Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Mefenyassoonyok álltak a fűben, virágzó szilvafák.
' A Fehér fátyoluk meg-meglibbent, amint a szél kószált.
Az idő múlását csak a sudár fa jelezte, árnyéka, mint egy nagy óramutató fordult és haladt a gyepen .
Aztán eltűnt az árnyék.
Alkonyodon.
Kinn az országúton, Mohora felől egy lovaskatona poroszkált.
Hajdani hetyke huszársipka volt a fején és ahogy a lova táncolt, a mentéje ide-oda hányta magát a vállán.
Ügy hatott ez a katona, mintha elmúlt idők képeskönyvéből lovagolt volna a szovjetsapkás, idegen, új katonák közé.
Egy magyar huszár, a trombitás ...
És amilyen messziről jött a jelenés, olyan elmúlt volt a trombitája szava .
Régi trombitajeleket fújt bele az este hűvösébe.
Haydn katonadallamai rivalgtak fel az akácok alatt.
Játszott a huszár, talán maga sem tudta, hogy a múlttal játszik . . .
És a tavaszon átnyilalt a szép, a lassú trombitaparancs : Imához.
A hangok szetrepültek, az eltiltott érckiáltás végig borzongott a falun.
A kapu előtt a vörös katonák keze tisztelegve a sapkájuk felé rándult, a testtartásuk egy pillanatra vigyázzba meredt.
Abbahagyták, egyik se mert közölök imádkozni.
A túlsó oldalon lakkcipőben a politikai frontmegbízott elvtárs, a kis zsidó Katz lépegetett a porban.
Ekkor ismerte fel a trombita hangjában a dallamot.
Az arca eltorzult a belső méregtőlDühösen törtetett a trombitás felé.
A katonák pedig lenéztek a földre, mintha a forradalmi törvényszék szíriai szemének a tekintetét kerülte volna a szemük.
Már régen csendes volt az út, a por elült, még mindég áiltam és vártam.
Az ember most mindég vár valamit, ami nem jön.
Mennyi minden nem jött.
Az entente hatalmak ultimátuma.
Marseillesi francia ezredek.
Angol felmentő csapatok.
Fiumei ellenkormány.
Ellenforradalmak .
Külföldről betörő tiszti-ezredek.
Felmentő székely zászlóaljak ...
És mégis minden ]ó volt, ami igy hitegetett, hogy számunkra jönni fog, jó volt, mert élni segített.
Elmúlt.
Ma már csak az oláhok jönnek.
Idebent pedig Szamuedy akasztat . .
Álmatlan és nehéz voit az eitszaka.
Eloltottam a gyertyát, hogy ne fogyasszam .
Órákon át sötétben feküdtem mozdulatlanul.
Akárhova indult a gondolatom , meghátrált a vér és piszok elől.
Ekkor egyszerre, odakinn a tavaszban, egy fülemile kezdett énekelni.
Nem bírtam többé a mozdulatlanságot.
Végigtapogatództam a világtalan szobán és kinyitottam az ablakot, hadd áradjon be a hang.
Kicsiny művész, te utolsó művész ebben a szomorú országban!
És a fülemile csak énekelt...
Nem tudom , hogyan kerültek ekkor egyszerre a gondolataim közé a reggel olvasott újság betűi.
Szavak lettek belőlük.
Rendelet . . .
"Szellemi Termékek Országos Tanácsa . . .
Minden szellemi termék csak a Szellemi Termékek Országos Tanácsa újtán jelenhetik meg . . ."
Isten a káosz felett tökéletes világot álmodott, de álma a beteljesülésben eltorzult.
Ami kimaradt a Beteljesülésből* azt a művészet hozta bele az ember számára.
A művészet, az örök megmagyarázhatatlan világtitkok közvetítője.
A művészet a láthatatlanba vetett hit.
A művészet arisztokrata.
A művészetnek ősei vannak .
És jaj annak, aki a művész belső határtalanságát külső határoltságába akarja belekényszeríteni.
Megöli a gondolatot, gyilkosa lesz a művészetnek.
És a marxizmus megvalósítói ma pártművészetről, tömegművészetről, szellemi termelőszövetkezetekről beszélnek...
Kajánul gonosz idióták ezek az emberek, akiknek vezére írónak vallja magát, de megöli Magyarországon az irodalmat.
Lukács-Löwmger György, a nagyfejű kis zsidó filozófus, milliomos bankár fia, feleségének, a bolsevista Gontscharoíf-Goldberger Helénnek befolyása alatt, proletár apostol lett.
Mint a tanácsköztársaság helyettes közoktatási népbiztosa becsukatta a könyvüzleteket , a zeneműkereskedéseket és miután megállított minden lüktetést és életet, a nagy elhallgatás közben lombikjában megfőzte a homunkuluszt, amely sem járni, sem dalolni nem fog tudni soha.
Megkomponálta az írói Catastert!
Kitalálta, hogy a tehetséget osztályozni kell; külön- külön Sókokba kell zárni , mint a fűszerkereskedésekben a Frank-kávét, a borsot és a kását.
Elrendelte, hogy az írókat három kategóriába osz- szák.
Hogy ki melyik kategóriába kerül, afelett kirendelt direktórium dönt.
Az írók osztályozásuk szerint havi fizetést kapnak.
Ennek fejében írniok kell.
Különben semmi keresetük nincs, de a kiszabott őszszeget megkapják, bármit termeljenek is, ami a proletárdiktatúra és az osztályharc érdekeit szolgálja.
A kommunizmus költői természetesen az első osztályba tartoznak.
Egy lengyel zsidót, Kahana Mózest, az elismerésnek olyan babérjával koszorúzza a diktatúra , amilyennel egykor Arany Jánost tisztelte a magyar nemzet.
És a költők első kategóriájának élén ott áll a "Ma" című folyóirat szerkesztője, Kassák elvtárs is, aki szintén havi fizetés mellett írta ezt a versét, amelyet eddig még nem bírtam elfelejteni:
Füttyögött a mező Kuruttyoltak a békák Tavaszi szerelem
Rythmus l !!: =
És ez a szellemi termék a proletárdiktatúra Szellemi Termelő Osztályának a jóváhagyásával jelent meg.
A kertben még mindig dalolt a fülemile.
Szabadon, mindenhatóan énekelt , valószínűleg mert nem tudta, hogy annak, aki itt énekelni akar, szakszervezetbe kell tartoznia.
Szegény hazám, tört hegedűknek, elfojtott nótáknak végtelen rónája .
Május 7 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE