Mostanában sokszor megtörténik, hogy a gondola- J'VA tok egyszerre megállnak a fejemben és nem mernek haladni.
Olyan ez, mint mikor valaki eltéved sötét éjjel ismeretlen tájon.
Órákon át nem mer mozdulni.
Egy helyben áll.
Csak áll a sötétben és mert ki tudja, hol mered szakadék és várja, hogy talán mégis megvirrad.
De nem virrad és a félelem növekszik és elbillen tőle az értelem.
Köröskörül sötétben gyötrődik egész Magyarország.
Akik régen összetartoztunk, már nem tudunk egymásról semmit.
A szétszakított ország darabjai külön- külön vonaglanak.
Mi történik Erdélyben?
A Felföldön, a Délvidéken, a Dunántúl vagy Budapesten?
A sötétségből csak összeomlások tébolyító robaja morajlik szüntelen, De hogy hol zuhan és mi omlik, azt nem tudni.
Aztán egyszerre. . . lopva hozzák a suttogások a híreket: Az egész ország omlik!
Erdélyben és a Délvidéken botoznak az oláhok és a szerbek.
A Felföldön megtöltik a börtönöket a csehek.
Mindent üldöznek és büntetnek, ami magyar.
És mégis jobb ma ott a szörnyű élet, mint itt a vörös roncson, mert az ottani keserves életből lehet feltámadás, ami pedig itt van, abból, ha folytatódik, csakis halál lehet .
Budapesten és ezen a vele szakadt részen akasztani készülnek a zsarnokok.
Az első napon integritást, kenyeret, békét és szabadságot ígértek.
Ma csúfolódva nevetnek az integritás felett.
Kenyér helyett éhséget adtak.
Béke helyett vörös hadsereget.
Elvétve már fel-fel hördülnek a megcsaltak.
A hazugság mint kormányzati eszköz mindig csak átmenet lehet, utána vagy az igazságnak, vagy a terrornak kell következnie.
Igazság jön-e vagy terror ? így már nem tarthat soká !. . .
Hányszor is mondtuk ezt?
Ekkor vettem észre, hogy a tekintetem, mintha naptárba nézne, kinéz a kertbe az ablakon.
Mikor otthonról ide jöttem, szinte tél volt.
Olykor havazott és a tar ga! yák feketék voltak a hideg ég alatt.
Aztán egy napon, mini egy télre fújt fákiyaláng lobbant fel a domb tetején a hold sarlója és zöld felhők lepték el a bokrokat.
Azóta fiatal lomb lett a zöld felhőkből és túl a dombon a harangláb felett már kerek vörös lámpát emel magának az éjszaka.
Sok nap múlt.
Annyi idő , hogy közben megtelt a hold ...
' Április 15-ikére virradó é jjel .