Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Elmult azéjtszaka.
Csak a derengésben fütyült egy- egy eltévedt puskagoiyó az Ipoly felett.
Betörte a víz tükrét, ahol lecsapott.
A tükör újra összesímuit és minden úgy van, mint tegnap volt.
Változatlanul áll és tétovázik a felmentés.
De a szégyenletes közel határokon belül démoni gyorsasággal körvonalozódik a kép s folyik a munka.
Megdöbbentő rendeletét közölnek a ma érkezett lapok.
Alig három hét alatt ez már a hatvankettedik parancs.
" . ..
A Forradalmi Kormányzótanács kötelességének tartja, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megindított bűnügyeket átvizsgáltassa és azokat a proletárokat, akiket a régi rend csupán a kapitalizmus érdekében állított a büntető bíróságok elé, a büntetéstől megmentse, másrészt pedig azokat, akik a dolgozó proletárok ellen vétkeztek, szigorúan megbüntesse/*
Ez a rendelet példátlan az emberiség jogtörténetében.
Évszázadokkal ugrik vissza és mindent lerombol, amit útjában építve talált.
A kiváltságos és egyedül elismert osztálynak, a proletánátusnak előjogokat ad a bűnre.
A boisevizmus tehát még igazságszolgáltatásábanis az osztálygyűlölet alapján áll és az osztályharcot szolgálja, Ha a proletár lopásával polgári egyént károsított. nem érheti megtorlás, ha polgári egyént gyilkolt meg, nem bűnhődhet meg érte, mert cselekedetével csak önvédelmet gyakorolt a kapitalista rend zsarnokságával szemben.
Es miután a bűnt, mint olyant szabaddá és felelőtlenné tették, lázasan megsemmisítik a nyomait is.
Halommal égetik el a régi periratokat, eltüntetik azoknak a bűncselekményeknek az aktáit, melyek a mai hatalom egyik-másik birtokosát közelről érdeklik.
Kun Béla a munkáspénztárból sikkasztott.
A perirat megsemmisült és a Magyar Tanácsköztársaság vezére rehabilitálta magát az elégett perirat — hamujával,
Valamikor vérünkből felmagasló koronás lángok voltak az uralkodóink, akiknek roppant múltját csak úgy lehetne eltörölni, ha eltörölik a világhistória legragyogóbb lapjait.
Azoknak, akik ma országunk roncsain uralkodnak, hogy a múltjukat eltöröljék, elég megsemmisíteni a közei évek sikkasztóinak a periratait.
A magyar múlt felnéz a sírból.
Valamikor a nyugatrómai birodalom, Byzanc, Friaul és Saxonia voltak adófizetői ennek a magyar múltnak.
Legyőzött imperátorok, cézárok és fejedelmek aranyba vert profiljai ömlöttek be a Duna magyar völgyébe, aztán később megbékélt aratások és szüretek feleslege csordult az ország kincsesládáiba.
Hősiesség és munka eredménye.
Ma páncélszekrényeket tör fel a kormányhatalom.
Rendeletekbe burkoltan rabolja el az ékszereket, aranytárgyakat, drágaköveket és közhírré teszi: "A beszolgáltatott értéktárgyakért megtérítés nem jár".
Elvesznek mindent, amit a külföld arannyal fizet.
Elveszik még a bélyeggyüjteményeket is, melyek kétezer koronánál többet érnek, elveszik kis iskolásfiúk boldogságát, gyűjtők szenvedélyének a gyönyörűségét.
A balassagyarmati direktórium feje tegnap érkezett vissza Budapestről.
Huszár Aladár hallotta, mikor büszkén mesélte az utcán, hogy magával Kun Bélával beszélt.
A tanácsköztársaság helyzete kül- és bel- polittkailag igen megerősödött, anyagilag is kitünően áll.
Kun Béla kijelentette, olyan fedezete van ékszerekben, gyöngyökben, érmekben és műkincsekben, hogy nincs egyetlen polgári kormánya a világnak, amely felvehetné vele a versenyt...
A magyar kincseket Hollandiában fogják értékesíteni.
Már folynak a tárgyalások.
Aztán lázadó szégyen és sötét harag csapott a fejembe.
Kun Béla a magyar szent koronára külföldi antikváriusokkal alkuszik!
Mondják, 170.000 koronát kínáltak neki.
A kövek másodrendúek, az arany elvékonyult, csak a történeti emlék ér valamii...
Már csak 170.000 koronát ér a magyar királyi múlt.
A kormányzótanács még vár.
Ki ad többet érte? ...
És ha egy napon eljönne az, aki többet ad...
Ha eljönne, akkor Kun Béla és Szamuelly, Landler elvtárs és a többiek kinyitják a vaspántos ládát fenn a kápolnában.
Fölé hajolnak, a kezükbe veszik és ... a zsidók árverésre viszik Európa legrégibb királyi koronáját .
Lesz-e még rá idejük?
Megint eszembe jutott, amit a gyarmati direktórium elnöke mondott.
Mind így beszélnek, mintha örökké tartana.A túlsó part és túl a szőlőhegy pedig csak hallgat.
Ka így maradna . . .
Ha még soká tartana ?
Ez a gondolat folyton kínoz és kényszerít, hogy nyomorult helyzetemmel foglalkozzam.
Vendégszeretők, jók, meg- hatóak itt hozzám, de van-e jogom rá, hogy elfogadjam?
Huszár Aladár ott hagyta hivatalát, ő nem szolgálja a tanácsköztársaságot.
Fe 'eségének ékszereit lefoglalták, éleimiszerigazolványuk nincs.
Ami ma elfogy, azt holnap pótolni nem lehet.
Abból adnak, amit maguktól vonnak meg.
És ha rám találnak, ha itt fognak el. ..
Tízévi kényszermunka jár ki annak, aki menedéket ad.
Valamit tennem kellene.
Odébb kell mennem, hogy ha így marad.
Talán apadt ma éjjel az Ipoly?
Talán nem őrzik már a csehek a partokat.
Talán a kővári híd fe'é . . .
Várjunk — mondotta Huszár Aladárné.
— Ma éjjelre biztosan jósolják a támadást és akkor megmenekültél.
Menjünk, nézzük meg, hátha ...
Lassan haladtunk lefelé, a folyó mentén.
A levegő friss és tiszta volt, parttalan vad vizekben fürödve szállt a szél.
Egy asszony jött az úton, kosarat hozott a karján, Köszönt.
Odaátról jön?
Az asszony bólintott: — Kis földünk van Kővárnál.
De mától kezdve engem se eresztenek át a csehek.
Lelövik, aki a hídra lép.
Valami készül.
Mikor tovább ment, egymásra néztünk, aztán a híd felé néztünk.
Arra hát nincs többé út.
Középen drótsövény a határ.
Vörösek, csehek állnak a két oldalon.
A kertek alatt a kidőlt fa : az élő híd, amelyen még a mtf t napokban átkúsztak a menekülők, mos félig elmerült koronával hever az árban.
És az Ipoly o'yan, mint a tenger.
Elöntött rétek, legelők zöld bársonyán folyik a víz ezüstje.
És az ezüst felett fátyolt húznak a parti füzek.
Elvétett dombosod kimaradt bársonydarabok , magányos nyárfák, topolyák derékig benn a vízben.
A honti szép hegyek távol kék hátterén, mint felsodort zö :d zászlók ünnepelnek a jegenyék.
Vegtelen ragyogásban állt a világ.
Madarak úsztak át a káprázaton.
Mint a parittyák, kis halak dobálták magukat bolondu a víz színén.
Élet, tavaszi élet, diadalmas feltámadás.
Zörögve egy szekér jött mögöttünk.
Katonák ültek rajta.
Kenyeret vittek kiosztásra a falvak őrségeinek.
A zörgés sebesen haladt.
A szekér már eltűnt a fordulónál, de a kenyérszag ott maradt a levegőben.
Nagyszombat van.
A templomokban az idegen hatalom őrségei leselkednek, bujdosnom kell az emberi tekintetek elől.
Csak a folyó partja, csak az országúba az enyém .
És mégis templomban vagyok.
Végtelen boltozat alatt orgonázó tavaszi szelek , feltámadás; meleg kenyérszag, örök istentisztelet.
Április 20 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE