Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Rokonok
Keletkezés ideje
1932
Fejezet
25
Bekezdés
3064
Mondat
7660
Szó
77471
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
8.
Á, Berci bácsi, az egy remek ember.
Falusi fiskális létére olyan pompás megjelenése van, mint egy marhakupecnek.
- Szervusztok gyerekek, itt a Berci bácsi.
Az ajtót olyan végig nyitja, hogy az már csikorog, mert ennyire sose szokták kinyitni, s úgy áll meg, mint az újévi sült malac, derült és piros az arca , csillognak a szemei.
- No, öcsém!
- S ebben benne van minden.
No, öcsém!
Ebben ott a gratuláció, az elragadtatás, hogy neki ilyen öccse van, a fölény, hogy mégis ő a nagybácsi, az idősebb, az okosabb, akitől minden szépet és jót várhatnak a gyerekek.
De ott van az is, hogy mi vagyunk a faj, a Kopjássok, azt a teremtettét.
Ez a "no öcsém !" onnan ered a kuruc korból, vagy még régebbről, az őskorok mélyéből , a harcok és verekedések remek világából, mikor kivágta a kis magyar magát az ellenség hadai közül, s hetykén és nagyra nőtt önérzettel jött meg újra a pátriába, hogy: no , öcsém.
De Lina már nagyon jól ismerte ezt a no öcsémet, tudta, hogy ennek a refrénje az , hogy: Öcsém, egy szóra!...
Adj pénzt, adjál pénzt.
És azt is tudta, hogy míg ő a szobában van, addig ez a sztereotip két szó nem pattan ki, igyekezett hát minél tovább a szobában maradni, hogy az urát megmentse, ha lehet .
Igen, de a gazdasszonynak dolga van, ha más nem, az, hogy tálalni kell a rokonnak valamit, mert a rokon mindig messziről jön, mindig "kiesik a hasa az éhségtől ", a rokon számára nincs vendéglő, nem fedezték fel, hogy lehet házon kívül is jóllakni, a rokon úgy jön, hogy a világért egy falatot le nem nyelne, mert nem akarja az étvágyát elrontani, hogy osztán a kis gazdasszony, a kis húgom meg ne sértődjön, hogy megveti a jó falatot.
Lina hát egy darabig hallgatta a Berci bácsi historizálását, mert nagy dolgok történnek a Berci bácsival, még az úton is, a vasúton.
Hogy kivel nem tud találkozni Berci bácsi!
Füzesabonyban, képzeld...
Mikor kiment Lina, Berci bácsi azonnal titokzatosra fordította a hangját, s közelebb ült a legkedvesebb Pista öccséhez.
- Azt akarom mondani, öcsém, hogy nagy dolog van.
Nagy dolog, ez még nem volt, mióta a Kopjássok ilyen szomorú sorsra jutottak.
Bányatulajdonos lettem.
- Bánya - mondta Pista -, milyen bánya, Berci bátyám?
- Szénbánya, öcsém, szénbánya...
Pista nevetett.
Berci bácsi, akinek soha egy pengője nincs, íme mint szénbányatulajdonos.
- Az úgy vót, öcsém, hogy van egy nagyon jó kis bánya Borsod megyében.
Kalács .
Kalácsbánya.
Köleséren...
Hát jön hozzám, mint ügyvédhez, egy fiatalember s előadja , hogy az apja meghalt, az apja egy nagyon derék, tisztességes, törekvő kovácsmester volt, aki óriási munkával és ügyességgel ezt a Kalácsbányát megteremtette.
Igen, de az istenadtának, persze, sose volt annyi pénze, hogy szakszerűen tudja művelni, hát csak éppen azt tudta kicsinálni, hogy minden rettenetes világforduláson keresztül megőrizte.
Művelés csak éppen annyi volt, hogy a bányakapitányság be ne zárja a bányát.
Míg élt, valahogy rendben volt a dolog, mert az öreg kovács fene seftmajszter volt, mindig előteremtett annyi pénzt, hogy valahogy az üzem álljon.
Hitt a bányájában, mint az Istenben.
Tudta, hogy annak jövője van, mert olyan abban a szén , nézd csak, hoztam is mutatóba egy darabot...
Ezzel kivett a zsebéből egy újságpapirost, s abból kivett egy darab gyönyörű fekete gyémántot.
- Nesze öcsém, ezt neked hoztam.
Ez az én prezentem.
Tedd az íróasztalodra és gyönyörködj benne: ez a mi megváltó csillagunk.
Az egész Kopjáss nemzetségé.
Nézd csak, hogy csillog?
Milyen arany erek futnak benne.
Nézd csak, milyen fekete, milyen kemény és milyen nehéz.
A legjobb porosz szénnel versenyez, de az átlag is jobb, mint a salgótarjáni.
Hát annál jobb.
No, őrizd meg, és dicsekedj vele.
Mutasd meg ezt öcsém mindenkinek, aki a szénhez ért.
Vizsgáltasd meg vegyileg, égettess belőle lombikba, pároltasd, főzesd, tisztíttasd, mert én tudni akarom, mit ér ez a szén.
Pista nézte a szenet, az csakugyan nagyon szép darab volt, csak egy baja volt: Berci bácsi.
Akárki más mutatta volna neki ezt a szenet, elhitte volna, de a Berci bácsi kezéből félve vette át, s darabig csak gyanúsan és szigorúan vizsgálgatta, aztán letette az asztalra.
- Ne tedd le, öcsém, ne tedd le - kiáltott fel Berci bácsi -, le ne tedd többet, ha szereted az Istent.
Ez a mi megváltónk, öcsém, ebből kell a Kopjáss-címert újra aranyozni...
Hát hadd mondjam csak egy kicsit tovább...
Szóval ennek a kovácsmesternek maradt hat fia.
Kitaníttatta őket, és egyikből sem lett mesterember , hanem az egyik díjnok, a másik telekkönyvvezetőségnél van, a harmadik hajdú, szóval mind tanult ember lett...
Már annyira, hogy elkerült a kalapácstól.
Most aztán itt van a bánya.
A testvérek nem tudnak megegyezni, megosztozni, s az egyik a gyerekek közül éppen énhozzám került ügyvédi tanácsért.
Kivette a zsebkendőjét, s megtörülgette a homlokát.
- Nohát öcsém, nekem se kellett több.
Ahogy én megláttam ezt a darab szenet, azt mondtam: ez kalács... ez a mi kalácsunk...
Kifirtattam, jól megismertem az egész ügyet.
Mérleget csináltam róla, aztán elmentem Antal sógorhoz, vele is megbeszéltem , ő az effélékhez kegyetlenül ért, jószágigazgató volt mindig, szóval most már benne vagyunk, az egész család...
Hogy ne legyek hosszú, ma csak annyit mondok, hogy együtt van a családi részvénytársaság.
A kovács gyermekeit kifizetjük bagóval, a bányát meg értékesítjük.
Kihasználjuk, kibányásszuk, barátom Istvány, hála istennek, most már jó helyen van a fejemalja.
- Nagyszerű, Berci bácsi, gratulálok hozzá.
- Gratulálsz.
Én gratulálok neked, öcsém.
Tiszta szívből gratulálok, mert te vagy az , aki a családban az utolsó évszázadban a legnagyobb karriert csináltad.
Zsarátnoki főügyész.
Tudod te, mi az?
Tudod te, hogy ki vagy te ?...
Kivált, ha ezt a szenet megismered, megszereted, és belépsz az érdekbe ?...
Most a városok a legnagyobb zavarban vannak, hogy hogyan lehet tüzelővel ellátni magukat.
Egyik sincs rendben .
Veszik a drága szeneket, s rásózzák a kartellek a világ legrosszabb szenét, a városokra...
Öcsém, Zsarátnok városa maga elég nekem megrendelőnek, míg több nincs...
Pista húzódva nézett maga elé.
- Nem tartozik rám - mondta csöndesen.
- Nem tartozik rád.
Hát kire tartozik, ha nem terád?
Egy szavadba kerül.
Szólsz a városi gazdasághivatalnak.
Nem mondsz nekik semmi mást, csak azt, hogy vizsgálják meg ezt a szenet.
Tegyenek egy próbarendelést a bányánál.
Ingyen hajlandó vagyok egy vagon szenet adni, hogy a város kipróbálhassa, alkalmas -e például a színház fűtésére .
Ha nem alkalmas, egy huncut krajcárt ne fizessenek nekem.
Próbálják ki az összes városi üzemeknél.
Ha tudják használni, jó, ha nem tudják, nem szóltam semmit.
Ez nagy bökkenő volt Pistának, aki soha még üzleti dologgal nem foglalkozott.
- Nem lehet Berci bátyám, nem lehet - mondta határozatlanul -, nem tartozik rám, és én nem akarom a magam presztízsét üzletszerzésre felhasználni.
- Ne őrülj meg, öcsém! - kiáltott fel elképedve Berci bácsi.
- Kidobod az aranyhegyet az ablakon...
Te is valaki vagy, gyermekeid vannak, azokról is gondoskodni kell .
Húsz percentet ajánlhatok fel neked az egész megrendelés után.
Százezerpengős megrendelésnél ez, barátom, húszezer pengőt jelent.
Tisztán.
Parázson, báresz geld [ 10 ].
Hogy van neked csak úgy eldobni merszed ennyi pénzt , te kis kópé.
Rád uszítom a feleségedet és az egész családot.
Mindnyájan meg volnánk mentve, mert úgy gondoljuk, hogy erre a célra a családi részvénytársaságot meg kell és meg is lehet alapítani.
- Az elébb azt mondtad, hogy már meg is van.
- Papíron.
De az az effektuálás [ 11 ], ha megrendelés is van és meg lehet csinálni.
A mai nehéz, viszonyok között nem lehet pénzt előteremteni levegőből, ha még olyan remek is az üzlet.
De ha van egy ilyen megrendelés, akkor már kész az üzlet.
Akkor már annyi pénz áll rendelkezésre, hogy el sem tudjuk helyezni .
Neked egy fillért sem kell befizetni, mi a bányát átvesszük és kezeljük Antal sógorral, neked semmi dolgod.
Zsebre vágod a hasznot és gyerünk.
Pista mély kedvetlenséggel hallgatta az öreget.
Egész életében abszurd tervekkel volt tele, s csak a kifejezéseken törte a fejét, hogy lehet elbújni a nagy szél elől.
De az volt a szellem, hogy a családbelieket nem szabad kritizálni, mert ki kímélje az embert, ha nem a családtagok.
Így nevelték őt otthon, az édesanyjának volt ez a szelleme.
Ez némította el most is, hogy végighallgassa az öreg minden mondókáját .
Egész délutánját lefoglalta.
Ha Lina benn volt, Berci bácsi mindjárt másra fordította a beszédet.
A családról, a rokonokról volt elég mondanivalója, mert mindenkit ismert, mindenkivel érintkezett, s tele volt érdekesnél érdekesebb pletykákkal.
- Tudja -e Berci bácsi, ki gratulált először Pistának? - mondta Lina finom mosollyal - Lajos bácsi.
- Miféle Lajos?
- Bátay Lajos.
- Ki az?
- Nohát a Berci bácsi testvére.
- Az istenért, csak nem állottatok vele szóba?
Adni neki egy pengőt, és menjen dolgára.
Hisz az egy pestises ember.
Hallgattak.
Lina és Pista mosolyogtak magukban.
- S mit kért? - kérdezte Berci bácsi a jó falatok rágcsálása közben.
- Ruhát.
- Csak nem adtatok neki?
- Mért?
- Hő, akkor nem fogtok szabadulni tőle.
Fel fog öltözni, és jön a nyakatokra.
Milyen ruhát adtatok neki?
- Az urain régi ferencjóskáját.
- Na, nektek sincs jódolgotok.
Holnap a püspöknél lesz.
Éppen az kellett neki.
Hisz annak az a mániája, hogy papnak kellett volna őtet nevelni.
Sohase mertünk neki fekete ruhát adni, mert akkor mingyárt elkezd mászkálni, és végigkompromittál az egész világ előtt.
Barátom, vigyázni kell a rokonokra.
- Ez volt az első kérése - szólt csöndesen Pista -, sose fordult eddig hozzám még levéllel se.
- Mért fordult volna?
Nem várt...
Pista különösen nézett Berci bácsira.
Az jutott eszébe, hogy ami azt illeti, Berci bácsi sem fordult eddig hozzá.
Az öregúrnak különben esze ágában sem volt, hogy elmenjen, ottmaradt vacsorára is .
Összeült a gyerekekkel, és úgy eljátszott velük, mintha ő is egy öreg gyermek volna .
Úgy meg tudta magát szerettetni, hogy a fiúk a nyakába ugrottak, és úgy rajzottak rajta, mint a verebek a fán.
Az öregúr előszedte a legszebb történeteit, rengeteg dolog esett meg vele életében, s még Lina is kénytelen volt mosolyogni, és elismerte , hogy szeretetre méltó vén kópé.
Másnap a reggeli vonattal utazott el az öregúr, s jó néven vették tőle, hogy a városban senkit sem keresett fel, csak náluk maradt, s velük töltötte az időt.
A bányáról többet nem beszélt, csak mikor el akart indulni, akkor fordult oda Pistához:
- Öcsém, van húsz pengőd?
- Húsz pengő?
- Kifogytam a pénzből, de ha nincs éppen nálad, az se baj majd csak lesz valahogy no...
Hanem azt mondom, hogy ezt a szénbánya dolgot, ezt jól gondold meg, én a jövő héten megint erre járok, akkor bejövök, nem kell éppen sietni a dologgal, de el se szabad késni...
Nem mondom, még fiatal vagy az állásodban, hanem azért annyit megtehetnél, hogy ezt a széndarabot megvizsgáltatod a városnál.
Nekem is nagy érdekem, hogy megtudjam róla a hivatalos véleményt...
Ha aztán a vélemény nem rossz akkor lehet valamit kezdeni...
Nem mondom, késő az idő, mert itt a november, rendes gazda már gondoskodott a téli beszerzésről hanem jövőre is élünk, akkor is kell a pénz...
Elő kell készíteni a talajt.
Pista nagyon szeretett volna egy kis pénzt adni az öregúrnak, de csakugyan úgy volt , hogy nem volt nála egy fillér sem, és az öreg érdekében nem mert Linától kérni, így hát üres kézzel bocsátotta el, s valami mentegetődzéssel, hogy a felesége így, úgy ...
Majd máskor... még egyelőre maga sem tudja, hogy van...
- No majd megcsináltatom én az ajánlatot hivatalosan a bányaigazgatósággal, s azt neked küldetem be öcsém.
Bányaigazgatóság... - gondolta Pista, s meg volt győződve felőle, hogy Berci bácsi szenéről többet nem is fog hallani.
- Mit akart ez a vén szélkelep? - kérdezte Lina, mikor Berci bácsi kihúzta a lábát az ajtón.
- Semmit! - mondta Pista.
- Mi az a semmi?
- Hát - nevetett kényelmetlenül Pista - a szokott nagy ötletekből hozott valamit.
Van egy szénbánya, ahol őneki valami nagyobb szerepe van.
Valószínűleg ágens [ 12 ]...
- No és mit akar?
- Megrendelést szeretne a városnál.
- Az istenért, Pista, csak nem avatkozol bele?
- Eszembe sincs.
- Vigyázz lelkem, vigyázz...
Ez egy kedves, öreg szamár...
Valahogy komolyan ne vedd , amit mond...
Hogy Pista hallgatott, Lina meggondolta, hogy mégis az ura nagybátyjáról van szó, s nem akarta, hogy a szíve fájjon.
- Én nem mondok semmit, én nem tudok semmit, de azt tudom, hogy Berci bácsi szavára nem lehet adni...
- Persze hogy nem lehet...
Itt hagyta ezt a darab szenet, hogy vizsgáltassam meg.
- Ugyan hol vette?
Valamelyik vasútállomáson dugta a zsebébe.
Lina maga is nevetett azon, amit mondott, de Pista nagyon rossz néven vette tőle.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE