Nagypéntek . . .
Krisztus keresztje lábánál, a fe- A , kete ég alatt, a vörös földön keresztre szegezték Magyarországot a népek között.
A város ma éjjelre várta a támadást.
Várta ... a cseheket.
Őrülten hangzik és mégis így van!
Pedig az elmúlt télen, mikor Károlyi Mihály kinyitotta a határokat és a rabió szomszédok kényelmesen vonultak be ájult és megkötözött magyar városokba.
Balassagyarmat volt az egyetlen, amely fegyvert fogott és kiverte a rablókat.
Szörnyű fordulás.
Vártuk a cseheket!
És ma így várnak másutt is, akik a zsidó zsarnokok tanácsköztársaságában magyarok.
Irgalmas Isten!
Minek kellett történnie, hogy a világ legbüszkébb népe ilyen mélyre süiyedjen.
Minek kellett történnie, hogy ebben az egykor szép országban minden szégyenné lett, még a reménység is.
Tébolyodottan zavarodnak az érzések.
Azoktól várunk segítséget, akik ránk uszították a rablókat, azoktól, akik elrabolják ezeréves tulajdonunkat ?
És mégis ...
Segítség!
Nem királyokhoz, államfőkhöz és kormányokhoz, de Emberiség, tehozzád fordulunk.
Nem arra kérünk, hogy nemzetektől és népektől oltalmazzál, de oltalmazzál a fenevaddá bőszített embertől és rettentő parancsolóiától .
Emberiség!
Mindenkinek fog ütni az óra, na a bolsevizmus óráit sokasodni engedik.
Segítség!
Emberiség mentsd meg az embert az állattól.