész fölényben van, mert kezében van a rokonszenves dolog, a leleplezett versenytárgyalási dolgok...

Még egy sakkhúzás kell s matt...

- He? - mondta a polgármester.

Kardics értette.

- Mégis Wagner mellett kell maradni.

- Appersze.

És már látták, hogy a főügyész holnap lemond, s az új választás Wagnerra, a régi jelöltre esik...

Wagner saját emberük, régi városházi szakember, barát és hű sáfár...

Már látszott előttük, hogy Kopjáss István karrierje be van fejezve.

Kemény és szívós két öreg volt ez, amit elhatároztak, annak meg kellett történnie.

Imriske jött, és bejelentette a főügyészt.

- Igen - bólintott a polgármester.

Egy perc múlva Kopjáss bent volt.

- Á, szervusz... parancsolj helyet...

Pista kicsit állott, akkor leült.

Erősen fel volt indulva.

Elkészült mindenre.

- Kérlek - mondta a polgármester -, kérlek, pajtikám... ez a Bisztriczay, ez egy ősmarha...

Még te nem ismered, majd megtudod, ha egy kicsit foglalkozol vele...

Mint mérnök, igen, az mehet... de különben... egyszerűen beszámíthatatlan...

Nem is tudom emberi ésszel felfogni, mit akar... mi az ?...

Mibe sántikál ez egész nap itt máma?

Pista jól tudta, hogy ezek mindent tudnak s mindenben részesek, de nem tehette, hogy kitérjen az elől, hogy részletesen elmondjon mindent...

Tehát beszélt, de míg önmagát hallotta, unta az egészet...

Fölösleges dolgokat kellett újra elbeszélnie...

- Nekem a Holub már egy hónappal ezelőtt megmondta, hogy nem akar pályázni a vashídra.

Éppen elég vesztesége van a városon - fordult Kardics felé a polgármester -, ez megőrült, ez a Bisztriczay.

Ahogy én ennek megmosom a fejét.

Mér csinál ez marhaságokat?

Fegyelmi vétség.

Kedvem volna elrendelni ellene a fegyelmi vizsgálatot.

- Túlbuzgó.

- De méltóságos uram, a Holub-cégnek egy alkalmazottja volt bent, és az másolta a statikai számításokat.

- Ugyan kérlek, és te elhiszel ilyen butaságot?

Még sok mindenhez hozzá kell szoknod , kedvesem.

Ilyen emberekkel dolgozni...

No de ne rontsuk vele az étvágyunkat, vasárnap estére már megkaptad a meghívást?

- Hova, méltóságos uram?

- Boronkayékhoz.

- Nem.

- Nahát, ezek is milyen emberek.

Vasárnap este búcsúestély lesz náluk, és a fél város meg van híjva...

Bizonyára azért nem küldtek még eddig meghívót, mert személyesen akarnak levizitelni, s akkor adják át a meghívást...

- Igen, igen - mondta Kardics bácsi -, nekem Feri mondta, hogy készülnek Pistáékhoz...

Közbevetve, kedves Pistám, nagyon sajnálom, hogy ma a nagy angol kölcsönben kellett tárgyalnom és nem lehettem bent...

Voltál a bankban?

- Nem, bátyám, csak telefonáltam.

- És én nem voltam már akkor ott?

- Nem.

- Ez így lesz jó.

Legalább a feleséged is látni fogja a házat.

A gyárat is üzemben kell megnézni.

És harsogva nevetett.

Móricz Zsigmond

Rokonok

21.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Móricz Zsigmond

Rokonok

21.