A yfa reggel olyan csendes volt a nagy fenyőkön túl a kert, hogy azt hittem, a fák, a bokrok elállják mindennek az útját, ami szörnyűvé teszi az életet.
Aztán katonák beszéltek a kútnál.
Valahol a környéken elfogtak egy papot, ki akarják végezni, mert piros- fehér-zöld zászlót találtak nála . ..
Forradalmi törvényszék annak, aki magyar zászlót rejteget!
A kormányzótanács elrendelte , hogy minden zász .ót be kell szolgáltatni, a tiszta vörös- és feketeszínűek kivételével.
Szegény nemzetem, szegény zászlója!
A feketesárga és a vörös között a végzet még csak annyi időr sem hagyott a mi zászlónknak a históriában, hogy szabadon kibomolhassék szabad népe és szabad országa felett.
És ezentúl tilos a nemzet zászlója a magyar nemzet országában.
A katonák másról beszéltek.
Az egyik halkan mondta:
— Tudjátok-e, Szamuelly elvtárs most Hajdúszoboszlón akasztatott . . .
Ebben a pillanatban egész iszonyatával betört a kertbe a valóság.
A fák és a bokrok nem tudták elállni az útját.
Halál mindenre, ami magyar.
A nemes hajdúk vármegyéje földjén az oláhok elől futamodó diktatúra akasztat.
Szolnokról Böhm elvtárs küldi hasztalan pusztulásba fajunkat.
Es úgy mondják, temérdek vérnyom van már a főváros kövezetén is .
Éjnek idején Pest s Buda között gyakran loccsan a víz a part alatt.
Emberek tűnnek el, nem térnek többé haza.
A fogházak tömve vannak.
A Lánchídon vértócsátlátlak a koránkelők.
Sok vér és egy összegyűrt kalap.
Kit öltek meg?
Kik öltek?
Senki sem felel.
A vér, a hír pedig szivárog.