Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
XI.
Abban az időben egy komoly vén paraszt jelent meg minden vasárnap a szegedi halaspiacon.
A szűre fekete volt, jobban mondva: feketéből fakult foltos hosszú szűr, hát első pillantásra kitetszett, hogy nem szegedi.
Meg az orra is szokatlanul gömbölyű és beült.
Valamikor betörték.
A horpadt orr miatt aztán valami mokány verekedős formája volt az öregnek, mikor fölemelte a fejét.
De nem igen emelte föl: jámbor volt és alázatos.
Az arca szinte elmerült hosszú hófehér próféta szakálában.
Hát ilyen ember se volt más Szegeden.
Hanem azért jöhetett-mehetett bátorságosan .
Az öreg mindenkor egy vagy két nagy halat vitt a piacra.
Olcsón adta, hát hamar eladta.
Azután letérdelt a piaci kőkereszt elé és ott imádkozott a vénasszonyokkal.
Némelyek koldusnak nézték és adtak neki egy-egy fillért.
Az öreg elfogadta a pénzt, meg is köszönte, de aztán odaadta az igazi koldusoknak.
Mikor elvégezte az imádságát, fölballagott a húsvágók sorára és várta türelmesen , míg rákerül a sor, hogy egy-egy májat vagy szegyehúst vegyen magának.
De csak akkora kis darabot vett mindig, hogy nem egyszer azt kérdezte tőle a mészáros:
- Madárnak lesz, úgye öreg ?
- Annak, - felelte a paraszt.
Mert nem is a húsért járt ő oda, hanem hogy a szegedi mészárosok voltak akkor az ország eleven hírlapjai.
A szegedi mészárosok Belgrádtól Bécsig járták az országot.
Posta nem volt.
A leveleket ők hordták szét az útjokban.
A török e hasznos szolgálatért egyszer s mindenkorra fölmentette őket minden adótól és minden teherviseléstől.
Hát a szegedi mészárosoktól lehetett megtudni, hogy mi a hír a nagyvilágban? hol mikor miképpen folyik a háború? melyik országban van trónváltozás? és hogy melyik városban mi történt?
Az öreg hallgatta a beszédeiket érdeklődéssel.
- Kend nagykőrösi, - szólt egyszer az egyik mészároslegény az öregnek.
A szűréről, süvegéről vélte.
- Az vótam, - felelte az öreg a fejét fölemelve.
- No, azért ne haragudjék!
- Nem haragszok, csak ilyen a képem.
- Hát - azt mondja a mészároslegény - kendnek is mondhatok ujságot a városából .
Az öreg a füléhez tette a tenyerét.
- Hej, szép egy gyöngy teremtést láttam én ott a mult vasárnap, - szólt a mészároslegény széjjel csapva forgóban egy borjucombot - de olyan szépet ám öreg, hogy ha kiföstenék a képit a falra, hát elejbe térgyepölne mindön legény.
- Nono, - szólt az öreg komolyan.
- Hanem, - folytatta a mészáros, - nem valami jó sorba láttam szögényt, mer a szégyönpadon láttam.
Más húst akasztott le a szegről, és rádobta a tőkére.
- Egy fontot?
Félfontot? - kérdezte a sárga selyemkendős kövér asszonytól.
Aztán folytatta:
- Valami bajba találtatódott a mönyecske.
Félrehágott.
Mer ott vót a legénye is .
No dörék szál barnalegény.
Betakarták a templom közepin fekete posztóval, be ám , mint a halottat.
Először az asszonyt takarták be, oszt utána mondta a papnak , hogy szánja-bánja a bűnit, mögköveti az eklézsiát.
Azután mög a legény térgyelt föl, azt is letakarták a fekete posztóval...
- Hogy hítták a legényt? - kérdezte az öreg a fejét fölemelve.
- Nono, csak ne haragudjék.
Fene haragos képű embör.
Hát úgy hítták, ahogy éngöm.
- Hát az urat hogy híjják?
- Ugy mint aztat, - felelte az asszonyok felzengő kacagására a mészáros.
- Kis Andornak hívják, - szólt az öregnek a sárgakendős asszony.
Az öreg arcán elfakultak a színek.
- Ha ösmeri, - folytatta a mészáros, - akkor annyi mintha nem ösmerné.
Mert avval ugyan nem szólhat többet a madár se.
- Micsoda?
Mit mond?
- Azt, hogy aligha beszél kend vele többet.
Mert szömibe mondta az a város bírájának vagy kinek, hogy mögkeserüli az ő kiszabadulását.
No fene elszánt kölyök, azt láttam az ábrázatán.
Hanem azért nem cserélnék vele nyakat száz forintért.
És mintha a kezével fejezné ki amit gondol, hatalmas csapásra emelte a bárdját, s kettévágott egy erős gerinccsontot.
- Ki most a bíró? - kérdezte az öreg .
- Buda Lőrinc.
Derék magyar ember .
Aztán egy feketeszemű leány illegett-billegett oda, arra vetett a mészáros mosolygó pillantásokat.
A kezét a fehér köténnyel keztyűzve megfogta a leány kezét, és olvadozó hangon kérdezte:
- Melyikből adjak Piros?
Ehön a veséshön nem kívánod -e szűvemet is lelköm?
A vén paraszt már elmúlott onnan akkor.
Ahogy a husravárók közül kiért, termete kinyúlt.
Nagyokat lépett, szinte dobbant a föld a lába alatt .
A szíjgyártó boltja előtt megállt.
Kinyújtotta a karját és a levegőbe csapott .
Aztán bement a boltba.
Kis idő multán egy erős karikás ostorral tért vissza.
A csizmáján egy pár új acélsarkantyú ragyogott.
Ment tovább a vár felé.
A vár körül török katonák ácsorogtak.
Némelyek az árnyékon ültek, mások lóháton ülve vártak a kapunál, s a turbánjukat szélesre gyolcsozták, mert a nap erősen tűzött a kapu elé.
Az egyik török salátát vásárolt egy kofánál.
A lova kantárját a karjára öltve ugyancsak mulatott azon, hogy a lova ki-kiránt egy-egy bokor salátát a kofák kosarából.
A kofák boszankodva ütöttek a lónak az orrára.
- Török! - szólt az öreg, - hogy adod azt a lovat?
- Nincs neked annyi pénzed, hitetlen .
- Amennyit ez a ló ér, annyi van .
- Hát... száz forint.
- Az sok, - felelte megdöbbenve az öreg.
- Nézd: ihol a pénzem mind, ami van .
Hatvanöt forint.
Ez a ló nem ér többet huszonötnél.
A melléről oldotta le a pénzes zacskót.
Látszott hogy nincs több pénze .
Azonban a török a csizmában is pénzt sejtett.
- Nyolcvan forintot megér a lovam, - felelte.
- Ne jussak a paradicsomba, ha azon alul odaadom.
- Gyönge és hitvány ez a te lovad, talán meg se bír engem.
A ló csakugyan alacsony volt, de erős és fiatal.
- Hohó, - szólt a török.
- Ültünk már ezen ketten is.
- Szeretném megpróbálni.
- Próbáld, - felelte a török nevetve .
Mert tudta a török, hogy mit nevet.
Amint az öreg megfogta a nyereg kápáját, a ló ideges pillantást vetett az öregre és oldalt szökött.
- Próbáld hát! - kacagott a török.
- Tüzes a lovad, - felelte az öreg komolyan.
- Hátha elragad.
Nesze itt a pénzem.
És a pénzes zacskót a török lábához dobta.
A török fölvette a pénzt és gonosz gyönyörűséggel várta, hogy micsoda figurát csinál a lova az öreggel?
A vén paraszt egyet rántott a ló száján, s a következő pillanatban rajta termett.
A ló fölágaskodott és két lábon ment a kofák közé.
Az asszonynép sikoltva futott széjjel.
A török a hasát fogta nevettében.
Akkor az öreg belevágta a sarkantyúját a lónak az oldalába.
A ló öleset szökött .
Még egyszer megpróbálta levetni az öreget: fölrúgott olyan magasra, mintha a csillagot is le akarná rúgni az égről, de ugyanakkor kapott is a hasa alá olyat a karikás nyelével, hogy eszeveszetten iramlott ki a csoportból.
Elnyilamodott a soron, mint a madár.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE