Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A Vasárnapi misére harangoztak a parti templomok
* bán.
A város arrafelé fordította az arcát.
Az utcánk népte'en volt, csak a vörös katona állt, mint egy őrszem a szegleten.
Huszár Aladárné kikísért akapuig.
A gyerekek marasztottak Mikor a vörös őrszem a város irányába nézett , hirtelen kisurrantam a házból.
Háttal állt és nem vett észre.
Csak egy kis csomag volt a hónom alatt.
Egészen kevés holmi.
Milyen kevés is elég tud lenn az embernek, ha máskép nem iehet.
Pongrácz Györgyné jött szemközt .
Egymáshoz szegődtünk és sebesen szeltük át a főutcát.
Mióta akkor este ide érkeztem, sohase jártam erre.
És képzeletemben az tpolymenti város éjtszakai képe helyébe egy másik város épült.
A megyeház-térre tornyos , ódon városházat képzeltem, amely talán nem is létezik és a tövében árkádos öreg házakat, melyek alatt kis boltok szorongnak és egy régi kutat a vén piac közepére.
A tér irányába fordítottam az arcomat.
De a valóságból semmi sem látszott és a képzelt kép velem maradt.
Valahányszor emberek jöttek szemben, kis zsibbadást éreztem a szívem táján.
Az arcom elé kaptam a zsebkendőmet és fújni kezdtem az orromat.
Ha még sokan jönnek, — mondottam és nevetnem kellett — megfájdul az orrom a kirándulásban.
A vasúti sorompónál megint vörös katonák álltak.
Csak ide a szomszédba, Szügybe, vasárnapra ...
Ismét egy darabka utca következett, városvégi házikók és egyszerre kinn jártunk nagy, szabad rétek között az országúton, a napfényben.
Szél fújt, friss szél.
A szomszédos halmok erdőin végig borzongott a tavasz.
Az útmenti virágok, mint hosszú derekú, ringó szoknyás kis parasztleányok álltak a fűben.
Ünnep volt.
Százszínű vasárnap.
És egyszerre legyőzhetetlen szomjúsággal hátravetettem a fejemet.
Hetek óta lopva, meglapulva bujkáltam az emberek között; mim aki karcolós bozótban kapkodja a fejét.
Most szabadba értem és a nap a szemembe sütött.
Szinte nevetnem kellett és végtelen halk nevetésben velem nevetett a szél.
Mintha korzó lett volna az országút, kocsik jöttek.
A párnákon frontegyenruhában , szovjetsapkás, kövér zsidó fiúk hevertek, messze szétugró térddel.
Szép telivérek trappoltak mellettünk.
Lopott lovak és lopott urasági libériában a kocsisok.
Egy hintó közeledett sebesen.
A szerszámokon grófi koronás címerek ezüst verete csillant.
A bakon magyar sujtásos kocsis ült.
A párnákon közönséges arcú ember terült szét.
Mellette finom toiletteben formátlan asszonyszemély terpeszkedett.
— Pintye elvtárs, a diktátor, meg a felesége, — súgta oda Pongrácz Györgyné — megismerem Mailáth gróf esőköpönyegét.
És a szép ruha az asszonyon, a grófnéé volt, jól emlékezem, a férje főispáni installációján viselte.
Ezek a gárdonyi kastélyból öltözködtek.
Onnan bútorozták be a lakásukat is.
És az elvtárs haragszik, hogy miért van címer az ezüst cigarettatárcákon, amelyeket onnan szerzett.
A vetések felé fordítottam az arcomat.
A hintó kerekei forogva villantak a napban, mögöttük hosszú sávban cigánykerekezett a por.
Ez is elmúlt.
A por iehasalt.
Nyugtalanul hátranéztem.
Ballagó falusi nép ért utol.
Ezek gyalog poroszkáltak.
Egy mezítlábas vén paraszt kampós botjára akasztva vitte a hátán a csizmáját.
Megcsalt milliók. . .
Vájjon hiszitek-e még, hogy minden a proletároké?
Hiszik-e , mialatt szemükbe
Cágja a régi urak elrabolt hintója a port és Pintye- Poüák eivtárs eihajtat mellettük?
Hiszékeny nagy magyar föld, gőgös ős paraszt !
Mikor zúzod össze azokat, akik játszani mernek veled?
Az úthailás mögül egy templomtorony jött elém.
Bujkáló zsindelyek a lombok alatt .
Vörös zászlósán ott állt Mária-Teréziás dupia tetejével Nógrád régi szép megyeháza.
És a kis kunyhók falán visszásán hatottak a városi pákátok: "Éljen a proletárdiktatúra!"
Letértünk az országúiról.
Egy parasztházon vörös keszkenő fityegett egy pálcán .
Ott székelt a direktórium.
Aztán elhagyott temetőn mentünk át.
Krisztus nagy keresztje feketén állt a magas virágos fűben a megdűlt sírkövek között.
De a nap sütött és szép szabad szárnyakon, szabadon szállt a szél.
Elhanyagolt öreg kertbe értünk.
A vasrácsos tárt kapu nyílásában vörös őrség ácsorgóit.
Szabadon járt ott ki-be boldog-boldogtalan.
A fáskamrában és a régi kúria oszlopos terrasszán is temérdek municiós-láda zsúfolódott.
Megakadt a szemem a felírásokon.
Explosiv!
15-ös ecrasit gránát!
— Ezzel ugyan egy várost is a levegőbe lehetne röpíteni.
Pongrácz Györgyné bólintott: — És a szomszéd telken áll a vörösek ütege.
Arra célozgatnak a szőlőhegyről a csehek.
Túlnan, az udvarház zsindelyes teteje felett, két mogorva vén fenyő nyúlt fel az égbe, a tövénél pedig belefeküdtek a lehajló ágak a fiatal fűbe.
Mintha gyerekkorom álgyesti kertjében jártam volna, úgy emlékeztetett az oszlopos öreg udvarház.
Csak előtte tiporták össze a katonák a füvet, vágták fel a nehéz muni-ciós kocsik az utat.
Csak a kapu táján hevertek papirosok* törött üvegek * ahol a katonák jártak.
De az udvarház mögött* a másik oldalon szinte érintetlen volt a kert.
Elvadultan szép volt vénségében az ifjú ébredés között.
És a jó öreg falusi szobákban ajtók nyíltak.
Egy öreg dáma jött felém.
Még jóformán alig hogy látott* mégis szólt: — Jól tetted leányom, hogy eljöttél hozzám.
Még alig látott...
És ez Magyarország volt.
A régi* úri, vendégszerető Magyarország* amelyben ma ki- plakatirozzák a bevándorlónak: **Aki házában vendéget fogad* forradalmi törvényszék elé állíttatik".
A rácsos alacsony ablakon benéz az elvadult kert.
Moha lepi a fákat és öreg kőpadok állnak az út mentén.
Béke van.
Gyep veri fel az ösvényt és nem látszik rajta kergetett lábam nyoma.
Itt megállhatok én is* akinek oly régen nem volt szabad megállnom.
Nem keresnek majd.
És aludni fogok* ha éjtszaka lesz.
Nem zörgetnek be az ablakon.
Álmomban nem fog kísérteni autók szirénája* csengetés * lépések zaja.
A vén kertben gyep nő az utakon és a lábam nem hagyott nyomot* amikor idejöttem.
Szügy.
Április 28 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE