ELTE regénykorpusz

Pista nagyon meg volt zavarodva, és a két nap teljes sötétségben folyt le.

Nem tudott tájékozódni a polgármester és környezete felől.

Ő már úgy érezte, döntött s szakított, és most azt kellett éreznie, hogy semmi sem változott, csak neki vannak agyrémei.

Mikor hazament ebédelni, Linának elmondta, hogy meg vannak híva Boronkayékhoz vasárnap estére.

Lina elborult arccal vette tudomásul, hogy Boronkayék el akarnak jönni hozzájuk , bizonyára fesztvizitre, s így nemigen lehet másról szó, csakhogy vasárnap délben ...

Mit tegyen.

A lakást se meg nem nagyobbíthatja, se meg nem szépítheti.

Ha jönnek, itt lesznek.

Szombaton délben Berci bácsi is megérkezett.

Az öregúr csöndes volt, valahogy csak mímelte a lármát.

Elreferálta Pistának, hogy két vagon próbaszenet küldött, s nem hagyott békét, míg Pista fel nem hívta Csomát, a gazdasági tanácsnokot, aki kedvező választ adott a szénre vonatkozólag.

Jöhet.

Erre Berci bácsi felmelegedett, és ő indított támadást.

- Te, Pista - mondta -, mért beszélsz te olyan fásultan erről az üzletről...

Látod , ők maguk szeretettel szólanak róla...

Olyan szenet kaptak, hogy annál már jobb nem is létezik...

Az üzletnek minden pillanatban utána kell nézni, de nem röstelkedve, hanem tűzzel és ideálizmussal.

Az üzlet éjjel-nappal perzseli a szívet.

Itt nincs vasárnap, nincs hivatali idő, és nincs kis üzlet és nagy üzlet, csak egy van: az üzlet...

Igenis, én fűteni akarok azzal a tűzzel, ami bennem van.

Központi fűtést az egész világon.

Az én szívem az a bánya, ami be tudná fűteni az összes hivatalt, a folyosókkal együtt...

Mindent, ahol emberek járnak, még a kofák alatt a nagy piacot is.

- Már annyi szened neked sincsen, Berci bátyám.

- Dehogy nincsen, fiam: van elég tűz a föld belsejében.

Ha elfogy a szén, lemegyünk a föld középpontjáig.

- Feltörnek a tűzokádók.

- Hadd törjenek, fiam, csak csöveken jöjjön a tűz, ahogy a villámcsapás dróton jár .

Forró víz fog cirkulálni az egész világon.

Forró vízzel fogják fűteni az összes lakást, az összes ipari üzemet.

Az ember nem bír annyit elhasználni a föld belsejében levő hővizekből, ami ott csak megérezhető is legyen...

Kimeríthetetlen hőforrások állanak rendelkezésünkre.

Pista elgondolkozott ezen, s igaznak találta az öregúr ideáját.

Ha az a csekély szén , ami az eltemetett erdők törmelékéből megmaradt, elég volt száz évre, mi lehet a föld belsejének melegével ?...

Arányba se lehet hozni, amennyiszer több a szénmennyiségeknél...

Hol van még az, hogy az ember a nap melegét próbálja elraktározni, addig itt van a forró víz a mélyben...

Végtelen forróvízgyűjtő a föld egész belseje, s minden ponton egyenlő mélységben a földszín alatt.

Szinte elkábult a lehetőségektől.

Semmit se kell, csak megépíteni a vezetékeket...

Kati néni nyitott be rájuk.

Kati néni nagyon kevés időt tölt itthon, mert az egész város várja.

Szakadatlanul vizitel.

Rokonoknál s ismerősöknél.

Aki valaha valamilyen címen ismerte a Kopjássokat, ő azokat most mind sorra járja.

Néha két napig sem jön haza, mert ott tartják ebédre, vacsorára, hálásra.

- Abberci - kiáltott fel, ahogy belépett.

Berci bácsi meghökkenve nézett a hajdanvolt menyasszonyára.

- Hát ez a madárijesztő kicsoda? - kiáltott fel.

- Bercikém, hát megismertél?

Én vagyok, látod, a Kati.

- Hát te még élsz?

Minek?

- Semmit se változtál, hogy lehet az, édes jó istenem.

Berci bácsi felállott, s kétfelől lapogatva Kati nénit:

- Látod, te Pista, ilyen volt ez kétszáztíz esztendővel ezelőtt is.

Éppen ilyen undok.

No, csókolj meg.

Kati néni összecsókolta.

- Még a szagod is olyan - mondta Berci bácsi -, olyan fodormenta szaga van...

Hun élsz?

- Most itt vagyok ennél az én édes jó öcsémnél.

Van neki egy olyan édes kis arany felesége.

- No, az hamar ki fog penderíteni.

Nagyon okos asszony.

- Hát a csehek Rimaszombatból kiüldöztek a hazafias magyarságom miatt.

- Szóval azok is megismertek már...

Pistukám, nincs egy kis pálinkád?

Szeretném lemosni ennek a Katinak a szagát.

Pista hozzáfogott pálinkát keresni, s hallgatta, ahogy az öregek belemerültek a rokonsági dolgok tárgyalásába.

Szomorú volt hallani, milyen szép volt hajdan, s hogy lehanyatlott ma a nagy család.

Mikor Berci bácsi végre tudomásul vette, hogy Lina be sem akar jönni, míg ő itt van , elszánta magát a távozásra.

Mielőtt ment volna, intett Pistának.

- Öcsém, egy szóra.

- Mi az, Berci bátyám?

- Adjál csak húsz pengőt.

- Nincsen nekem bátyám egy fillérem se.

- Kutya helyzetben vagyok, mert erre a próbaszénre ráköltöttem az utolsó fityingemet is.

Alig tudtam kifizetni a vasúti szállítást.

Nem akarták utánvételezni...

No , mindegy...

Minek van itt ez a Kati?

Erre vigyázzatok!

Ez csak a pletykát hordja...

Ne szedd ide a sok rokont, már százszor mondtam.

A rokonokkal vigyázni kell.

Pista elgondolkozott.

Ebben igaza van Berci bácsinak.

De lehet azt mondani Kati néninek, hogy távozzon a háztól ?...

Egyáltalán van arra mód s lehetőség, hogy az ember megmeneküljön attól, aki nem akar tőle elválni ?...

- Adnod kell húsz pengőt, Pista fiam - mondta később Berci bácsi -, még akkor is, ha nincs.

Nem léphetek ki a házból egy fillér nélkül, mikor húszezer pengős provízió jár neked abban a percben, mikor a város fizet.

Pista úgy vonta össze a szemöldökét, s úgy érezte magát, mintha rágyújtották volna a házat.

Úri és anyagiasságtól távol álló életében a provízió még soha nem fordult elő .

A szó maga már megégette.

Egész testében borzongott, s arra gondolt, hogy ez a szó maga elég rá, hogy megölje az ő karrierjét...

- Mért, fiam?

Provízió jó pénz.

Megérdemli azt, aki kapja.

Az az értékes ember, aki a megrendelést hozza...

Bányászni minden bolond tud.

Ahhoz nem kell egyéb, csak hogy szén legyen a föld mélyében, és értsen valaki az ásáshoz...

De eladni...

Az a kunszt...

Annyi eladnivaló van a piacon, egyik agyonüti a másikat: aki meg tudja csinálni, hogy pénz legyen a sárból, az anyagból, az érdemli meg legjobban a maga hasznát...

Első tehát mindig a provízió kifizetése.

Mert kéz kezét mos, kivált a rokoni kéz.

Pista felállt, és idegesen járkálni kezdett a szobában.

- Csak ne álszemérmeskedjünk - folytatta Berci bácsi, szivarját rágcsálva.

- Mért hoztam én neked az első húszezer pengős részesedést ?...

Mert rokonom vagy...

Mért csináltad ki nekem az első megrendelést?

Mert rokonod vagyok.

- Nem úgy van - mondta Pista kedvetlenül.

- Nekem mint kultúrtanácsnoknak ezer bajom volt a szénnel.

Minden szenes gazember.

- Ez igaz.

- Mind csak a provízióért spekulált hogy azt be tudja hozni.

És a protektorok egyébbel nem törődnek, csak hogy a províziót megkapják...

Én kötelességemnek tartom , hogyha módomban lesz, jó szénről gondoskodjak...

Senkiben a világon úgy meg nem bízok, mint az édesanyám testvérében.

Te jó szenet fogsz szállítani, Berci bátyám , azt tudom...

És térjünk a provízióra...

Igenis, én hajlandó vagyok felvenni azt a pénzt, ami nekem ugyanúgy jár, mint járna akárkinek...

De én ezt a részt nem a magam javára akarom felvenni, hanem azért, mert nekem azzal igen nagy és közérdekű céljaim vannak...

Én ezzel mintegy családi részvénytársaságot akarok alapítani...

Érted ?.. .

Meg akarom teremteni a lehetőséget, hogy családunk épkézláb és dolgozni tudó tagjait munkához és jövedelemhez segítsem, és mint valami hadsereget állítsam be a köz szolgálatába...

Berci bácsi álmélkodva hallgatott.

- Például kit akarsz elhelyezni?

Pista kicsit hallgatott...

Nem akarta s nem is volt célszerű őszintén leleplezni gondolatait, s valahogy úgy is tűnt fel előtte, hogy ezek a dolgok még mind éretlenek.

Még csak kialakulóban van benne minden.

- Tákony Andris bácsit be akarom hozni a Sertéstenyésztőhöz gazdának.

- Andrist?

- Őt.

- Ismerem.

Nagyon jó tréfás fickó volt mindig.

Egyszer igen ügyesen megviccelte ezt a Kardicsot, aki most itt olyan nagy legény ebben a városban...

Akkor még csak olyan kis mitugrász volt, gabonavigéc, és felültette egyszer Andris ütet egy lóra, hát az nagyon jó volt...

Nem volna rossz ma se, megugratni lóval ezt a felfújt hólyagot, ezt az uzsorakirályt.

- Erről van szó éppen.

Azok helyett, akik erőszakkal szerezték meg a vezető pozíciókat, tiszta és becsületes embereket akarok az élire állítani, éspedig a saját véreimből...

Magamban bízom, tehát a rokonaimban is bízom...

- Én nem irigylem ettől az Andristul a szerencséjét, de mondok valamit.

Nem tudnád megvétetni a bányámat a várossal?

Sokkal jobban járna a város, ha mindjárt ő maga venne bányát...

A szén príma...

Éppen olyan, mint a salgótarjáni...

Azt nem különbözteti meg senkifia...

Csak hát kevés a forgótőke...

Én a városnak igen olcsón átengedném, ingyen is odaadnám, ha engem beállítana fix fizetéssel oda bányaigazgatónak.

- Erre majd később rátérhetünk, a fontos az, hogy az első tiszta üzletet lebonyolítsuk...

Ha aztán a szén beválik, majd átvesszük azt is, meg téged is, Berci bátyám...

Fontos, hogy benned bízom.

- Bennem hízhatsz is.

Hamarabb összedől a Nagytemplom, mint hogy énbennem csalódj ...

Tíz pengőd sincs?

Pista a zsebébe nyúlt s abból a húszból, amit Linától kért, tízet átadott.

- Fiam, nem ér semmit a fix fizetés.

Akinek nincs mellékkeresete, azt megette a fene , az a felesége szatyorjából él.

Ezzel felállott, hogy indul.

Lina jött be, s fanyarul nézett rá.

- Éppen mondom az uradnak, hogy én csak benned bízok...

Te Lina, ne tartsátok itt ezt a Katit.

- Ő is azt mondta Berci bácsiról.

- No látod - horkant fel a bácsi -, ahova ez beüti az orrát, csak bajt csinál.

Fiam , a rokont szeretni kell, de vigyázni is kell.

Csak az olyan rokont szabad szeretni , akiből haszon van.

- Ezt már másszor is hallottam Berci bácsitól, de azt még nem, hogy mi hasznunk van nekünk egymásból.

- Majd kisül...

Egyelőre örülök, hogy az első húsz percentet behozhattam.

- Mit?

Miféle húsz percentet?

- Viccel a Berci bácsi - szólt bele gyorsan Pista.

- Viccelek, kedvesem, viccelek - nevetett Berci bácsi; erősen kezet csókolt és elment.

- Mit beszélt ez? - kérdezte Lina, mikor magukban maradtak.

- Ez egy szélkelep - mondta Pista.

- Üzletet akar velem csinálni...

Mintha én arra való volnék...

- Pista - nézett rá komolyan Lina -, ígérje meg nekem, hogy a hátam megett semmit se csinál...

Pista magához vonta Linát és megcsókolta.

- Hát hogy intézzük el ezt a Boronkay-féle látogatást?

- Aj, legjobb volna, ha nem kellene...

- Igen, de muszáj...

A polgármester maga a legszívélyesebben magyarázta meg, hogy jelen kell lennünk.

Az egész város ott lesz.

Mi sem maradhatunk ki...

Lina leült fáradtan, mint a gazdasszonyok, akik egész napjukat állva töltik s munkában.

Ha leülnek, már összeomlanak...

- Nem tudom Pista, de én félek, én nagyon félek ettől az élettől...

Nem bírunk mi megharcolni evvel a világgal...

Móricz Zsigmond

Rokonok

22.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Móricz Zsigmond

Rokonok

22.