Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Fürdőn
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
23
Bekezdés
1107
Mondat
2112
Szó
28132
Szerző neme
férfi
Terjedelem
SHORT |
Kanonikusság
alacsony
XI.
Végre megérkezett a hires férfi.
A saját fogatán jött, négy gyönyörü feketén.
Olyan négy lovon, hogy csak ugy dobogott a szive némelyik leánynak s nem egy sohaj röppent el a Klotild- és a Hildegard-villák ablakaiból.
Juci néni azon lomposan, öltözetlen, a hogy volt, rohant a szobánkba:
- Na galambom!
Csak annyit mondott, de a pillantása érthetően mondta:
- Ugy -e, milyen boldog lehet, a kit ez a négy ló visz az esküvőre?
Én azonban azt gondoltam magamban: boldogabb leszek én, ha gyalog megyek is a templomba.
De azt még nem lehetett a mama előtt megmondani, mert az még titok.
Hát csak hallgattam s néztem, hogy ragyognak az én jó anyámnak a szemei is, a ki pedig okos asszony, mégis igy el tudja ragadni négy buta ló.
A lovakat, a mint kifogták, megjártatták kissé, mintha diadalmenetben körülvezették volna.
Ide nézzetek, leányok, ez a Pávay Kornél négyes fogata!
Maga a hires ember bizony nem volt valami különösen szép, sem fiatal.
A negyven év körül járhatott, de nyulánk, karcsu termetével az első pillanatra egészen fiatal embernek látszott.
Az urak mindjárt körülvették.
Vele is jött néhány fiatal ember, mert még egy másik kocsi kisérte.
Igy járt mindenfelé az udvari kiséretével, mint valami fejedelem.
A fürdőigazgató is előtipegett nagy alázatosan.
Az ünnepelt vendég meghallgatta az igazgató előterjesztését, egy-két szót szólt a köréje gyült uri emberekkel, kezet szoritott velök, aztán eltünt szemünk elől.
Az ebédnél már közelebbről láthattuk.
Tudta, hogy minden szem reá van irányozva.
A férfiak kabátjának a szabását és szinét vették szemle alá, hogy ők is olyat csináltathassanak; bámulták nyakkendőjét és minden mozdulatára ügyeltek.
A nők áhitattal függesztették reá szemeiket.
De ő oly nyugodtan és fesztelen ült, mintha reá nézve teljesen közönyös volna, hogy ő itt közbámulat tárgya.
Nem nézegetett sem jobbra, sem balra, szemüvegen keresztül nem kandikált a nőkre s nem látszott modorában a legcsekélyebb hetykeség se, mintha nem is ő volna az az elkényeztetett, ünnepelt hóditó, aki előtt minden női sziv megnyilik.
Hogy miért nyilik meg?
Azt igazán soha sem tudhattam meg.
De mégis ugy volt.
Lehet , hogy gazdagsága volt az a varázs, mely megnyitotta előtte a sziveket?
Vagy maga a hirnév, mely vele járt s mely iránt oly fogékonyak a nők?
Igazán nem tudom; de ugy vettem észre, mintha reám is elragadna valami abból a varázslatból.
Mintha én is valami felsőbb lényt látnék benne.
De miért?
Mivel volt különb mint a többi?
Ha igy egyenként összehasonlitotta az ember, hát akárhány csinosabbat találtunk volna köztük.
Jól láttam, hogy hajába már szürke szálak vegyültek és bal arcán egy hosszu forradást is lehetett látni, valami régi sebhelyet, a mi cseppet sem növelte szépségét.
Hát mi volt az, amivel megbabonázta a nőket?
Én nem tudom; csak azt tudom, hogy mikor hozzám közeledett, magam is olyan szokatlan nyugtalanságot éreztem.
A mama pedig szinte elpirult örömében, mikor látta, hogy velem oly szivesen beszél s talán tetszem is neki egy kicsit.
Halkan beszélt, csöndesen, közönséges dolgokról, mialatt szemei mintegy kémkedve vizsgálták arcomat, aztán lassan fölélénkült beszéde s egy pár szellemes megjegyzést vetett oda.
Láttam, hogy könyveket is olvas, nemcsak lovat hajt s nagyon sokat utazhatott, mert mindent ismert.
- Mit beszélt veled? - kérdezte mohón Juci néni, mikor Pávay elvált tőlünk.
Csak most vettem észre, mily irigyen tekintgetnek felém.
Hát oly nagy szerencse volt az, hogy Pávay Kornéllal beszélhettem?
Bizonyára nagy szerencsének kellett lenni mert Szentgyörgyiék lázas sovárgással várták, mikor kerül reájok a sor.
Ismerősök voltak már Pávayval s igyekeztek lefoglalni őt teljesen a maguk számára.
Mind a három leány kedveskedett neki, a hogy csak tudott.
Hja, nem lehet előre biztosan megmondani, vajjon melyikök talál tetszésre.
Szemmel láthatóvá lett, mint szorul most háttérbe szegény Góliát.
Ki is állhatott volna meg Pávay Kornél mellett?
Mind elhomályosultak, mint a csillagok, mikor a nap feljön.
Igaz, hogy Szentgyörgyiék nem eresztették el egészen azt a fiatal embert, mert hiszen még két másik leány volt, a kiknek jó lesz az, a mit Ella levet, akár ruha, akár vőlegény.
De azt a fiatal embert nem lehetett ám ugy kézről-kézre adni.
Nem volt az olyan oktondi, hogy a mit mi mindnyájan láttunk, azt ő ne látta volna.
Nem szólt egy szót sem, csak egyszer szépen eltünt Rozgony-Füredről.
Még csak el sem bucsuzott Szentgyörgyiéktől.
Lett arra nagy hüledezés.
De már a dolgon segiteni nem lehetett.
Egy darabig csak várták, hogy visszatér.
De mikor nap nap után mult s a szökevény nem tért vissza , Pávay Kornéllal pedig időközben teljesen tisztába jöttek, hogy a hires gavallérra nem számithatnak, akkor lett még igazán teljes a kétségbeesés.
A leányok anyjokat vádolták, az anya a leányokat:
- Ti voltatok az okai.
Ha okosabban viseltétek volna magatokat, nem szökött volna meg.
- Hát hogy viselhettük volna magunkat? - siránkozott Ella.
- Mikor te minden partinkat elrontod.
Mihelyt egy előbbkelő mutatkozik a láthatáron, mindjárt tuladatsz a régin!
És a másik két leány is rá kezdte a panaszkodást.
Hová menjenek még?
Már bejárták a fél országot, ismerik már őket mindenfelé és félnek tőlük mint a sáskajárástól.
Juci néni megsokalta a nyavalygásukat s átkopogtatott hozzájok a falon:
- Legalább ne kiabáljatok ugy, hogy minden szó áthallatszék.
Aztán átjött hozzánk, a kik a másik oldalról voltunk szomszédjai s mindent elmondott nekünk.
- No tubicám, - mondta nekem, - most már szabad a vásár.
Most te rajtad a sor.
Ha tudta volna, hogy én még annyira sem vagyok Pávay Kornéllal, mint a mennyire Szentgyörgyi Ella volt!
De azt hitte, hogy minden a legjobb kerékvágásban megy s ugy hiszem, csak azért nyertem vissza a Juci néni szeretetét, mert abban a reményben ringatózott, hogy én leszek majd annak a hires gavallérnak a menyasszonya, a mit ugyan hiába várt.
Van már nekem más.
De hallgattam, mert ha az igazat megmondtam volna, hát a mama kétségbeesett volna s én nem akartam megszomoritani az én kedves jó anyámat, ámbár annyira jó leány mégsem voltam, hogy a mama kedvéért menjek férjhez.
Kiki magáért, azt tartottam.
De tudom, hogy Pávay Kornélnak sem fordult meg eszeágában, hogy én reám komolyan gondoljon.
Mit is talált volna rajtam olyan hires gavallér?
Volt itt elég csinos leány, csinosabb mint én, olyan is, a ki ugyancsak kellette magát s mindent elkövetett, hogy szembe tűnjék.
- Hogy vagy cicuskám, mucuskám?
- Hizelkedett nekem az én hajdani iskolatársam.
S karomba öltötte karját, mikor épen gondolta, hogy arra fog elmenni mellettünk Pávay Kornél, a ki szivesen elbeszélgetett velem s meg-megállt, ha minket a mamával utközben talált.
Most is megállt.
Egy percig különös mosoly játszadozott ajkai körül, olyan gonosz , gunyos, hideg mosoly, a mi finom vonásu arcának valami csunya kifejezést adott.
S az a pillantás, melylyel a villogó szemü, kipirult arcu, csinos fiatal leányt méregette , az sem volt az ő szokott udvarias, diskrét pillantása.
Oh, az ilyen sokat tapasztalt ember rögtön átlátta a helyzetet.
Én azt hittem, hogy ott fog hagyni bennünket s nagyon resteltem, hogy ilyen barátnővel talált együtt.
De ő nem mutatott semmi kedvetlenséget, sőt rendkivül élénk és beszédes lett.
Fél óránál tovább sétált velünk s mikor elvált, észrevettem, hogy nagyon is melegen szorongatják az egymás kezét bucsuzásul az én drága barátnőmmel.
Harmad nap Juci néni azt ujságolta, hogy megint találkozott azzal a lánynyal este felé a homályos folyosón, de most meg mer reá esküdni, hogy igazán csókolóztak.
- A doktorral? - szörnyüködött a mama.
- Dehogy a doktorral!
Pávay Kornéllal.
A mama szigoruan meghagyta, hogy annak a barátságnak köztünk most már vége legyen, a mit nem nagyon bántam.
Hanem a mi mély szomorusággal töltött el, az volt, hogy ez a finom, eszes, előkelő férfi, a ki férfiaknak, nőknek bálványa, a kire én csak olyan félénk tisztelettel mertem tekinteni, ilyen könnyen összecsókolózik a legelső kacér nővel, a ki utjába akad.
Hát ilyenek a férfiak?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE