Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Ilyenkor kínlódva szánom e! magamat, hogy írjak.
Feljegyzéseimben vissza kell hívnom az időt, amelyet szüntelen küldenék.
Üjra átélni, mikor már elmúlt! . . .
Mégis folytatom és ez olyan, mintha árvíz idején egy elmerülő házban naplót írna az ember még akkor is, mikor a víz betódul az ablakon.
Gonosz, lidérces nap volt ez a mai.
A feltűzött szuronyok hegye mindegyre csillogott az ablak alatt.
Déltájban katonák özönlöttek a főutcán.
Fegyveresen kapaszkodtak fel az elszedett szekerekre.
Vágtattak Őrhalom irányába.
Támadnak a csehek!
Mire éjtszaka lett, fegyverzörej haladt a sötétben a fegyház felé.
Kapuk dongnék és a szélben vonítanák a kutyák.
Most szedik össze a túszokat...
Egy húr feszül a levegőben.
A fejemen van átfűzve ez a húr, az agyvelőmön húzták át.
Ugyanaz a húr minden élő teremtés agyvelején .
Érzem a húron at, hogy mi megy végbe a többiek fejében.
Nem mondák, mégis mindent tudunk egymásról.
Ugyanaz történik mindannyiunkban.
Soha ilyen közösség még nem volt a szenvedő emberek között.
Nagyszombaton reggel, aUg néhány napja, azt mondta Huszár Aladár: — Úgy sajnálom magát.
Nehéz sors lehet, mikor az embernek el kell mennie otthonról és nincs hová és nem tudja, jut-e éjtszakára egy kis sarok.
És ma én gondoltam róla ugyanazt.
Elment ő is és hű barátja Pongrácz György.
Holnap keresni fogják őket, házkutatást tartanak.
Kihallgatnak valamennyiünket .
És ha rám ismernek ... hát így is jó.
Az Isten gondomat viseli, ha úgy akarja.
Április 26 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE