ELTE regénykorpusz

T7öívös Lóránt meghalt.

Mindenkor komor és kérlelhetetlen ajtócsapódás a halál , de annak aki magyar, soha szörnyűbb nem lehetett, mint most.

Elmenni így, a széttépett rabországbói ?

Elmenni a megalázó aljas emlékkel, nem látva soha többet egy más magyar tavaszt.

Nehéz és rossz az élet és talán könnyebb és jobb a halál.

De nem most, nem így a mocsárba sülyedő véres roncson, egy nemzet borzasztó alkonyán.

Miért nem adott neki végzete még egy évet legalább, vagy néhány hónapot, hogy látta volna felemelkedni megcsúfolt faját.

Egy évet még, egy hónapot neki, aki saját halhatatlanságából szerényen, bőkezűen annyit adott nemzetének.

Gyerek voltam még, mikor tisztelni megtanultam.

Atyám tanított meg erre, aki barátja volt.

Hajdan régen, a régi Pest egy öreg házában, Emich Gusztáv hazafias kis Athenaeum-nyomdájának épületében, a Ferenciek-terén húzódott meg akkoriban az Eggen- berger-féle könyvkereskedés.

HofFmann Alfréd volt a cég tulajdonosa és boltjáb ^^ n ^, a fellobbanó magyar tudás új könyvei között találkoztak atyám kortársai, akik az osztrák elnyomás után újrateremtették az ébredő ország szellemi életét.

Az ernyős függőlámpa világában esténként odaseregiő urak vitatkoztak a könyvespolcok tövén.

Ott volt közöttük Eötvös Lóránt báró és atyám, Gyulai Pál, Thán Károly, a mester Lotz, Greguss Ágost, a festő-óriás Székely Ber-tálán, ThanhoFer Lajos, Jókai Mór, Hampel József és a mmeralógus Krenner és olykor benézett az öreg űr maga: Arany János is . . .

Sokan voltak a magyar Magyarország magvetői, akik elmentek Eötvös Lóránt előtt.

ő volt az utolsó), aki a mi időnkben még itt maradt.

Már évek óta elvonultan élt laboratóriumában és nem volt köre az idegen szellem idegen terjesztői között és nem volt köze hozzájuk, akik ma őt, az emberiség halottját, a proletáriátus halottjának nevezik.

Egy firenzei délutánra emlékezem.

Padre Alfani híres laboratóriumában fogadott és megmutatta a messzinai földrengésről fölvett szeizmogrammjait.

A kormos hengereken, mint szakadékos vad helyek körvonalainak emelkedései és zuhanásai látszottak a föld messze rengéseinek kísérteties fehér írásai.

Ezt karmolta ki a tű azon a szörnyű éjtszakán — mondotta az aszott arcú tudós pap, mialatt tragikus dokumentumait feltárta.

Aztán felém fordult: — Ön magyar?

Ismeri Eötvös Lórántot?

Nagy bámulója vagyok : Quell uomo é una glória della nazione ungherese.

Az a férfi dicsősége a magyar nemzetnek . . .

De, akik ma minálunk látszanak és hallatszanak, azt mondják, elmúlt ami magyar , elmúlt a nemzet és Eötvös Lóránt a proletáriátus halottja.

Ravatalánál a torrad ^ lmi kormány nevében vörös zászlók alatt, puha kalapban, szürke kabátban Lukács-Löwinger György népbiztos beszélt.

Az Akadémiát, melynek Eötvös egykor elnöke volt, eltiltották koporsója mellől, Berze- viczy Albertnek nem adtak ott helyet.

A magyar tudomány képviseletében, vörös jelvénnyel, Frőlich Izidor elvtárs szónokolt.Eötvös Lóránt úri magyar ősök, magyar hagyományokat hordozó úri ivadéka volt.

De faját búcsúzni nem eresztették hozzá koporsója felett.

Csak idegenek szólhattak, az idegen faj, melynek érvényesüléséhez egykor a halott édesatyja, a liberálizmus nagy ideálistája, báró Eötvös József nyitott magyar nagylelkűséggel kaput.

Eötvös Lóránt örökségképpen élte tovább atyja liberálizmusának ideáljait.

Milyen összeomlásnak kellett a lelkében végbemennie, hogy ő, a zsidóság támogatója, pár nappal halála előtt, megcsalódottan, szomorúan odasorozta magát tanúnak a többi későn látó, megrettent magyar liberalista mellé és mint azok , tanítványai előtt kimondotta: "A zsidóság az a métely, ami az országot tönkre teszi".

Ök pedig akiket Eötvös Lóránt mételynek nevezett, halandó, romboló, kicsinyes gyűlöletet proklamálva az alkotó nagy halhatatlanság felett, mint a prole- táriátus halottját temették el azt, aki egy nemzet dicsősége volt.

Április 11 .

Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tormay Cécile

Bujdosó könyv