Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
\ z éjtszakák most nem alusznak.
Vissza-visszatérö 1 őrjárat lompos lépése jelenti a hideg sötétben az idő múlását.
Mikor reggel lett, egy vörös katona tudakozódott Huszár Aladár után.
— Tartozik azonnal jelentkezni!
Aztán egy másik állított be.
Kikérdezte a cselédséget .
Huszár Aladárné nyugodtnak látszott.
Azt mondták neki, ha a férje elő nem kerül , őt fogják el helyette.
Egy k 's bőröndbe rakosgatta a holmiját, csomagolt .
Ismerem azokat a mozdulatokat, amelyekkel csomagolt, az én kezem is egészen így mozdult, mikor készenlétbe helyeztük a bőröndömet.
Dél felé detektívek jöttek .
Odakinn beszéltek az előszobában Aztán mentek végig a lakáson és ahogy mentek , szöktem előlük egyik szobából a másikba.
Mikor nem volt tovább, megálltam a lépcső alatt.
Rám találnak-e?
Mint egy csapdába került állat vergődtem.
Mire való volt az egész?
Hát mégis!
Ennyi szenvedés után?
Megint éreztem annak a szörnyű láthatatlan kéznek a tapo- gatódzó mozdulatát magam körül.
Megfog vagy mellém nyúl?
Várnom kellett tétlenül, tehetetlenül.
És a hangom hangtalanul hívott valakit, aki megsegítene.
Nem mondtam ki és mégis, Anyámat hívtam, mint a gyerekek, a haldoklók, a betegek.
A szimatolódzó vérebek elmentek...
Megint mások jöttek.
Szemközt az utcaszegleten fegyveres őrszem állt, az arcát a ház felé fordította.
Délután plakátot ragasztottak ki a falra.
A plakát vörös papirosán nagy fekete betűk : " Aki házában vendéget lát, forradalmi törvényszék elé állíttatik.
Minden idegen, aki huszonnégy óra alatt el nem hagyja a várost, illetőségi helyére toloncoltatik."
Az élet minden nap új kínzást talál ki.
Elég volt.
Most már nem védekezem. , bevárom a sorsomat!
Aztán eszembe jutott: tízévi kényszermunka jár annak, aki befogad.
Pongrácz Györgyné it ott ül velünk.
A férje elmenekült.
Nemrég volt az esküvőjük.
Szegény fiatal asszony!
Egészen egyedül maradt.
Valami tervet kellene csinálnunk.
Valamit tennünk kellene.
Ö mondta: — A szomszéd faluban egy kedves, öreg dáma lakik ...
Ott nem keresne senki.
Hirtelen határoztunk.
És Pongrácz Györgyné levelet 'rt Szűgybe, özvegy Beniczky Mihályné kezéhez.
Megírta, hogy Földváry Erzsébet, Huszár Aladároknak egy szegény, szívbajos rokona, aki fél a csehek ágyúzásától, néhány napra menedéket kér tőle.
Elment, mi pedig sietni kezdtünk.
Huszár Aladárné elrejtette férje fegyvereit és ruháit, aztán összeszedtünk a házban minden írást, ami veszedelmet jelentett .
Tüzet raktunk a gyerekszobában.
Elégtek Huszár Aladár kétségbeesett ellenforradalmár írásai, levelek, ropnátok, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének halombahcrdott felhívásai.
Szomorú tűz volt.
Munka, reménység és lelkesedés égett.
A gyerekek örültek és táncoltak a rég nem látott lobogás fényében.
És mi is odahúzódtunk és mi is melegedtünk ...
Éjjel megint felvertek.
Egy szekér állt meg a kapu előtt.
Katonalépések .
Későbbiek, boldogabb emberek, akik utánunk fognak jönni, ne sejtsék soha, mit tudnak mondani emberi lépések az éjsszakában, mit tud mondani egy szekér, amely hirtelen megáll a ház előtt.
— Jönnek. . .
És Huszár Aladárné indult.
Katonák voltak.
Két vörös tiszt követelt éji szállást .
Szobát foglaltak maguknak a házban.
Aztán egy darabig még hallatszott a dobogásuk az emeleten a fejünk felett.
Vájjon támadnak-e a csehek?
De a nagy, feszült csend csak folytatódott a hideg ég alatt.
Április 21 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE