Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A történések maguk elé vetik az árnyékukat és ár- 1x nyékba lépnek, mikor jönnek.
Már reggel óta sajátságos nyugtalanság érzett a városvégi utcán.
Mialatt a harangok eszembe zokogták régi husvétvasárnapok emlékét, kinn az ablak alatt tarka módos viseletben a szomszéd falvak mentek a templomok felé.
Csizmák kopogtak, viganók suhogtak és a legények fenyegető hangosan beszéltek .
Egyikmásiknak zöldleveles vörös és fehér virág volt a kalapjára tűzve.
A túlsó oldalon, a vörös őrség őrszobájának az ablakában, katonák könyököltek .
Néhányan az utcán is álltak.
Bizalmatlanul nézték a parasztokat.
Mikor elhúzódtak, izgatottan beszélni kezdtek maguk között.
Egy katona becsengetett.
Követelődzőtt, hogy adjanak neki egy öltözet ruhát .
Esküvőt tart.
Van az uraknak elég.
Hogy nyomatékor adjon az akaratának, hős- ködni kezdett: — Uzscknál lesz az offenzíva.
Megsemmisítjük a cseheket, aztán egyesülünk az oroszokkal.
Már a Kárpátokon innen állnak...
Hóna alá csapta , amit kapott és sietve elment.
Mikor Huszár Aladár hazajött, halkabban beszélt, mint különben.
Nagy kavarodás van az elvtársak között!
Az oláhok 16-án támadást kezdtek a Szamos és Maros szögén.
Az internacionáiis vörös ezred az első ágyúlövésre megszaladt.
Futottak az orosz és a bécsi zsidók!
Felkaptak a vonatokra.
Még mielőtt az oláhok támadásba kezdtek, otthagyták a szegény székelyeket.
Zavarodottan néztünk magunk elé.
Nem ... nem így gondoltuk.
A szenvedések tébolyodon óráiban is másként képzeltük el.
Hol maradnak az angol és francia csapatok? . ..
Az itteni direktórium tagjai titkolódznak — mondotta Huszár Aladár hosszú hallgatás után.
— Mindenesetre gyanús, hogy megint nagyon sokat beszélnek a vüágfortadalomtól.
A világforradalom mindig küszöbön áll, ha ők rosszul állnak...
Az újságok is csak arról írnak: Itália és Franciaország forrong .
Münchenben megerősödött a szovjeturalom.
Órák kérdése, hogy Bécsben kikiáltsák a tanácsköztársaságot ...
Mi igaz ebből ?
Mi a hazugság . . .
Huszár Aladár cigarettákat kezdett tömni .
Megkínált.
Mindig kínál, mindig adnak.
És én mindig kérek, mindig köszönök.
Egy szál gyufát?
Szólni szerettem volna, de nem tudtam kimondani és csak tartottam a kezemben a cigarettát.
Huszár Aladárné intett a férjének : — Adjon tüzet...
— Ő pedig felugrott és az íróasztalához futott.
Egy kis öngyújtót hozott a tenyerében.
Fogadja el husvétra.
A felesége ölébe eresztette a varrását és rám nézett.
Ennek örülök, olyan rosszul esik, hogy mindent kérned kell, pedig te mindent odaadtál.
És ebben a pillanatban a hideg, szép arc mögé láttam, beleláttam a szívébe , amelyet tartózkodóan eltakar.
Huszár Aladár a kalapja után nyúlt: — Elmegyek újságért a vasútra.
— Nyugtalannak látszott.
Mi történt ?
— kérdezte a felesége.
Egy pillanatra habozott.
— Titkos telefonértesítés jött a direktóriumhoz.
A kormányzótanács elrendelte, hogy túszokat kell szedni.
Hideg szürkeség terjedt az ablakon.
Fázni kezdtem.
Mindennél rtózatosabbnak rémlett ez a hír.
Túszokat szednek...
Az idegen faj a maga életéért zálogba veszi a magyar életet.
Nagyon kevés idő múlhatott el.
Kicsapódott az ajtó.
Huszár Aladár ott állt a küszöbön.
A szeme fényiéit és az arca egészen idegenszerű volt.
Végük van!
És nagy felindulásában sajátságosán töredezetten nevetett , pedig a szeme tele voltkönnyel.
— Ide nézzenek!
— És elénk lobogtatta az újságot.
— ök maguk írják: "Veszélyben a forradalom !"
Egymás kezéből kaptuk ki az újságot.
19-én este a Népoperában gyűlt össze a munkás- és katonatanács vezérkara.
Kun Béla, Ágoston, Pogány, Lukács, Landler , Böhm, Szamuelly és a többiek a színpadon foglaltak helyet.
Kunfi szónokolt:
"Az entente vasgyűrűt szorít Szóvjet-Magyarorszag köré."
Egymásra néztünk.
Hát mégsem hagynak elpusztulni !
Segítségünkre jön az emberi irgalom . . .
— Ide hallgassanak!
Maga Kun Béla vallja, hogy végük van:
"A románok, hir szerint elfoglalták Szatmárnémetit.
Ott a polgárság azonnal eltörölte a tanácsköztársaságot, fehér zászlókat tűzött ki és a királyt éltette...
Visszaállították a magántulajdon rendjét — illetve az anarchiáját ...
A románok már Nagyvárad előtt állnak . . .
Debrecenben még letiporta a munkásság az ellenforradalmat . . .
Mindenkinek el kell hát mennie a frontra !...
Ha kell, meghalunk a proletárdiktatúráért !"
Megtanultunk olvasni még a Vörös Újságból is.
Félnek . . . rémületükben dühösen fenyegetődznek.
Böhm Vilmos a munkásságot fenyegette: "Aki fegyelmezetlenséget követ el, azzal úgy bánunk el, mint az ellenforradalmárokkal".
A polgárság felé Pogány rázta az öklét a Népopera színpadáról:
" .. .
Elvtársak, üzenni kell annak a magyar burzsoáziának, vegye tudomásul a burzsoázia idehaza, hogy a mai naptól kezdve túsznak tekintjük!
(Viharostaps. )
Vegyék tudomásul, hogy nem lesz örömük abban, ha az entente hadseregek előnyomulnak, mert minden lépés, amellyel a román vagy a szerb hadsereg előnyomul, egy-egy keserves megpróbáltatás lesz az itthoni burzsoáziának .
(Viharos helyeslés.)
Ne örüljön a burzsoázia, ne dugja ki a fehér zászlókat az ablakába, métt a vérével festjük pirosra!"
(Percekig tartó viharos, tomboló helyeslés és taps.)
Szamuelly Tibor lépett a szónoki emelvényre: ".Veszélyben van a proietárhaza!
— kiáltotta.
— Halál a proletariátus minden ellenségére!
Halál a burzsoáziára! . . .
Ha Magyarországon a proletáriátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletáriátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is . .
És a színház hallgatósága, a munkástanács idegen fajú tömege, tombolva tapsolt, mikor a zsidó Szamuelly az egymásnak uszított magyar proletáriátus és magyar polgárság vére ömlését jövendölte.
A halálba hajszolt munkásság dühével akarja elpusztítani az értelmiséget.
A magyarság saját kezével akarja a magyarság saját agyveiejét kitépetni.
őrület!
Halálra ítélik a rabszolgáikat is, az ellenfeleiket is!
Lesz-e rá idejük, hogy végrehajtsák a nemzetirtást ?
A nagyszombati gyűlés azzal a határozattal végződött, hogy a diktatúra védelmére minden proletárnak fegyvert kell fognia.
Veszélyben a forradalom !
örvényt érez az ember a lelkében.
Az oláhok Nagyváradon vannak ... de a szörnyű diktatúra összedűl.
És ellená lhatatlanul, megkönnyebbedés ocsúdik az örvény fölé.
Az emberiség megkönyörült rajtunk.
Hamost el is vesznek valamit az oláhok , a béke majd visszaadja a mienket.
Ezt gondoltuk az iszonyat óráiban, ezzel álltattuk magunkat.
Az utcában lépések hangzottak.
A gyalogjáró szélén egy idegen ember állt és az ablakunk felé nézett.
Egyszerre eszembe jutott...
Tegnap ugyanott láttam ácsorogni.
Huszár Aladárné aggódva pillantott a férjére.
Aztán meggyulladtak az utcalámpák.
Kilestünk a sötét szobából.
Az a fekete alak még mindig ott állt a szegleten.
Április 21 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE