A város nem moccant a sötétben, a házban i.s szinte kongott az üres csend.
Csak az ereket hallottam dobolni a fejemben.
Mindegyik külön dobolt.
Vájjon ott áll-e még a szegleten az az ember?
Éjfél után egy magányos ágyúlövés dörgött bele az éjtszakába.
Vártam .. .
Megint gonosz nyugalom támadt.
Ilyen lehet az éjtszakai nyugalom az őrültek házában.
A folyosón féllánggal égnek a lámpák.
Elvétve lépések kopognak el a cellák előtt.
Az őr járja körútját...
Oda- kinn egy vörös őrjárat haladt el az ablak alatt.
Szürkült a reggel.
A felmentés megint elmaradt.
Pedig most már sietnek számunkra az órák.
Ha az entente hatalmak késnek , próbálkozásaikért rajtunk áll bosszút a diktatúra.
Siessenek, hogy el ne késsenek!
A diktátorok fenyegetődzve hirdetik, hogy vér fog folyni.
A falakra plakátokat ragasztanak: "Feggyerbeb, "Vörös katonák előre! u, a peoletárság védelmére!",
"Veszélyben a forradalom!"
A hátráló vörösöket Debrecen és Nyíregyháza tájékán csoportosítják át.
Erről a frontról is odavisznek néhány zászlóaljat és üteget.
Szokatlan időben vonatok indulnak.
A direktórium ideges.
A kis zsarnokok sápadtan, verejtékezve beszélnek a vörös hadsereg győzelmeiről, a proletárhősök rettenthetetlen bátorságáról .
Zsákmány, temérdek fogoly!
Az újságok is ilyen értelemben írnak.
A főváros pedig egyre telefonál.
Sifrirozott táviratok érkeznek és a túlsó partról átkiabálják a csehek: "No vörösek, vörös husvéto- tok lesz!"
Ma éjjel állító'ag sok katona megszökött a városból.
Kevesebb látszik, mint különben.
Kedvetlenül ődöngenek az őrszoba előtt.
Nem így képzelték.
Mikor toborozták őket, azt mondták nekik : Le a háborúval, a katonáskodás semmi veszéllyel nem jár.
Nagy fizetésük lesz és a vörös katonának minden szabad.
Most egyszerre forradalmi katonai törvényszékeket állítanak fel.
Kun Béla eltörii a katonatanácsokat és a bizalmiférfi-rendszert és a háborúba keli menni.
Mikor esteledni kezdett, kimentünk a folyó partjára.
Odaát fegyveres apró alakok látszottak.
Mellettünk sietve egyenként katonák mentek el.
Már mind levették a vöröset sapkájukról, egyik-másik régi gyalogsági sapkát viselt.
Hideg szél fújt és a szél sok ezüstfésűvel visszafelé fésülte a vizet.
A nyárfák megrázkódtak tőle.
Vegig- borzongott a füzes.
Megint jött egy katona a város felől.
Mikor meglátott, letért az útról és sebesen nekivágott a földeknek.
A túlsó parton homályba vesztek a szuronyos apróalakok.
Csupán egy virágzó fa világított az ólomszürke ég alatt.
Reménység volt a lelkűkben.
Csak aztán a fagyos szél meg ne ölje ezt a korai tavaszt.